2009. május 30., szombat
Haszontalan
Úgy utálom ezt az állapotot. Itthon vagyok egész nap, nem csinálok semmi értelmeset, hízlalom magam és még az sem vígasztal, hogy egy picit tanultam, mert tudom, h. így is lemaradásban vagyok. Legyen már valami.
2009. május 29., péntek
Zenerendezgetős
Az kimaradt, hogy ma is rendezgettem a zenéimet, ami nem kis időt rabolt el tőlem (legalább volt mire fogni a nemtanulást). Azt hiszem az összes CD-n fellelhető zenémet felraktam a gépre, semmi sem maradt ki.
Többször meglepődtem közben, hogy miféléket voltam képes meghallgatni. De honnan vannak meg nekem azok a számok?? Rejtély...
Többször meglepődtem közben, hogy miféléket voltam képes meghallgatni. De honnan vannak meg nekem azok a számok?? Rejtély...
Találkozós nap
Ez a nap kifejezetten nagyszerű volt.
Volt találkozás, 3 is. Az elsőnek azért örültem, mert szeretem (na nem mintha a másik kettőt nem szeretném, csak Őt mégis). A másodiknak azért, mert rég láttam, és jól elbeszélgettünk mindenről, és mindenkiről, a volt osztálytársakat is kibeszéltük jól. A harmadiknak pedig azért, mert nagyon rég láttam, és ezért mégjobban örültem neki.
Ma esett az eső. Többször is, leginkább kétszer, és utána lett szép kék ég gomolyfelhők mögött mosolygó nappal. Nagyon szeretem én ezt.
Volt találkozás, 3 is. Az elsőnek azért örültem, mert szeretem (na nem mintha a másik kettőt nem szeretném, csak Őt mégis). A másodiknak azért, mert rég láttam, és jól elbeszélgettünk mindenről, és mindenkiről, a volt osztálytársakat is kibeszéltük jól. A harmadiknak pedig azért, mert nagyon rég láttam, és ezért mégjobban örültem neki.
Ma esett az eső. Többször is, leginkább kétszer, és utána lett szép kék ég gomolyfelhők mögött mosolygó nappal. Nagyon szeretem én ezt.
2009. május 28., csütörtök
Néhány nap :)
Az elmúlt néhány napban volt néhány nagyszerű dolog. Pl. domboldalazás. Régen is tudtam, hogy jó móka, és tényleg. :)
Volt még színház is. Portugal. Saudade. Szeretlek. (hát van ilyen...)
Ma pedig vettem könyvet. Kettőt is. De csak mert valakitől nem kaptam 2. részt. Ilyen is van.
Volt még színház is. Portugal. Saudade. Szeretlek. (hát van ilyen...)
Ma pedig vettem könyvet. Kettőt is. De csak mert valakitől nem kaptam 2. részt. Ilyen is van.
2009. május 27., szerda
Csak hogy tudd
Vajon mit válaszolnék, ha megkérnél, hogy mondjam el 1-2 rossz tulajdonságomat?
Ha mégse, akkor nesze még 2:
Ui.: Ez a bejegyzés a múló rosszullét kategóriába tartozik. Egyébként igaz.
- önző
- naiv
- buta
- érzéketlen
Ha mégse, akkor nesze még 2:
- kegyetlen
- számító
Ui.: Ez a bejegyzés a múló rosszullét kategóriába tartozik. Egyébként igaz.
2009. május 25., hétfő
Tényleg szörnyű
Egyszerűen nem tudok betelni vele, hogy mennyire rosszul vagyok ezektől a zenéktől. Borzalmas, milyen hangokon képesek nyöszörögni arról hogy "love hurts" meg egyéb nyáláradat. Fúj. Egy Falco nevű pasi (?) meg németül vakerál vmit. Szörnyűűű.
* (?) - a kérdőjel arra vonatkozik, h. így hívják-e, vagy ez az együttes neve. De hogy pasi, az biztos. :)
* (?) - a kérdőjel arra vonatkozik, h. így hívják-e, vagy ez az együttes neve. De hogy pasi, az biztos. :)
Régi rossz zenék
Rájöttem, hogy rengeteg zeném van. Van egy rakat (épp csak 1000) az ősidőkből, kb. az 50-90-es évekig. Utálom ezeket a zenéket, akkor meg minek vannak meg?
Nade azért most is azt hallgatom. Az egyik dalban arról nyíg egy hapsi, hogy "the summer moved on". Hát nekem aztán pont erre van szükségem, mikor épp azt várom, hogy legyennyár. Persze ezek a szövegek úgysem örökérvényűek, nem vonatkoznak mindig mindenkire, de nekem most akkor se jöjjön ezzel. Legyen csak nyár.
Nade azért most is azt hallgatom. Az egyik dalban arról nyíg egy hapsi, hogy "the summer moved on". Hát nekem aztán pont erre van szükségem, mikor épp azt várom, hogy legyennyár. Persze ezek a szövegek úgysem örökérvényűek, nem vonatkoznak mindig mindenkire, de nekem most akkor se jöjjön ezzel. Legyen csak nyár.
2009. május 24., vasárnap
2009. május 23., szombat
Mért pont ma? nemfun.
Ez a nap nem volt fun. Remélem legalább a többiek jól szórakoztak ebben a túrázós szép időben.
2009. május 22., péntek
Időjárás
Ma reggel sütött a Nap, meleg volt. Fülledt. Aztán déltuán beborult, esett néhány csepp eső. Maradt a jóidő, de esett megint. Aztán újra kisütött a Nap, és megint esett. Ezután maradt egy kicsi ború, de néha lehetett látni a Napot, ami elbújt a felhők és a hegyek mögött. Most sötét van, és feltámadt a szél. Egész nap áthúz a levegő a szobám ajtajánál, mert az ablak nyitva van. De most kénytelen voltam bezárni, pedig ha vihar jön, azt szeretem.
Holnap meg legyen jóidő. Muszáj.
Holnap meg legyen jóidő. Muszáj.
Adósságrendezés
Hosszú napok némasága után muszáj ide is írnom valamit.
Ez nem egy jó nap. Bár történtek jó dolgok, mégis egész nap nyűgösség meg semmi van. Mikor lefeküdtem pihenni, gondolkoztam, és mérlegeltem.
