Prüfungsschock

Most egy ideig nem akarok németet látni, hallani, érezni gondolni, fúj. Kár, hogy ezt nem tehetem meg, mert készülnöm kell a következő szóbelimre. Ez tuti nem lesz meg...
Amúgy hogy még nagyszerűbb legyen a napom, megcsípett egy méhecske. Szerencsére úgy tűnik, nem vagyok rá allergiás, semmi bajom sincs. Vicces lett volna, ha a szóbeli vizsgán elkezdek fuldokolni valami hirtelen allergiás reakció folytán. Bár anélkül is szörnyen éreztem magam szóbeli közben.
És még Herceg sincs itt. Remélem hamar hazajön.
Most viszont remek nagyszabású terveim vannak: ügyködöm a blogomon, etr-ezek (mától van ott a tárgyfelvevős banzáj), utána pedig pakolok, az összes németcuccot elrejtem a polcon, a fiókokban, fujj, csak ne is lássam.

Letzte Tage

Annyira jó, hogy végre a tanfolyam után másikhaza megyek, és mikor kinyílik az ajtó, Kékszemű Herceg vár rám.
Amúgy már csak a holnap van hátra, de már ma is próbavizsga volt és holnap is az lesz. Azzal vége, és csak a vizsga marad.
Csak lennék már túl rajta, mert akkor lesz hamar vasárnap, amikor lesz nagy találkozás, olyan "utolsó vacsora"-féle, persze egésznapos lesz, nem is vacsi, ráadásul nem is utolsó, mert biztosan fogjuk még látni egymást, de azért mégiscsak nyárzáró party. Hm-hm.. fogtok hiányozni mind.

Bábel tornya

Morgen sehe ich Prinz wieder. Doch wäre es schon morgen!
Nahát, ezt németül írtam le. Keine Ahnung, warum, aber ezt a mondatot aztán sose fogom németül befejezni. De jó, hogy csak így eszembe jut 1-2 Ausdrücke, oszt nemtok semmit se mondani e. Öhh. Átmentem pahasztba, kéhlek. Tyűha, honnan jött ez a Magyar Vándor fíling? Ich weiß es nicht, aber wie fun, dass ich auch 'ß' ezen a Tasatur eintippen kann. Nyelvzavar. Sprachverwirrung? Wow, miket tudok. Hogy egy nyelvvizsga miket tud kihozni az emberből...
Na, csak legyen már holnap.

Esélytelen - Post 100.

r Sthul? vagy das?
Ezzel a tudással akarok én nyelvvizsgázni? Szánalmas...

Amúgy asszem ez a 100. bejegyzés, úgyhogy Boldog Postfordulót nekem!

Mailszünet

Na már igazán mindjárt tanulok, csak eszembe jutott, hogy mit akartam írni!
Szóvaltehát az a szokatlan szürke hétköznapi dolog ebben a mai napban (meg már a tegnapiban is, és talán ez lesz az elkövetkező 1 hét nagyobb részében is), hogy üres a postaládám. Alig csordogál be 1-2 mail naponta. Elhanyagolva érzem magam az elmúlt 2-3 hét napi kb. 30 leveles teljesítménye után. Mondjuk tudom, hogy miért nem ír senki. Mindenki gólyatáborban van.

A nyár utolsó hete

Hm. Elfelejtettem miről is akartam írni.
Na mindegy, végülis bevezethetem ezt a postot is azzal, hogy megint bűnözök, mert tanulnom kéne, de ej-ej rosszkislány nemtanulok.
Meg ha már vasárnap van, ráadásul nem egy esőmentes nap, akkor felvázolnám a jövőheti tervet. Asszongyahogy.

• hétfő: tanulás, Hercegnekdrukkolás
• kedd: tanulás, Hercehértaggódás
• szerda: tanulás, Herceg hazajööööön
• csütrötök: tanulás, legyenHercegis
• péntek: tanulás, legyenHercegis, kezdekfélni
• szombat: nyelvvizsga íb., nyelvvizsga szb., legyenHercegis
• vasárnap: pakolás, készülődés a nagy útra, és indulgatás? (Herceggel)
  

Nos, ez a terv. Érdekes, ezekből csak a Herceges részeket várom, meg a vasárnapot. Egy hét múlva fordul velem a világ.

Mi lesz velem nélküled?

