2009. november 30., hétfő

Hoppá

Egyik pillanatról a másikra megettem 1 kg mandarint.
Ráéreztem az integrálásra. A véremben van. Én érzem.

2009. november 27., péntek

Egyedül

Nagyon nagyon nagyon nem szeretek egyedül lenni a koliszobában, amikor még msn-en sem beszél velem senki. Egy teremtett lélek sem.

Írzene

Fuvolázni akarok.

Szomorú kilátások

Ez a 2. hétvége, hogy nem megyek haza. Bármennyire is szerettem volna, most nem lehet. Egyszerűen nem. Jövőhéten csak 1 könnyű zh-m lesz, de az az utáni 3-ra már a múlt héten elkezdtem tanulni, és úgy érzem, nem leszek kész. De visszafogom magam, befogom a számat, nem szólok semmit, mert van akinek 10 zh-ja is akad. Inkább meghúzom magam egy kedves kis lámpafényes sarokban és tanulok csendben.
Amint vége az állattan-növénytan-matek combonak 11-én pénteken, szombaton nekiesek a fizikának. 4 napom lesz a vizsgáig. Még aznap, szerdán hazamegyek, és csütörtökön belevágok a sejttanba, végigtanulok 5 napot, hogy a hatodik napon pihenésképpen megműtsenek, és bár normális ember - akár transzcendens akár nem - a 7. napon megpihen, de én újra sejttanozni fogok. Ha hazamegyek a kórházból, a karácsonyom már a bevbiollal fog telni, azt hiszem. Bár lehet hogy a sejttan-bevbiol páros felcserélődik. És az is lehet, hogy inkább a 700 oldalas etológia könyvet olvasom el. Pedig kémiát is kéne tanulni. De mint kiderült, abból mégis csak írásbeli lesz, szóbeli nem, úgyhogy ez könnyebbség.
Még jó, hogy van a két ünnep és a köze, amiben mégsem lesz időm senkire.

Anagramma

rexona = anorex
nyilván véletlen.

2009. november 26., csütörtök

Nemszeretemvilág

Ma ismét előtört bennem a "forduljon fel a világ" érzés. Hogy utálom az embereket, hogy lélegeznek, hogy esznek, hogy fogyasztanak és undorító ez a társadalom. Hogy rosszul vagyok, ha az evésre gondolok, hogy korog a gyomrom, de nincs kedvem enni, hogy nem zavarna, ha éhen pusztulnék.
Eltűnik belőlem minden életkedv, mikor bemegyek a könyvesboltba, és a legnépszerűbb könyvek között elárasztanak a szakácskönyvek, a fogyókúrás tippek, még a gyerekkönyvek között is azt mutogatják, hogy melyik kaja hogy s miből készül. Rosszul vagyok. Egy gyerek-könyvtől. Aztán az üzletek között sétálva mindenhol karcsú modellek csillognak a plakátokon, az anorex próbababákon pedig milyen jól néz ki mindenféle ruhaköltemény. A szépruhák is, ami nekem nincs.
És elismerem, ha valaki azzal "vádol", hogy kényszerképzeteim vannak. Remélem ezt is kiműtik belőlem.

2009. november 25., szerda

Ősszel is

Szeretem a tavaszt.
Ma találkoztam egy Mikulással.

2009. november 24., kedd

Műtét

2009. 12. 22.

Kétség

Van valami szép a novemberben. Nem tudom megmondani mi az, nagyon ritkán fog el ez az érzés. De nagyon szeretek kevésbé ködös ámde szürke reggelen gyalog suliba menni, közben AC/DC vagy valami, amit eszembe juttatja, hogy tavaly minden reggel végigbaktattam a Centrumtól a Hermanig zenét hallgatva.
Nemrég az jutott eszembe, hogy 1 éve mi is a tablóképeinkkel voltunk elfoglalva. Most meg az időm nagy részét az tölti ki, hogy a 2 héttel későbbi zh-kra tanulok, és a vizsgaidőszak is vészesen közeleg, benne egy műtéttel, ami remélem minél kevesebb időkiesést okoz majd. Legközelebb dec. 16-án megyek haza, ha minden igaz, és még mindig nem tudom mikor lesz a műtét. Azt hittem ma már megírthatom ezt is, de nem. 2 hete egyetlen szerencsétlen dátumra várok, és nem kapom meg, mert mindig holnap kell telefonálnom. Néha elfog a szomorú gondolat, hogy engem már sose fognak megműteni, és sosem fogok jól lakni, mert egyszerűen nem merek enni. Ha nem eszem annyit, amennyit szertnék, éjjel-nappal azon jár az agyam, hogy mikor mit egyek, ezt tervezgetem napokkal előre. És mindezt úgy, hogy minél kevesebbet egyek, és minél kevesebb energiatartalommal. Hát csoda, ha állandóan álmos vagyok? Lassan ott tartok, hogy mindig kell hogy legyen valami elfoglaltságom, hogy valaki legyen mellettem, különben morcos vagyok és ismét csak arra gondolok, hogy mit fogok enni, vagy mit nem enni, vagy mit ennék de nagyon nem kéne és már az egésztől rosszul vagyok. Bizonyos betegségeknél az emberek nem ismerik el, hogy betegek. Tavaly azt mondtátok, anorexiás vagyok, vagy legalábbis leszek. Megmondtam, hogy nem. De kövérnek látom magam, és ezzel valami nem stimmel. Forduljon fel a világ.

2009. november 16., hétfő

Végtelennek tűnő

Vasárnap délután 4-től....
Ma sikerült legyűrnöm 3 egész darab kekszet, és 2 egész mandarint (héj nélkül). Mai összes folyadékbevitel: kb. 2dl (mandarinnal együtt).
Meg kéne tanulnom integrálni.