Arra jutottam, hogy van néhány adósságom. Többek között annyira régen írtam már, hogy még a biosz érettségiről való beszámoló is kimaradt. Ez pedig azért nem jó, mert minél később írom le, annál kevesebb emlék marad meg belőle. A bioszról jut eszembe! Befejeztem, végre befejeztem a szóbelire készítendő projektet. A magas vérnyomásról írtam. Összeszedtem hozzá több mint 60 oldalnyi anyagot, amit ügyesen leredukáltam 30-ra. Így kell ezt.
Aztán mostanában igencsak sok jó dolog történik velem, kezdve ott, hogy ez a hét a valódi nyáriszünet előtti nyár egy darabja. És szeretem. Nem csak ezt.
Történt még nemrégiben (tegnap), hogy letöltöttem a mozilla firefoxot, merthogy én ie-t használtam előtte. Nem volt azzal semmi bajom, de vmiért a felvi.hu úgy döntött, az neki nem tetszik. Aztán most, hogy hosszú idő után végre megint írni a másik blogomba, hát nem engedte a dolgot. Bezzeg explorerrel műkszik. Így ezt a bejegyzést sem ússzátok meg.
Az elmúlt időszak programjai (csak felsorolásképpen): egy kiadós pizzázással megünnepeltük Tücs 18. szülinapját. Kapott kispárnát. :) Voltunk egyszer teázni. Sütöttünk szalonnát sokan, volt közben boszorkányégetés (egy papírcsaj táncolt a tűz fölött :D), és gitározós éneklős rész is. Volt több filmnézés: itthon, ott, és Tücsnél csajosbulin. :) A mostani hét kedves hétfővel kezdődött: volt domboldalazás, sok zenével. :) És most az van, hogy holnap túra lesz. Várom már, azt hiszem. Jólesz. Valaki meg tanul közben... de hát azt is kell ugye. mú.
Legyennyár
Ez nem egy jó nap. Bár történtek jó dolgok, mégis egész nap nyűgösség meg semmi van. Mikor lefeküdtem pihenni, gondolkoztam, és mérlegeltem.
Arra jutottam, hogy van néhány adósságom. Többek között annyira régen írtam már, hogy még a biosz érettségiről való beszámoló is kimaradt. Ez pedig azért nem jó, mert minél később írom le, annál kevesebb emlék marad meg belőle. A bioszról jut eszembe! Befejeztem, végre befejeztem a szóbelire készítendő projektet. A magas vérnyomásról írtam. Összeszedtem hozzá több mint 60 oldalnyi anyagot, amit ügyesen leredukáltam 30-ra. Így kell ezt.
Aztán mostanában igencsak sok jó dolog történik velem, kezdve ott, hogy ez a hét a valódi nyáriszünet előtti nyár egy darabja. És szeretem. Nem csak ezt.
Történt még nemrégiben (tegnap), hogy letöltöttem a mozilla firefoxot, merthogy én ie-t használtam előtte. Nem volt azzal semmi bajom, de vmiért a felvi.hu úgy döntött, az neki nem tetszik. Aztán most, hogy hosszú idő után végre megint írni a másik blogomba, hát nem engedte a dolgot. Bezzeg explorerrel műkszik. Így ezt a bejegyzést sem ússzátok meg.
Az elmúlt időszak programjai (csak felsorolásképpen): egy kiadós pizzázással megünnepeltük Tücs 18. szülinapját. Kapott kispárnát. :) Voltunk egyszer teázni. Sütöttünk szalonnát sokan, volt közben boszorkányégetés (egy papírcsaj táncolt a tűz fölött :D), és gitározós éneklős rész is. Volt több filmnézés: itthon, ott, és Tücsnél csajosbulin. :) A mostani hét kedves hétfővel kezdődött: volt domboldalazás, sok zenével. :) És most az van, hogy holnap túra lesz. Várom már, azt hiszem. Jólesz. Valaki meg tanul közben... de hát azt is kell ugye. mú.
Legyennyár
2009. május 11., hétfő
2009. május 10., vasárnap
Rip Ann.
Ma két éve, hogy utoljára láttalak. Akkor annyira megijedtem. Féltem, hogy magaddal rántasz. Nem tudtam, hívsz-e, hallak-e, Érted vagy Nélküled élek-e tovább. Később úgy gondoltam, igaz barát voltál. Volt, hogy úgy éreztem, te voltál az egyetlen igaz barát. Bíztam benned, és ha kinyújtottad volna a kezed, én megfogtam volna, szorítottam volna és nem engedtem volna el. Épp ezért lehet, hogy Te tetted jól. Nem kapaszkodtál, nem láncoltál magadhoz, és nem húztál le Magaddal. Köszönöm ezt Neked akkor is, ha nem is tettél semmit, vagy nem is tudtad, hogy később mennyit segítesz majd.
Ma két éve, hogy utoljára láttalak. Két év nagyon hosszú idő. Nagyon sokat gondoltam rád, sokszor nagyon hiányoztál, és olyankor Te mindig erőt adtál. Egyszer, egyetlen egyszer volt hozzám túl közel a penge. Talán te fogtál vissza. Köszönöm ezt Neked, még ha nem Te voltál is.
Ma két éve, hogy utoljára láttalak. Két év elég rövid idő. Ennyi nem elég ahhoz, hogy elfelejtselek. Tegnap a koncerteken (pl. Depresszió) nagyon sok embert láttam, aki hasonlított Rád, akiről Te jutottál az eszembe. Emlékszem arra, hogy Miattad közel egy évig nem hallgattam ilyen zenét. Minden hang Rólad szólt. Akkoriban úgy gondoltam, színed örökké magamon viselem majd. De Te rávezettél, hogy tovább kell lépni, s ezt meg lehet tenni úgy is, hogy nem feledlek. Rám talán még sok két év vár, de Téged soha, soha nem foglak elfeljteni.
Ma két éve, hogy utoljára láttalak. Két év nagyon hosszú idő. Nagyon sokat gondoltam rád, sokszor nagyon hiányoztál, és olyankor Te mindig erőt adtál. Egyszer, egyetlen egyszer volt hozzám túl közel a penge. Talán te fogtál vissza. Köszönöm ezt Neked, még ha nem Te voltál is.
Ma két éve, hogy utoljára láttalak. Két év elég rövid idő. Ennyi nem elég ahhoz, hogy elfelejtselek. Tegnap a koncerteken (pl. Depresszió) nagyon sok embert láttam, aki hasonlított Rád, akiről Te jutottál az eszembe. Emlékszem arra, hogy Miattad közel egy évig nem hallgattam ilyen zenét. Minden hang Rólad szólt. Akkoriban úgy gondoltam, színed örökké magamon viselem majd. De Te rávezettél, hogy tovább kell lépni, s ezt meg lehet tenni úgy is, hogy nem feledlek. Rám talán még sok két év vár, de Téged soha, soha nem foglak elfeljteni.