Szörnyű, szörnyű dolog az, hogy kétnaponta nem tudok aludni a gyomorfájástól. Ma is rettenetesen fájt, és nem bírtam egyedül megmaradni a szombámban. Fordultam jobbra, fordultam balra, feküdtem a hátamon, a hasamon inkább már nem is mertem, erőm se lett volna hozzá, annyira szúrt a hátam és görcsölt a gyomrom. Aztán a lakás egy másik helyiségében úgy döntöttem, hogy a bulímiásoknak sem tejföl az élet. - Vagy hogy is mondják ezt? Leányálom, meg hab a tortán meg akármi. - Lényeg, hogy aztán az jutott eszembe, átmegyek anyához, ott hátha legalább a zavaros, kesze-kusza gondolatok békénhagynak. (Ti. ilyen hasfájós állapotban szinte félig alszom és nem tudok "józanul" gondolkodni; általában valami zene jár a fejemben, de mindig csak 1, esetleg 2, de azok is mindig keverednek, és mindnek csak egy kis részletét dúdolom újra és újra és újra és újra. Őrjítő.) Aztán tényleg átmentem a Mamához, és ott maradtam mozdulatlanul a lábán fekve, amíg már kevésbé éreztem a szúrást és a görcsöt, aztán bevackoltam magam mellé, és elaludtam. Remélem, elmúlik ez a gyakori rosszullét, mert különben mi lesz a pici lánnyal a nagyvárosban a Mama nélkül? Az én anyukám.

Éreccségi-fíling

Ez most olyan érettségi feeling. Akkor éreztem utoljára ezt, hogy nagyon kéne tanulnom, persze nincs kedvem, és inkább ide írok még pár sort a tanulás előtt. Meg persze helyett.
Tehát voltunk ma a városban anyával keresgettünk mindenfélét. Eredmény: lett papírlyukasztóm, új pénztárcám, került egy rakat gyümölcs a konyhába, és még néhány dolog a fürdőbe. Majd később folytatjuk.
Amúgy nagyon sokat gondolkozom azon, vajon miket kéne még beszerezni a pesti kolis életemhez. Ha valakinek eszébe jut valami, amiről feltételezi, hogy én elfelejtem, az legyen kedves figyelmeztessen a veszélyre. Köszi.

Pocahontas

Arra gondoltam, nem ártana megemlítenem még néhány dolgot a bolyais felvételivel kapcsolatban.
Most, hogy felvettek egészen sokat gondolok arra, hogy mi hogy is zajlott, én hogyan viselkedtem, milyen voltam másokkal és ők hogy ítéltek meg engem. A felvételiben ugyanis nem csak a szakmai szempontok lényegesek, hanem az is, hogy az ottaniak mennyire kedvelnek meg bennünket, mennyire gondolják úgy, hogy lehet/etlen velünk együtt élni, lakni. Azt hiszem, engem megkedveltek. Különösen hálás vagyok ezért két embernek. Az egyikük a szobatársam volt, másikuk pedig egy nagy kedves srác. Így hát köszönöm Nektek, hogy bíztattatok, és elláttatok néhány hasznos tanáccsal. Remélem a közös évek alatt meg tudom valahogy hálálni.
A másik, ami egészen pozitív élményem volt, hogy ismét Pocahontas lehettem. Hétfőn a Feneketlen-tóhoz menet beszélgettem egy sráccal, aki azt mondta: amikor először meglátott, rögtön Pocahontas jutott eszébe. Ez igazán kedves tőle, örülök neki. Másnap a hídépítős játékban az indiánok csoportjában voltam, és miután volt egy önkéntes Kumbajánk, gondoltam akkor én Pocahontas néven fogok bemutatkozni. A többiek mosolyogtak is.
És visszatérve a hasonlóságra. Az a srác, aki szerint hasonlítok az indiánlányra, egészen hasonlít 2 ismerősre is; egy másik srác kiköpött Chad Kroeger volt; rajta kívül pedig volt még 1 fiú, aki ismerősre hasonlított, sőt, itt és a Keletiben is azt hittem, hogy Mátéba botlok. És nem.

Ha már Pocahontas, eszembe jutott ez itt.

Homless kérdés pipálva

Nem tudok aludni, mert a gyomrom mögött q***** fáj a hátam, már bocsánat. Ez a jó idő arra, hogy megnézzem, hogy döntöttek a sorsomról. Felvettek.