2009. november 14., szombat

Durca

Na akkor most azt mondja meg nekem valaki, hogy itt van ez a csodálatos GoogleChrome, de hogy az istenbe találom meg a kedvenceket?
Nem várom a kémiazh-t, nem várom a kémiah-t, csak legyek már túl azon az * kémiazh-n. Annyira ideges vagyok, hogy 5 perc alatt teljesen szétrágtam a tollam végét. Legalább még működik.
Morr, most nincs jó kedvem.

2009. november 12., csütörtök

Cím nélkül

Egyszerűen szörnyű-szörnyű hogy hétfő óta nem írtam semmit, pedig holnap hazamegyek. És még hazamenni sincs igazán kedvem. Jövőhéten például nem is megyek.
Most hétvégén viszont mindenképpen el kell intézni egy pályázatot, meg kell beszélni a műtét időpontját, és meg kell csinálnom az info beadandót (juteszembe, megcsináltam a fizikát, úgyhogy nagyon ügyes vagyok).
Ja és napok óta azon gondolkozom, vajon Szaszy mit köszönt meg nekem. De bizonyára nagyon szívesen tettem. :)
Türüpp.

(Ez a post eredetileg csak az első két sort tartalmazta volna. Aztán mivel nem tudtam neki címet adni, gondoltam írok még, hátha. Még most sincs ötletem.)

2009. november 9., hétfő

Nem merek

Hogy lehet úgy élni, hogy nem merek enni, és nem merek nem enni sem, nem merek a jobb oldalamra feküdni, és nem merek a bal oldalamra sem, nem merek háton feküdni, ahogy nem merek hason sem, nem merek futni, nem merek ugrálni, nem merek nyújtózkodni és nem merek mély levegőt venni sem? Nem merek sírni...

2009. november 7., szombat

Légy optimista

Új szlogen: Öröm, boldogság, epekő! Kíváncsi lennék, mit lehetne ezzel eladni. Én nem vennék belőle, azt hiszem. Mégis kaptam. Vissza nem adhatom, de nem szeretném megtartani sem.
Legalább elmondhatom magamról, hogy drágaköves ember lettem. Ha átmennék a határon, csempészéssel is gyanúsíthatnának. Sőt, mivel saját magam termeltem, mert ilyen ügyes vagyok, akár új célt is kitűzhetek magam elé: nagyhatalom leszek. Nem, az talán megártana. De ha állam lennék, most növeltem volna a GDP-met.
Mennyi hülyeséget tudok összehordani....

2009. november 4., szerda

Váromány

Nagyon várom a következő napokat. A terv:
Csütörtök
  1. egyetem: 11-16h
  2. Herceg és Frusciante
  3. Bolyai est (ezt épp nem várom annyira)
  4. vonat haza: Szaszy és Frusciante
Péntek
  1. kórház
  2. Herman, Verébbel
  3. háziorvoshoz a leletekkel
  4. nyelvvizsgabizonyítvány-átvétel
  5. állomás: Herceg
Szombat
  1. alvás
  2. tanulás (ezt sem várom, de most muszáj)
  3. Dalriada koncert Herceggel
Úgy skippelném az ezt követő 4 hetet.

2009. november 3., kedd

Az elmúlt napok történései alapján

Szeretek olyan ember lenni, akiben meg lehet bízni. Szeretem, ha a barátaim tudják, hogy rám lehet számítani. Végtére is ezért vagyok barát.
Emellett nem örülök annak, ha valaki megváltozik, és nem épp előnyére. Nem vagyok vidám, ha az ellenkezője történik annak, amire régen vágytam, bár tisztában voltam az adott lehetőséggel is. Elszomorít, ha arra gondolok, hogy a közös emlékek nem egyformán jelentős mindkettőnknek. Csalódottá tesz, ha kiderül, hogy a másik számára én már nem vagyok igazán barát.

2009. november 2., hétfő

Hermanfíling

Az lesz a jó a péntekben, hogy ráérek. Reggel megyek orvoshoz, de utána szabadságszerelem megyünk a Hermanba. Dejó lesz.
Ami viszont mú mú mú hogy a szalagavatón nem lehetek ott, mert aznap este lesz info zh-m. Múú.

Csonkahét(fő)

Újabb csonka hét Pesten. Ez amolyan 4 napos hét, aminek szerintem már nincs értelme. Lehetne már péntek.
Volt ma egy remek matekórám, amihez nagyon nem volt lelki erőm, és az óra (egyik) legszebb pillanata az volt, amikor az egyik lány a táblán olvasható "lnfl"-t hangosan lufinak olvasta - ennek valamiért mindenki örült. (A másik az volt, amikor vége lett az órának.)
Kaptam egy értesítő szelvényt, hogy ide a koliba küldtek nekem valamit postán, de mily meglepő, ezt okt. 30-án sehogyse tudták nekem ideadni, ezért menjek el én a levélért. Mohamed és a hegy.
Utána pedig köszönök Hercegnek, aki milyen fáradt lesz az egész nap és az esti zh után, de legalább fog örülni, mert megkapja a sok kaját amit tegnap óta hűsöl a konyhában.
Továbbá nézegettem a naptáramat. Nem árt néha tisztában lenni a jövővel. Ezen a héten pihenés, kövhéten már jajjaj, utána pedig kirohanok a világból, mert minden héten zh, néha több is, vagy épp egy beadandó házinak lesz határideje. És a BevÁll. elővizsga időpontját még meg sem adták. Kicsit megijedtem most. Herceg épphogy túl lesz ezen a szörnyű másfél héten, és épphogy lenne picit több ideje, mondjuk napi + 5 perc, nekem kell majd nagyon tanulni. Csak lenne már téliszünet.