Koncertnap
A MEN egy jó dolog. Pláne, ha még a városnapja is akkor van, és mégtöbb programmal társul.
Kettő után volt találkozás. Tike, Tücs, Boti és én felkerekedtünk, és kerestünk egy szimpatikus DM-et. Útközben váratlan dolog történt. Szembe jött velünk sook-sook narancssárga ember. Az ijesztő épp csak az volt, hogy rájöttem, hogy ismerem őket. Nem akárkik jöttek velünk szembe, hanem a színjátszósok, akiknek a műsorát meg akartuk nézni. Elől ment Kriszta néni, a jobbján pedig Máté. Napszemüveg volt rajta, nem tudom hogy nézett rám, és furcsán néztem Kriszta nénire, aki (talán) mosolygott, és ahogy elhaladtunk egymás mellett Móci rámmosolygott. Fel sem fogtam a dolgot. Sokk. (Kevés a 2 k.) A pulzusom kb. duplájára ugyrott, a bal kezemből kifolyt az összes erő. És dadogtam. Életemben először dadogtam. Beszélni próbáltam, de nevettem közben és erő híján így sikerült. A Szinvateraszon aztán újra találkoztunk. Lementem hozzájuk a sátorhoz, váltani Kriszta nénivel néhány szót. Igazából csak annyit akart mondani, hogy én vagyok a névadó. Bizony. (Tulajdonképpen van egy egész színjátszócsoportom, mégis mit akarok még? :D) És idén már 10 éves a csapat! Velünk kezdődött minden... De régen is volt. A narancssárga póló pedig az újonnan elkészült egyenpólójuk volt, a hátulján a Kavalkád felirattal. A pólók egyébként annyira egyénre szabottak, hogy mindenkinek rajta van a beceneve is. Kár, hogy a "mi időnkben" még nem volt ilyenünk.
Megnéztük a műsort, és tovább indultunk: a Herman Ottó Múzeumhoz mentünk, mert ott önkénteskedett aznap Veréb, Pakaa, Pickpocket és Mica. Velük elmentünk a Népkertbe, aztán pedig a Szinvateraszra, ahol hallgattunk Chilit, jól. :) És találkoztunk ott sok-sok ismerőssel: itt szedtük fel Szaszyt is.
Nade. A rhcptb koncert után Szaszy, Mica, Pickpocket, Boti és én felszálltunk az éppen nekünk érkező 22-es buszra és kimentünk az egyetemre. Egész életemben nem voltam annyi koncerten, mint most szombat-vasárnap. Volt: Depresszió, 30Y, Subscribe, Neo, Kispál, Alvin. Talán nem hagytam ki semmit. Találkoztunk még sok-sok ismerőssel. Rengeteg (volt és jelenlegi) hermanos volt kint.
Az első 31-es busz 2:55-kor indult, azzal haza is jöttünk jól. Aludtunk egy picit, hallgattunk zenét, és lesétáltunk a Szemerére. Ebéd, F1, és hiány...
Kettő után volt találkozás. Tike, Tücs, Boti és én felkerekedtünk, és kerestünk egy szimpatikus DM-et. Útközben váratlan dolog történt. Szembe jött velünk sook-sook narancssárga ember. Az ijesztő épp csak az volt, hogy rájöttem, hogy ismerem őket. Nem akárkik jöttek velünk szembe, hanem a színjátszósok, akiknek a műsorát meg akartuk nézni. Elől ment Kriszta néni, a jobbján pedig Máté. Napszemüveg volt rajta, nem tudom hogy nézett rám, és furcsán néztem Kriszta nénire, aki (talán) mosolygott, és ahogy elhaladtunk egymás mellett Móci rámmosolygott. Fel sem fogtam a dolgot. Sokk. (Kevés a 2 k.) A pulzusom kb. duplájára ugyrott, a bal kezemből kifolyt az összes erő. És dadogtam. Életemben először dadogtam. Beszélni próbáltam, de nevettem közben és erő híján így sikerült. A Szinvateraszon aztán újra találkoztunk. Lementem hozzájuk a sátorhoz, váltani Kriszta nénivel néhány szót. Igazából csak annyit akart mondani, hogy én vagyok a névadó. Bizony. (Tulajdonképpen van egy egész színjátszócsoportom, mégis mit akarok még? :D) És idén már 10 éves a csapat! Velünk kezdődött minden... De régen is volt. A narancssárga póló pedig az újonnan elkészült egyenpólójuk volt, a hátulján a Kavalkád felirattal. A pólók egyébként annyira egyénre szabottak, hogy mindenkinek rajta van a beceneve is. Kár, hogy a "mi időnkben" még nem volt ilyenünk.
Megnéztük a műsort, és tovább indultunk: a Herman Ottó Múzeumhoz mentünk, mert ott önkénteskedett aznap Veréb, Pakaa, Pickpocket és Mica. Velük elmentünk a Népkertbe, aztán pedig a Szinvateraszra, ahol hallgattunk Chilit, jól. :) És találkoztunk ott sok-sok ismerőssel: itt szedtük fel Szaszyt is.
Nade. A rhcptb koncert után Szaszy, Mica, Pickpocket, Boti és én felszálltunk az éppen nekünk érkező 22-es buszra és kimentünk az egyetemre. Egész életemben nem voltam annyi koncerten, mint most szombat-vasárnap. Volt: Depresszió, 30Y, Subscribe, Neo, Kispál, Alvin. Talán nem hagytam ki semmit. Találkoztunk még sok-sok ismerőssel. Rengeteg (volt és jelenlegi) hermanos volt kint.
Az első 31-es busz 2:55-kor indult, azzal haza is jöttünk jól. Aludtunk egy picit, hallgattunk zenét, és lesétáltunk a Szemerére. Ebéd, F1, és hiány...
2009. május 8., péntek
Freemail
Kilépve a "postaládából" - (hm. ez dehülyén hangzik...) - felhívják a figyelmemet arra, hogy: "Vigyázat! A halak ívhatnak!". Kösz a figyelmezetést.
Ez majdnem olyan, Mint amikor az óriásplakáton valami olyasmi áll, hogy "Megérkezett a segítség. Baptisták." Én pedig nem értem, amikor azt olvasom: "Segítség, Baptisták!"