Kolitúra

Ha jól emlékszem, József Attila Óda c. versének Mellékdalában ír arról, hogy hazafelé utazik a vonaton zötykölődve.
Nagyon szeretek úgy utazni, hogy bámulok ki az ablakon, nézem a felhőket, ahogy percek alatt a baba oroszlánná változik, vagy meredek a messzeségbe, és homályosan úsznak vagy inkább rohannak el mellettem a fák, bokrok, faluk, városok és házak, a távolban hegyek, dombok szemlélik a tájat, vagy messzi felhők lebegnek, s mind e látvány közben zenét hallgatok, és velem együtt száguldanak mindenféle gondolatok, ha más nem, épp az, hogy milyen fantasztikus érzés ez.
Ma például Pestről hazafelé ezt éltem át. A naplementét néztem. Remek helyem volt. Sőt, nem is egy helyem volt, hanem mindjárt 3. Nagyszerű ülőhelyem volt egy vonatkocsi dohányzó és nem dohányzó részlegeinek ajtói között, a vonatajtó mellett, az utazótáskámon; a második helyem pedig közetlenül az e melletti állóhely volt. Az utolsó 20 percre Mezőkövesdtől hazáig pedig átlagos, így már meglehetősen snassznak mondható ülőhelyem volt.
Az egyik táskánücsörgős időszakban nagyon különleges érzések voltak. Ültem, zenét hallgattam, és sok ember volt körülöttem. Ahogy elkezdődött a Tánc (Bijou) kizártam a külvilágot. Nagyon kellemes érzéseket váltott ki belőlem (pl. eszembe jutatta Herceget és a telet), ráadásul elég régen hallgattam utoljára. Közben a lemenő Napot néztem. Gyönyörű izzó fénygömb, nagyon, nagyon messze tőlünk, és mégis milyen nagy... lenyűgöző.
Egy Metallica számnál becsuktam a szemem. A vonatpálya melletti fák-bokrok elzárták az utat a látványhoz, viszont a Nap elég ügyes volt, hogy itt-ott átsüssön az ágak között. Csukott szemmel is érzékeltem az erős fényvillanásokat. Annyira jó volt, amikor a fény pont a ritmushoz illő időben villant fel. Ilyet sosem tapasztaltam még.

Apropó tapasztalat. Belecsaptam itt a lecsóba azzal, hogy a hazaúttal kezdtem a dolgokat. Pedig oda is utaztam ám. Egyedül. De ügyes voltam igazán, nem kóvályogtam semerre, mindent megtaláltam.
A koli nagyon tetszik. Nagyon jó az ottani társaság, nem gyíkarcok, ahogy elképzeltem őket. A szobák is kényelmesek, szimpatikusak. Nagyon kultúrált hely, nincsen összefirkálva semmi, a mosdóhelységek tiszták, az ágy kényelmes, és van hely. A szervezés is jó volt, nem hagytak minket unatkozni. Mindkét este nagyon elfáradtam (először a Feneketlen-tóhoz sétáltunk el, másnap pedig játékok voltak, nagyszerű összemberes program).
Jelenleg azonban sokkal fontosabb a cél, amiért odamentem. Azért mentem, hogy bebizonyítsam hogy én is érek valamennyit, jó vagyok valamire, és vegyenek fel, hogy legyen hol laknom. Azt hiszem, emberileg megkedveltek. Nagyon jól kijöttem mindenkivel, igyekeztem aktívnak lenni a játékokban, beszélgetésekben, ismerkedésben. Szakmailag? Mégis ki kíváncsi egy biológusra, akinek földrajzos eredményei vannak? Szockoliba mért nem jelentkeztem? A válaszok: nem tudom - kevesen, kis esély - nincs esély. És hogy végül kik kerülnek be a több mint 30 jelentkezővöl az alig 11-14 helyre... holnap kiderül.