Ez majdnem olyan, Mint amikor az óriásplakáton valami olyasmi áll, hogy "Megérkezett a segítség. Baptisták." Én pedig nem értem, amikor azt olvasom: "Segítség, Baptisták!"
MEN
Fekszem az ágyon, nyitva van az ablak, és Hooliganst hallgatok a közönséggel együt. Igen, felhallani az Avas tetejére az egyetemi koncerteket. Zseniális hangtechnika.
És most elgondolkodtam azon, hogy nem is kéne nekünk holnap elmenni oda, ha itt is hallgathatjuk. De azért személyesen mégiscsak jobb, nem?
Én nem is szeretem a Hooliganst. De mért nem zárom be az ablakot?
És most elgondolkodtam azon, hogy nem is kéne nekünk holnap elmenni oda, ha itt is hallgathatjuk. De azért személyesen mégiscsak jobb, nem?
Én nem is szeretem a Hooliganst. De mért nem zárom be az ablakot?
Töltelékszavak
Már nagyon régóta foglalkoztat a kérdés, de most jött el az ideje, h. kiírjam magamból. Szóval nagyon idegesít az, hogy írásban (msn-en) milyen nagyon gyakran használom az amúgy (am) és az akkor szavakat. De lehetetlen leszokni róluk, mert ezek (inkább csak az akkor) nélkülözhetetlen töltelékszavak. Szörnyű.
Furcsa napok
Furcsa nap lesz a holnap. Déltután találkozás, utána előadásnézés és koncerthallgatás, mert Városnapja, aztán egyetemremenés, sok koncert hallgatás, mert MEN, közben pedig vasárnap lesz.
Fáradt vagyok. Pedig ma aludtam sokat, viszont tanultam is. Nem túl izgi...
Fáradt vagyok. Pedig ma aludtam sokat, viszont tanultam is. Nem túl izgi...
2009. május 6., szerda
Érettségi/Unit_1/Part_3 - töri írásbeli
A töri nem olyan dolog, amit tudok. Az esélytelenek nyugalmával mentem érettségizni. És ezzel nem voltam egyedül.
7:10-envalamennyi: találkoztam Verébbel és Julival a villamoson. Ilyen se volt még.
7:27: sokan vannak már, de a mi kis csapatunk nem 1 teremben ír, keressük meg a többieket
7:33: megtudom, hogy Tike és Szaszy pénteken melózni fognak: a MÁV-sztrájk idején telefonos ügyfélszolgálatnál várják majd a hívásokat. Felhívjam őket?
7:34: vissza a terembe
7:43: bejön a felügyelőtanár: Kupcsik. Nem szeretem őt, nekem túl ijesztő. Elrendezgeti az embereket, Reninek alig 4x mondta el, hogy üljön már végre az első padba.
7:45: na ne már, még mindig negyed óra. Viccel beszélgetni jó ilyenkor, közben pedig hallgatni a fiúk bolond beszélgetését. :) Tanárnő kiosztotja a borítékokat, ülésrendet ír, bal kézzel. Mikor elkészül, felírja a táblára a kezdés és befejezés időpontját (8h-11h) jobb kézzel. Érdekes.
7:56: kiosztja a feladatsorokat. 34-szer kell felírni a nevemet; 8 percembe került.
8:04: végre elkezdem az érettségit. 1. feladat. Forrás, 3 kérdés, az atlasz a barátom. 2. feladat. Ábra, kitöltendő táblázat: "Mivan?!?!". Kihagyom. Köv feladat, haladás van.
8:45 környékén eljutok az esszéfeladatokig. A 'H' kombináció tetszett a legjobban: 14-15-20. feladat. Autógyártás a második ipari forradalom óta, tatárjárás, magyar választási rendszer. A legutolsó feladatot pont nekem találták ki, a tatárjárást pedig néhány napja pont átnéztem, pedig semmi mást nem tanultam az érettségire. Mázli.
10:58: átírom a piszkozatokat.
10:34: kész van mind a 3 eszé. Át kell nézni a többi feladatot, mi az amit kihagytam. A 2. feladat táblázatát valahogy kitöltöm, és meglepetten veszem tudomásul, hogy nem is volt sok kihagyott feladat. Egész jó.
10:47: kész vagyok mindennel, kihúzom az üresen hagyott részeket. Felmerül bennem a gondolat, hogy összeszámolom, kb. hány pont az, ami biztosan megvan, de rájöttem, hogy reménytelen. 3 pontom viszont biztosan van. Ez 3,33..%-a a 90 pontos írásbelinek. Nekem elég a 20% is, s ez az esszékkel együtt remélem, meg is lesz.
11:00: tegyük le a tollat, a lapokat rakjuk be a borítékba egyelőre, amíg ki nem visszük, alá nem írjuk.
11:02: leadtam mindent. Túl vagyok a 3 kötelező érettségin (persze csak az írásbeli részükün), de még hátra van egy biosz.
Szerda van, és legyen csütörtök. Az egy jó nap lesz. Utána meg legyen szombat, mert pénteken tanulni kell. Nem csak nekem.
7:10-envalamennyi: találkoztam Verébbel és Julival a villamoson. Ilyen se volt még.
7:27: sokan vannak már, de a mi kis csapatunk nem 1 teremben ír, keressük meg a többieket
7:33: megtudom, hogy Tike és Szaszy pénteken melózni fognak: a MÁV-sztrájk idején telefonos ügyfélszolgálatnál várják majd a hívásokat. Felhívjam őket?
7:34: vissza a terembe
7:43: bejön a felügyelőtanár: Kupcsik. Nem szeretem őt, nekem túl ijesztő. Elrendezgeti az embereket, Reninek alig 4x mondta el, hogy üljön már végre az első padba.
7:45: na ne már, még mindig negyed óra. Viccel beszélgetni jó ilyenkor, közben pedig hallgatni a fiúk bolond beszélgetését. :) Tanárnő kiosztotja a borítékokat, ülésrendet ír, bal kézzel. Mikor elkészül, felírja a táblára a kezdés és befejezés időpontját (8h-11h) jobb kézzel. Érdekes.
7:56: kiosztja a feladatsorokat. 34-szer kell felírni a nevemet; 8 percembe került.
8:04: végre elkezdem az érettségit. 1. feladat. Forrás, 3 kérdés, az atlasz a barátom. 2. feladat. Ábra, kitöltendő táblázat: "Mivan?!?!". Kihagyom. Köv feladat, haladás van.
8:45 környékén eljutok az esszéfeladatokig. A 'H' kombináció tetszett a legjobban: 14-15-20. feladat. Autógyártás a második ipari forradalom óta, tatárjárás, magyar választási rendszer. A legutolsó feladatot pont nekem találták ki, a tatárjárást pedig néhány napja pont átnéztem, pedig semmi mást nem tanultam az érettségire. Mázli.
10:58: átírom a piszkozatokat.
10:34: kész van mind a 3 eszé. Át kell nézni a többi feladatot, mi az amit kihagytam. A 2. feladat táblázatát valahogy kitöltöm, és meglepetten veszem tudomásul, hogy nem is volt sok kihagyott feladat. Egész jó.
10:47: kész vagyok mindennel, kihúzom az üresen hagyott részeket. Felmerül bennem a gondolat, hogy összeszámolom, kb. hány pont az, ami biztosan megvan, de rájöttem, hogy reménytelen. 3 pontom viszont biztosan van. Ez 3,33..%-a a 90 pontos írásbelinek. Nekem elég a 20% is, s ez az esszékkel együtt remélem, meg is lesz.
11:00: tegyük le a tollat, a lapokat rakjuk be a borítékba egyelőre, amíg ki nem visszük, alá nem írjuk.
11:02: leadtam mindent. Túl vagyok a 3 kötelező érettségin (persze csak az írásbeli részükün), de még hátra van egy biosz.
Szerda van, és legyen csütörtök. Az egy jó nap lesz. Utána meg legyen szombat, mert pénteken tanulni kell. Nem csak nekem.
2009. május 5., kedd
Érettségi/Unit_1/Part_2 - matek írásbeli
Fuhh. Ezen is túl vagyunk. Matek szóbeli nincs, úgyhogy ez a rész kipipálva. Kár, hogy nem az összes feladat...
Az első felügyelőtanár Orliczki volt.
7:55: már mindenki tűkön ül így 5 perccel a kezdés előtt, hogy ugyan ossza már ki, hagy írjuk fel a nevünket. De ő nyugodtan ücsörög a székében.
7:58: 2 perccel kezdés előtt feláll, odasétál a padokhoz, és elkezd beszélni. Elmondja, amit már egyszer elmondott. "De tessék már kiosztani!"- volt aki ezt gondolta, én spec mondtam is. (Meg Dani is.)
7:59: visszamegy a tanári asztalhoz, felemeli a paklit, ismét az asztalokhoz megy, ott leteszi. Megint elkezdi mondani a magáét. "Jójó, tudjuk, csak tessék már osztani!" - itt már egészen sokan hördültek fel, de meglett az eredménye: tanárnő kapkodva osztogatta a feladatsorokat.
8:00: még a nevemet írom, minden egyes oldalra. Oda is, ahová nem írok semmit, mert ezt ugye muszáj, csak tudnám minek. Ezalatt a 4 érettségis nap alatt annyiszor kell leírnom a nevem, mint az elmúlt 4 évben összesen. Hogy ilyenkor mért nem hívnak Papp Évának?? :D - Bár még mindig jobban jártam, mintha a 17 karakteres "Visnyovszky Eszter"-t kéne leírnom... :D :P
8:08: nah, egészen jól haladok.
8:17: készen vagyok. Minden feladatot megoldottam. Lehetséges ez? Lapokat átnéz, forgat, keres. Nem talál üres feladatot. Na jó, akkor ellenőrizzük végig. Még egy kicsit gondolkoztam 2 feladaton, tanulmányoztam a függvénytáblázatot, 1-2 feladathoz írtam még 1-2 fölösleges gondolatot, hagy örüljön a javító tanár.
8:36: nem azt mondta tanárnő, hogy olyan 10 perccel a vége előtt el lehet kezdeni kivinni? Na mind1...
8:40: Kulcsár feláll, kiviszi a papírokat. Utána megyek én is.
8:47: megkapom a következő feladatsort. Újra fel kell írnom a nevem minden oldalra. Ez legalább 3 perces megterhelő munka volt. De egyszer sem rontottam el (nem úgy, mint a tegnapi magyaron :) ).
8:53: megérkezik a 2. felügyelőtanár: Bobcsák.
10:06: már a 3. felügyelő tanár járkál a teremben, nekem pedig bő háromnegyed órám maradt. A feladatsor B részéből 1 feladat készen van, egy majdnem, és egybe bele se kezdtem még. Amikor azt megláttam, azonnal tudtam, hogy azt fogom kihagyni. Be is írtam a számát a füzet elejére. A kombinatorikával vagy 1 órát szenvedtem. A függvényes feladatban az ábrázolgatással szintén közel 1 órát elvoltam. Ezek után úgy döntöttem, belenézek mégis a kihagyott feladatba. Hm... ez egészen könnyű. Na akkor megcsináltam, és átjavítottam: mégis inkább az utolsó feladatot nem kérem javítani. Elképzelhető, hogy az jobb lett. Bár nem voltam benne biztos, hogy jól számolom a lehetőségeket, de abban biztos vagyok, hogy a végül kiválasztott feladatban vesztettem min. 2 pontot. Nem tudom, hogy jártam jobban. A megoldókulcsot mindenesetre eszem ágában sincs megnézni. Majd kiderül...
10:55: jó, mondjuk, hogy kész vagyok, csak adjam már be és szabaduljak meg tőle minél előbb.
11: 06: feladat a borítékban, boríték leragasztva, jegyzőkönyv aláírva. Egy ideig nem akarok semmi olyan számsort látni, ami emlékeztet az érettségire.
Holnap töri. Csak 20%-ot kaparjak össze valahogy! :S
Az első felügyelőtanár Orliczki volt.
7:55: már mindenki tűkön ül így 5 perccel a kezdés előtt, hogy ugyan ossza már ki, hagy írjuk fel a nevünket. De ő nyugodtan ücsörög a székében.
7:58: 2 perccel kezdés előtt feláll, odasétál a padokhoz, és elkezd beszélni. Elmondja, amit már egyszer elmondott. "De tessék már kiosztani!"- volt aki ezt gondolta, én spec mondtam is. (Meg Dani is.)
7:59: visszamegy a tanári asztalhoz, felemeli a paklit, ismét az asztalokhoz megy, ott leteszi. Megint elkezdi mondani a magáét. "Jójó, tudjuk, csak tessék már osztani!" - itt már egészen sokan hördültek fel, de meglett az eredménye: tanárnő kapkodva osztogatta a feladatsorokat.