Homeless

Hétfő délután-este utazom Pestre. Egyedül. Ez már önmagában félelmetes számomra. Egyedül veszem meg a jegyet, utazom a vonaton, találok ki a Keletiből, találom meg a jegypénztárt, veszek bérletet, szállok fel a 7-es buszra, szállok át a Móriczon 3 féle villamosra, találom meg a kolit és jelentkezem be. Jaj, kicsi vagyok én még ehhez - túl sokan vannak ott.
De azért várom persze. Csak nem tudom, hogy milyen benyomásom lesz. Lehet, hogy utálni fogom az egészet, és csak azért vegyenek fel, mert nem lenne hol laknom. De mi van akkor, ha nagyon megtetszik a hely, rájövök hogy nagyon jóféle társaság van ott? Kevés embert vesznek fel, de nem tudom mennyit. Kíváncsi lennék, hány ember jelentkezett összesen, és ebből hány olyan lett visszahívva a szóbelire, aki bentlakást is kér a tanévre.
Anyának mindig van egy elképzelése arról, hogy egy-egy engem érintő eseménynek (versenynek, pályázatnak, vizsgának, stb.) milyen vége lesz. Ez általában pozitív vélemény, amit próbál belémsúlykolni, de én inkább mindig a rosszabb esetre készülök fel, annak ellenére, hogy többnyire neki van igaza. De most, amikor elmondtam neki, hogy kb. mire is lehet itt számítani, sikerült elbizonytalanítanom őt. Az én anyukám elbizonytalanodott. Ez pedig engem is még jobban megijeszt. Tartok tőle, hogy nem fognak felvenni. Akkor viszont garantált a gyönyörű panorámás lakás: a híd szemben lévő pillérére néz majd az ablakom. És még választásom is van: BP elég nagy ahhoz, hogy 14 híd közül válasszam ki a legmegfelelőbbet.

Prinzmangel

Jaj-jaj, mi lesz velem most 2 hétig?

(Felsőbb utasítás szerint "tűzre-vízre vigyázok".)

Miért jó 18 évesnek lenni

• teljes jogú magyar állampolgár lettem
  
• büntethető vagyok. Ne legyél rosszkislány, mert már nem a fiatalkorúak börtönébe kerülsz!
  
• vehetek és fogyaszthatok alkoholt
  
• vehetek "dohányárut"
• Szaszyt ingyen kísérhetem a MVK járatain, továbbá 90%-os kedvezményt kaphatok a MÁV-nál és a VOLÁN-nál.
• Anyának már semmit sem kell gyámként aláírnia: felnőtt, független ember lettem
• szavazhatok
• munkát vállalhatok, és nem csak diákmunkát
• a diákkeldvezményektől eltekintve már mindenért teljes árat kell fizetnem, jogilag nem vagyok többé gyerek - mondjuk ez nem olyan jó.
  

A 6575. nap

Ez volt életem eddigi legjobb 2 napja, és legnagyszerűbb szülinapja. Köszönöm.

Ma már egészen sokan felköszöntöttek, és többen megkérdezték, mit kaptam ajándékba? Nos, íme a lista:

• kezdem Herceggel, mivel ő mindenkit megelőzött. Életem első igazi koncertje mindenképpen emlékezetes marad, ahogy az eddigi összes, mivel most, hogy belegondolok, az összesen Vele voltam. Amikor megkérdezték, hogy mit kaptam tőle, azt mondtam: Szigetet. Nem tudom, ki mondhatja el magáról, hogy kapott egy -1. napot a Szigeten, 4 konccerttel, amiből az egyik a 20 éves Tankcsapda ünnepi koncertje, saját szülinapi bulija. A 3 előzenekar (Skafunders, Black-out, Kowalsky meg a Vega) csak a TCs-nek kívánt boldog szülinapot, Lukács Laci ellenben mindenkinek, így hát nekem is, épp jókor. Lukács Laci személyesen kívánt nekem boldog szülinapot! Ráadásul ezután pont az Egyszerű dalt játszották el. Kell ennél remekebb ajándék? Merthogy én kaptam...
• még tegnap a Szigeten (és előtt) találkoztunk ismerősökkel, akik szintén kívántak nekem boldog szülinapot, és akiknek szintén nagyon köszönöm, mert nagyon kedves ez tőlük. Köszönöm!
• ma délelőtt elindultunk visszafelé a vonattal, ami - remélem csakis az ééén tiszteletemre - nem késett (- ez már önmagában vicces).
• hazajöttünk ügyesen (útközben még elhoztunk kb. 30 fantasztikus akciós spanyolországi utat hirdető prospektust - akinek felkeltette ez az érdeklődését, az szóljon). Itthon pedig Anya főzött finti-fantasztikus incsi-fincsi szülinapi ebédet (sajttal-sonkával töltött pulykamell - csak hogy mindenkinek csorogjon a nyála), és még Sacher torta is volt, ami ugyebár az én szülinapjaim elmaradhatatlan kelléke. El is fogyott mind. Na de nem csak ebéd volt itthon, mert amikor beléptel a szobámba, egy hatalmas csokor (18 szál) kardvirág mosolygott rám. Csodagyönyörűek.
• a remekbeszabott ebédünk után Herceggel ücsörögtünk a szobámban, amikor a következő szituáció zajlott le:

- *kopp-kopp-kopp.*
- Gyere be!
- *kopp-kopp-kopp-kopp*
- Gyere be!!
- *kopp-kopp-kopp-kopp-kopp-kopp-kopp*
- Gyere már be hát mi az isten van?! - megyek az ajtóhoz, erre nem ott állnak az én legjobb barátaim gyertyával és ajándékkal a kezükben, hogy márpedig most felköszöntenek és meglepetés mert mindenki itt van? (a két későt is beleértve) Hát de.

• így tehát kaptam tőlük is mindenféle nagyszerű ajándékot: egy mappát, ami gyögyörű, de tényleg csodaszép lett, benne báránnyal, a nevemmel, kottával, repülővel, lapokkal és köszönöm, és már várom, hogy egyetemen is használjam, merthogy fogom ám! Kaptam még egy repülőt is, F-22 raptor, ami igazán élethű lett és jól fel fogom akasztani és le fogom lógatni a lámpáról, hogy ha huzat van, akkor repkedjen mindenfelé. Meg persze szokás szerint üdvözlőkártyát, ami nagyon szép, fekete-ezüst és virágos, és egy nagyszerű vers van benne, remek rímekkel. :) És kaptam áfonyalekvárt is! (Ez volt a tortám, a nálunk már hagyományos ajándék.) Volt gyertyám is, vagyis mécsesem, és kívántam is ügyesen. Mindenkinek nagyon köszönöm, egyesével is: köszönöm Vic, Tike, Veréb, Tücs, Szaszy, Pakaa, Simi, Laci és mindenki másnak is, aki még egy picit is részt vett benne, pl. Herceg, hogy nem árulta el, sőt, azoknak is köszönöm, akik nem vettek részt benne, de a csapathoz tartoznak, és esetleg véletlenül gondoltak rám. :)
• 1 nappal a valós szülinapom után, (ellenben Tike szülinapján - Boldog szülinapot!) Csabitól is kaptam ajándékot, méghozzá egy egész várost: Chicagot. Jó, persze "csak" filmen, de még akkor is nagyon örülök neki. És olvadósrágót is kaptam tőle, meg szép ajándéktasakot benne aranyos kiscetlivel. Kedves tőle ez.
  
• a szülinapnak anyagi vonzatai is vannak, köszönhetően Nagyimnak, csak hogy őt is megemlítsem.
• a további köszöntéseknek is nagyon örültem ám: 2 Ágitól, Orsitól, Angitól, Vikitől, Evelintől, Renitől, egy másik Lacitól, és a jövőbeli bioszos társaimtól - remélem nem hagytam ki senkit.
  

Nos így telt ez az elmúlt két nap, amit nem tudok eléggé megköszönni, és tényleg, nagyon boldog vagyok. Nagyon nagyon szeretlek Titeket. Senki nem kívánhatna Nálatok jobb barátokat!

Illusion

Mikor Quimby-koncerten voltunk, a Holdat néztem. Mikor épp nem ért hozzám senki (Hercegen kívül), néha a zene is kimaradt, nem voltak zajok, csak a látvány. Akkor jöttek a gondolatok, amiből először azt hittem, vers lesz. Aztán arra gondoltam, talán egy kisebb szöveg, mintsem rímek. Végül úgy éreztem, talán elég is lesz az a 3 sor. Aztán ma megnéztem, és átírtam ezt a néhány szót. Elolvastam, elképzeltem, gondolkoztam, és most egészen hülyeségnek tűnik. Pedig milyen szép volt, hogy "A Hold felnézett az égre, és meglátta arcát a csillogó víztükörben."
Hátha valaki elmereng rajta...

Gyönyörű a Hold.