8:00: még a nevemet írom, minden egyes oldalra. Oda is, ahová nem írok semmit, mert ezt ugye muszáj, csak tudnám minek. Ezalatt a 4 érettségis nap alatt annyiszor kell leírnom a nevem, mint az elmúlt 4 évben összesen. Hogy ilyenkor mért nem hívnak Papp Évának?? :D - Bár még mindig jobban jártam, mintha a 17 karakteres "Visnyovszky Eszter"-t kéne leírnom... :D :P
8:08: nah, egészen jól haladok.
8:17: készen vagyok. Minden feladatot megoldottam. Lehetséges ez? Lapokat átnéz, forgat, keres. Nem talál üres feladatot. Na jó, akkor ellenőrizzük végig. Még egy kicsit gondolkoztam 2 feladaton, tanulmányoztam a függvénytáblázatot, 1-2 feladathoz írtam még 1-2 fölösleges gondolatot, hagy örüljön a javító tanár.
8:36: nem azt mondta tanárnő, hogy olyan 10 perccel a vége előtt el lehet kezdeni kivinni? Na mind1...
8:40: Kulcsár feláll, kiviszi a papírokat. Utána megyek én is.
8:47: megkapom a következő feladatsort. Újra fel kell írnom a nevem minden oldalra. Ez legalább 3 perces megterhelő munka volt. De egyszer sem rontottam el (nem úgy, mint a tegnapi magyaron :) ).
8:53: megérkezik a 2. felügyelőtanár: Bobcsák.
10:06: már a 3. felügyelő tanár járkál a teremben, nekem pedig bő háromnegyed órám maradt. A feladatsor B részéből 1 feladat készen van, egy majdnem, és egybe bele se kezdtem még. Amikor azt megláttam, azonnal tudtam, hogy azt fogom kihagyni. Be is írtam a számát a füzet elejére. A kombinatorikával vagy 1 órát szenvedtem. A függvényes feladatban az ábrázolgatással szintén közel 1 órát elvoltam. Ezek után úgy döntöttem, belenézek mégis a kihagyott feladatba. Hm... ez egészen könnyű. Na akkor megcsináltam, és átjavítottam: mégis inkább az utolsó feladatot nem kérem javítani. Elképzelhető, hogy az jobb lett. Bár nem voltam benne biztos, hogy jól számolom a lehetőségeket, de abban biztos vagyok, hogy a végül kiválasztott feladatban vesztettem min. 2 pontot. Nem tudom, hogy jártam jobban. A megoldókulcsot mindenesetre eszem ágában sincs megnézni. Majd kiderül...
10:55: jó, mondjuk, hogy kész vagyok, csak adjam már be és szabaduljak meg tőle minél előbb.
11: 06: feladat a borítékban, boríték leragasztva, jegyzőkönyv aláírva. Egy ideig nem akarok semmi olyan számsort látni, ami emlékeztet az érettségire.
Holnap töri. Csak 20%-ot kaparjak össze valahogy! :S
2009. május 4., hétfő
Érettségi/Unit_1/Part_1 - magyar írásbeli
Hajnali 1 óra elmúlt. Hosszúnak tűnő, rossz álomból ébredtem. Hosszú lesz ez az éjszaka.
Újabb ébredés: hajnali fél 6 múlt (6-kor akartam kelni). Ránézek az órára: 05:41-et mutatott. Nézem: 09:41. Nézem tovább, mert az ugye nem lehet. Nem, nem lehet mindjárt 10 óra! Még mindig 09:41-et láttam, de aztán kitisztult, és megnyugodtam.
Reggel 7 óra 23. Beérek az A9-es terembe. Sokan vannak már. Dobban a szívem: félek.
7:50: a teremben a jegyzőnk, Püpi, Ofő és az 1. felügyelő tanár, Szilágyi. Pici beszélgetés, kézszorítás.
7:55: 5 perc van hátra az életemből. A tollal kopogok a padon. Idegesít, de nem érdekel. Mély levegő.
7:56: Szilágyi túr kiosztja a feladatlapokat, hogy ráírjuk minden lapnak mindkét oldalára a nevünket és osztályunkat. Megkapom, írom.
8:00: START!
A szövegértésben Mikszáth Kálmán egy Jókairól írt művének Epilógusa szerepelt. 11 feladat volt. Sehol nem kértek önálló véleménykifejtést, gyakorlatilag minden feladatban a szövegből vett idézettel kellett válaszolni. Hamar készen lettem.
08:55: még 5 perc van hátra. Remek, készen vagyok.
08:59: fejezzük be, rakjuk be a borítékokba a feladatlapokat.
09:00: itt a vége. Lapok a borítékban. Kiosztják II. feladatlapot. Neveket felírni, feladatot kiválasztani -> érvelés.
10:30: még egy gondolatot kifejtek és ideje befejezést írnom.
10:36: a felügyelőtanár járkál, megáll mellettem. Megkérdezte, elkezdtem-e már a tisztázati lapot. Nem. Ideje lesz belekezdenem, mert nem lesz időm átírni. Tudom, mindjárt elkezdem, csak még átnézem a piszkozatot, hogy tudjam, mit hova írok.
10:43: elkezdem a tisztázati lapot.
10:49-54; 11:10-20-33: nézem az időt, jól haladok az átírással.
11:40: 20 percünk van még. Remek, már az utolsó előtti bekezdésnél tartok, mindjárt jön a befejezés.
11:48: kész... kifújom magam. Átnézem.
11:53: hivatalosan is befejeztem és beadtam a feladatlapokat.
Folyt. köv.
Újabb ébredés: hajnali fél 6 múlt (6-kor akartam kelni). Ránézek az órára: 05:41-et mutatott. Nézem: 09:41. Nézem tovább, mert az ugye nem lehet. Nem, nem lehet mindjárt 10 óra! Még mindig 09:41-et láttam, de aztán kitisztult, és megnyugodtam.
Reggel 7 óra 23. Beérek az A9-es terembe. Sokan vannak már. Dobban a szívem: félek.
7:50: a teremben a jegyzőnk, Püpi, Ofő és az 1. felügyelő tanár, Szilágyi. Pici beszélgetés, kézszorítás.
7:55: 5 perc van hátra az életemből. A tollal kopogok a padon. Idegesít, de nem érdekel. Mély levegő.
7:56: Szilágyi túr kiosztja a feladatlapokat, hogy ráírjuk minden lapnak mindkét oldalára a nevünket és osztályunkat. Megkapom, írom.
8:00: START!
A szövegértésben Mikszáth Kálmán egy Jókairól írt művének Epilógusa szerepelt. 11 feladat volt. Sehol nem kértek önálló véleménykifejtést, gyakorlatilag minden feladatban a szövegből vett idézettel kellett válaszolni. Hamar készen lettem.
08:55: még 5 perc van hátra. Remek, készen vagyok.
08:59: fejezzük be, rakjuk be a borítékokba a feladatlapokat.
09:00: itt a vége. Lapok a borítékban. Kiosztják II. feladatlapot. Neveket felírni, feladatot kiválasztani -> érvelés.
- Érvelés: Spiró György szavai és aggodalma azzal kapcsolatban, hogy csökken a fiatalok olvasók száma. Úgy gondoltam, erről sokat lehet beszélni, ez nekem való feladat. Írtam is 4 oldalt.
- Elemzés: valami novella volt. Először beleolvastam, de kb. az 5. sorban úgy döntöttem, úgyse értem meg, mi van odaírva, inkább hagyom, és biztosra megyek.
- Összehasonlító verselemzés: 2 oldalnyi dőltbetűs szöveg. Sok. Nekem ez nem kell, bele se olvasok.
10:30: még egy gondolatot kifejtek és ideje befejezést írnom.
10:36: a felügyelőtanár járkál, megáll mellettem. Megkérdezte, elkezdtem-e már a tisztázati lapot. Nem. Ideje lesz belekezdenem, mert nem lesz időm átírni. Tudom, mindjárt elkezdem, csak még átnézem a piszkozatot, hogy tudjam, mit hova írok.
10:43: elkezdem a tisztázati lapot.
10:49-54; 11:10-20-33: nézem az időt, jól haladok az átírással.
11:40: 20 percünk van még. Remek, már az utolsó előtti bekezdésnél tartok, mindjárt jön a befejezés.
11:48: kész... kifújom magam. Átnézem.
11:53: hivatalosan is befejeztem és beadtam a feladatlapokat.
Folyt. köv.
2009. május 3., vasárnap
Ballagás
Így 3 nappal a ballagás után talán ideje leírni, milyen volt: jó.
Nem nagyon vártam ám én ezt, nem azért, mert "jaj de fáj, hogy elmegyünk", mert akkor még nem jelentett semmit. A ballagás után viszont azt kell mondanom, igenis jó volt, és örülök hogy volt.
Mindenki szépen fel volt öltözve, minden lánynak fodrászati remekmű volt a haja, a fiúkon öltöny volt és nyakkendő. Máris megérte.
A tényleges ballagási műsor előtt elbúcsúztatott minket a 11/4 osztály (of.: Rucsi) 3 fős delegációja. Volt 2 zene, szöveg és idézetek. Mindenesetre a termünket szépen feldíszítették. Köszönjük.
A ballagás ugyebár harangozással kezdődik. Ezzel a feladattal valaki meg volt bízva, de mikor elindították, megkondult a harang. De ki harangozik?? Kiderült, hogy Dezsőfi tanárúr önkényesen elkezdett harangozni. :D Mindenesetre így is jó volt. :D
A ballagási menetben elől ment a két zászló, 2-2 végzőssel és 11.-essel kísérve. Az egyik zászlóátadó Hicham volt, az egyik zászlóátvevő pedig Mica. Hihi. Ez vicces. Mögöttük ballagott a mostani Igazgatónő, nemtudomki és Gergő kíséretében; utána az előző Igazgatónő, aztán Dudás tanárúr Emőkével (/3) és velem, végül Madarász tanárúr, Vanda (/2) és nemtudomki mellett. Eztután jöttek az osztályok. Ami meglepő volt, hogy minden osztály fehér virággal ballagott. Volt kála, kála szerencsebambusszal, fehér rózsa, és nem tudom mi még. Remélem, azért lehetett látni, hogy ki melyik osztályhoz tartozik. Tartozott.
Az összes 5 osztály felállt a dobogóra, és a műsor legelején 10 percig kirakatbábut kellett játszani. Vitrinfíling. Ójee. Ezután volt maga a műsor, nem sokra emlékszem belőle. A lényeg, hogy nem ájultam el! Ez igazán remek. Pláne, hogy nem is éreztem szükségét. Ez mégjobb. Azon is meglepődtem egyébként, hogy nem volt nagy sírás-rívás zokogás és bömbölés. :D Talán egyedül K. Nóri szipogott mellettem. :) Aranyos. Na meg Mazúr játszotta el, hogy sír. Ja igen, és volt nevetés is, ill. kuncogás, mert ugye nagyon hangosan nem nevethettünk a színpadon, akármennyi hülyeséget hordott össze Hubi meg Krisztián ott mögöttem. A kedvencem: -"Viszket a seggem!" -"Mi???" -"Viszket a seggem!" XD Igazgatónő beszédében elhangzott, hogy az "utolsó osztályfőnöki órán..." -- nekünk olyan nem volt -- "...az osztályfőnökötök biztos felidézte az első alkalmat, mikor találkoztatok..." -- nem. Na de van ilyen.
Nos, így alakult a mi ballagásunk. Életünk utolsó ballagása (csak el ne szóljam magam).
Nem nagyon vártam ám én ezt, nem azért, mert "jaj de fáj, hogy elmegyünk", mert akkor még nem jelentett semmit. A ballagás után viszont azt kell mondanom, igenis jó volt, és örülök hogy volt.
Mindenki szépen fel volt öltözve, minden lánynak fodrászati remekmű volt a haja, a fiúkon öltöny volt és nyakkendő. Máris megérte.
A tényleges ballagási műsor előtt elbúcsúztatott minket a 11/4 osztály (of.: Rucsi) 3 fős delegációja. Volt 2 zene, szöveg és idézetek. Mindenesetre a termünket szépen feldíszítették. Köszönjük.