Az egyik színpadon épp Kowalskyék zenéltek. Én a Holdat néztem. A fesztiválokon sok ember van. Nem szeretem az embereket. Az emberek undorítóak és én félek tőlük. Olyan jó volt Herceg karjában kizárni az egész külvilágot. Nem voltak emberek, nem volt zaj, csak a gyár romos, ódon téglaépülete a sötétben, és a Hold, ami átvilágított néhány elé úszó felhőt. Elképzeltem, hogy a világon nincsenek emberek, és én azt a képet látom. Közben azon gondolkoztam, hogy ha nem lennének emberek, akkor én sem lennék. De az a látvány felér az élettel. Nem szeretnék egyedüli ember lenni a Földön. Néha jó egyedül lenni, tágas térben, mindentől távol, de képtelen lennék mások nélkül élni. Illúzióromboló egy gondolat. Pedig milyen furcsa, olyan ismerős volt ez az idegen érzés. Aztán persze visszajött a zaj, és körülvettek az emberek, és hozzámértek. Ködbe veszett illúzió.

Egyetem, német, koncert

Hajajj, mennyi minden történik és milyen bonyolultak ezek a dolgok.

Itt van például ez a lakás-ügy. Albérlet már nincs, koli még nincs, és ha nem is lesz akkor nincs hol laknom. Majd kiállok valami forgalmas pesti térre, és egy nagy táblát tartok magam elé: "Egyetemista vagyok, nincs hol laknom, fogadj be!". Szép kilátások. Nade vannak nekem kedves leendőbeli szaktársaim, akik kitalálták, hogy mivel közülük is lehet hogy valaki albérletbe megy, bioszosok közül keresne lakótársat. Okos lányok ezek. (Jó lenne tudni, mikor derül ki a kolis felvételi eredménye.)

Na erről a nagyszerű bioszos gárdáról jut eszembe, hogy van nekünk egy remekbeszabott levlistánk, ami igencsak élénk forgalommal bír, és milyen jól tudunk kommunikálni. Lett nekünk iwiw-klubunk is, és google-ös maillistánk is. Jelenleg msn-re kb. 80 embert tudnék felvenni. Ebből már megvan kb. 10. Haladok. Napi 30-40-50 levél vár dél körül, mikor bekapcsolom a gépet. Sose volt még ekkora forgalmam, bár a többieknek se. :)

Meg ha már egyetem: felvettem az előzetes jelentkezésben az előadásokat, de gondoltam a gyakokkal még várok, addig informálódom a tanárokról. Nade. A TTK TO honlapján múlt héten még elérhető volt az online tanrend. Az előző napokban a szakoknak meghirdetett kurzusokat már nem tudtam megnyitni, mára pedig már arra a szintre jutott az oldal, hogy már maga a tanrend menüpont sem jön be. Sőt. Semmi. Nagyszerű lesz ez a rendszer, én úgy érzem.

Aztán itt van a német. Haladok, időben vagyok, a nyelvvizsgában nem reménykedem, de legalább elkezdtem. Amúgy jövhét csütörtökön kezdődik a tanfolyás, de még nem küldtek semmi értesítést, hogy hány órára menjek és hova. De mindjárt jól megkérdezem.

Tegnap voltunk GyárFeszten. Mentünk este 6-ra, volt józene itt, 2 rosszul hangosított zene ott, aztán valami harcibemutató megint itt, utána fél 9-től fél 12-ig áramszünet, kukákban gyújtott tűzzel, dobokkal, tűzzsonglőrökkel, de végül - Köszönjük Koza! - lett Subscribe meg Kowa, meg még valami ismeretlen, és végül eljöttünk hajnali fél 3-kor. Ma pedig voltam a plázában a blúzomért, utána találkoztunk anyával, aki hozott Nagyi-féle almássütit (ami attól tartok a holnapot már nem fogja megérni), voltunk boltban, és jöttünk haza. Ma volt már e-mail olvasás, ebédelés, tévézés, németezés, amiből pedig lesz még. Holnap üresjárat némettel.
Ez a terv.

Bizonytalan

Önkívületi állapot. Nem tudom hol vagyok, nem tudom, hol leszek. Képeket nézegetek és számolok, válogatok, gyűjtögetek és rosszul vagyok a rezsi szótól. Nem tudom hányan leszek.

Klip

Egészen remek nap volt ez a mai, leszámítva hogy a lakáskeresés nem volt túl sikeres. Ellenben nem is tudtam, hogy ennyire nagyon tetszene ez a klip, ha ismerném. És már ismerem. Milyen jó ez.