A ballagás ugyebár harangozással kezdődik. Ezzel a feladattal valaki meg volt bízva, de mikor elindították, megkondult a harang. De ki harangozik?? Kiderült, hogy Dezsőfi tanárúr önkényesen elkezdett harangozni. :D Mindenesetre így is jó volt. :D
A ballagási menetben elől ment a két zászló, 2-2 végzőssel és 11.-essel kísérve. Az egyik zászlóátadó Hicham volt, az egyik zászlóátvevő pedig Mica. Hihi. Ez vicces. Mögöttük ballagott a mostani Igazgatónő, nemtudomki és Gergő kíséretében; utána az előző Igazgatónő, aztán Dudás tanárúr Emőkével (/3) és velem, végül Madarász tanárúr, Vanda (/2) és nemtudomki mellett. Eztután jöttek az osztályok. Ami meglepő volt, hogy minden osztály fehér virággal ballagott. Volt kála, kála szerencsebambusszal, fehér rózsa, és nem tudom mi még. Remélem, azért lehetett látni, hogy ki melyik osztályhoz tartozik. Tartozott.
Az összes 5 osztály felállt a dobogóra, és a műsor legelején 10 percig kirakatbábut kellett játszani. Vitrinfíling. Ójee. Ezután volt maga a műsor, nem sokra emlékszem belőle. A lényeg, hogy nem ájultam el! Ez igazán remek. Pláne, hogy nem is éreztem szükségét. Ez mégjobb. Azon is meglepődtem egyébként, hogy nem volt nagy sírás-rívás zokogás és bömbölés. :D Talán egyedül K. Nóri szipogott mellettem. :) Aranyos. Na meg Mazúr játszotta el, hogy sír. Ja igen, és volt nevetés is, ill. kuncogás, mert ugye nagyon hangosan nem nevethettünk a színpadon, akármennyi hülyeséget hordott össze Hubi meg Krisztián ott mögöttem. A kedvencem: -"Viszket a seggem!" -"Mi???" -"Viszket a seggem!" XD Igazgatónő beszédében elhangzott, hogy az "utolsó osztályfőnöki órán..." -- nekünk olyan nem volt -- "...az osztályfőnökötök biztos felidézte az első alkalmat, mikor találkoztatok..." -- nem. Na de van ilyen.
Nos, így alakult a mi ballagásunk. Életünk utolsó ballagása (csak el ne szóljam magam).
Káposztástészta
Nem tudok főzni.
Anya nem volt itthon, nekem pedig ebéd kellett. A dolog káposztarésze még előző nap elkészült, az finom is lett, mert anya csinálta. Odaraktam a vizet, felforrt, raktam bele tésztát, megfőtt, leszűrtem. Ekkor anya felhívott, hogy igaz, hogy abban maradtunk, hogy a káposztástésztát nem szokta megforgatni vajban, de mégiscsak kell azt. Jó. Fogtam az edényt, raktam bele vajat, megolvadt, sercegett, beleöntöttem a leszűrt tésztát és összekavartam. Abszolút finom lett, pedig én csináltam. Nade mégiscsak legyen káposztás az a tészta, megmelegítettem a hűtőben ücsörgő káposztát és összekevertem a tésztával.
Akkor együnk... De ez nem is finom!
Már nagyon régóta nem szeretek cukrot rakni rá, de gondoltam, hátha jobb lesz. Nem lett jobb. Édes lett tőle, és épp ez az, ami miatt nem szeretem. Na nembaj, hátha egy kis bors segít. És igen, valamit javított a helyzeten, de akkor úgy éreztem, ennyi ebből elég volt. Azért biztos ami biztos mégegyszer belekóstoltam a fazékban lévő eredeti káposztástésztába: még mindig nem volt finom. Szerintem a vaj a hibás.
Nem tudok főzni.
Anya nem volt itthon, nekem pedig ebéd kellett. A dolog káposztarésze még előző nap elkészült, az finom is lett, mert anya csinálta. Odaraktam a vizet, felforrt, raktam bele tésztát, megfőtt, leszűrtem. Ekkor anya felhívott, hogy igaz, hogy abban maradtunk, hogy a káposztástésztát nem szokta megforgatni vajban, de mégiscsak kell azt. Jó. Fogtam az edényt, raktam bele vajat, megolvadt, sercegett, beleöntöttem a leszűrt tésztát és összekavartam. Abszolút finom lett, pedig én csináltam. Nade mégiscsak legyen káposztás az a tészta, megmelegítettem a hűtőben ücsörgő káposztát és összekevertem a tésztával.
Akkor együnk... De ez nem is finom!
Már nagyon régóta nem szeretek cukrot rakni rá, de gondoltam, hátha jobb lesz. Nem lett jobb. Édes lett tőle, és épp ez az, ami miatt nem szeretem. Na nembaj, hátha egy kis bors segít. És igen, valamit javított a helyzeten, de akkor úgy éreztem, ennyi ebből elég volt. Azért biztos ami biztos mégegyszer belekóstoltam a fazékban lévő eredeti káposztástésztába: még mindig nem volt finom. Szerintem a vaj a hibás.
Nem tudok főzni.
2009. május 1., péntek
Még ne legyen vége
A szám nevet a régi bolondságokon, a szemem meg vörös és dől belőle a könny.
Csak most esett le, hogy már nem lesz többé közös dolgozatírás, órai levelezés, lyukasórák, tanárkibeszélések, idióta beszólások, menzasorbanállás, osztálykirándulások, szalagavatóra készülés, körök-körök-körök, "Már megint eszel, Kicsisapi?", noémiszivatás, tanárkikészítés, sírós farkasszemnézés, vokálos éneklések, nagy leordítások, hosszú történetek elmesélése, panaszkodás, vígasztalás, és már nem fogunk többé néhány másodpercre haragudni egymásra. Nemrég még azon gondolkoztunk, vajon 12.-re hol fogunk tartani a másodpercek számolásában. :) de jó is volt...
volt. fáj kimondani. eddig nem is gondoltam bele. épp itt volt ennek is az ideje.
Nagyon, nagyon szeretlek Titeket!
Csak most esett le, hogy már nem lesz többé közös dolgozatírás, órai levelezés, lyukasórák, tanárkibeszélések, idióta beszólások, menzasorbanállás, osztálykirándulások, szalagavatóra készülés, körök-körök-körök, "Már megint eszel, Kicsisapi?", noémiszivatás, tanárkikészítés, sírós farkasszemnézés, vokálos éneklések, nagy leordítások, hosszú történetek elmesélése, panaszkodás, vígasztalás, és már nem fogunk többé néhány másodpercre haragudni egymásra. Nemrég még azon gondolkoztunk, vajon 12.-re hol fogunk tartani a másodpercek számolásában. :) de jó is volt...
volt. fáj kimondani. eddig nem is gondoltam bele. épp itt volt ennek is az ideje.
Nagyon, nagyon szeretlek Titeket!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)