Antitézis

Nahát, felvidiítottam magam. Rájöttem, hogy ez egy egészen jó nap volt.

Koliseste

Annyira nem szeretek egyedül lenni.

Unatkozom. Álmos vagyok, de még nincs kedvem aludni.

Pedig ma még társasági életet is éltem.

Chef

Ja igen, és főztem is, finomat. Grízestésztát és petrezselymes krumplit (utóbbit a már meglévő fasírthoz). Anya kérdezte, hogy de mégis honnan szereztem a petrezselymet, és alig akart hinni a fülének, mikor megtudta, hogy az ő kicsi lánya olyan ügyesokosintelligens (fuckin'cool), hogy pontosan tisztában van a mélyhűtőben megbúvó apró kincsekkel és fondorlatokkal. De miért lepődött meg azon, hogy elmosogattam?

Néha bizonyítanom kell neki, hogy életrevaló vagyok, és nem pusztulok éhen, ha nem rak elém valami ehetőt...

Betegségügy

Vasárnap "csapásoknak" neveztem némi kisebb sebet és gondot. Akkor Herceg azt mondta, á ugyan, ezek még nem csapások, a baj az ha a szomszédban döglenek a nyulak. Eltelt két nap, és a belgyógyászaton terjengő calici vírus sikeresen megfertőzte a Nagymamámat, majd az Anyukámat, és a barátomat is. További 2 emberről tudom, hogy betegecske, bár inkább csak megfázottak. Az elmúlt két napban nekem is kapart a torkom, de egyelőre jól vagyok. Nem akarok beteg lenni, nagyon nem.

200. ~~ i~d~i~o~t~~

Valami vidámabbnak is szentelhetném a 200. bejegyzésemet, de írok, pedig nincs is miről. Olyan semmilyen kedvem van most. Herceget holnap nem látom, cserébe a Nagymamámat igen, aki nincs túl jól, sőt, meglehetősen vacakul, menne már haza, de maradnia kéne a kórházban, utána is inkább hozzánk jöjjön, én a jövőhéten nem fogok hazajönni, Herceget is alig fogom látni, és amúgy sem érzem jól magam a bőrömben. Letöröltem az összes zenémet a kiskütyümön, és új zenéket válogattam rá, jó részét még nem is hallgattam meg, pedig már jóideje megvannak. Versírhatnékom is van, de nem hinném, hogy bármit össze tudnék kaparni. Vokálügyben sincsen semmi, félő, hogy már nem is lesz, részemről kezdem teljesen reménytelennek látni. Szeretnék énekelni is, de nincs mit, nem tudok semmit rendesen, igazából nincs is kedvem semmihez.

Kicsit depresszív ez a zene. Talán félelmetes is. Félhomályban egyedül a szobámban. A bögrében málnaszörp, nem látszik a színe, mintha méreg lenne. Nem is szívesen iszom bele, de az illata jó. Felkapcsolok egy másik lámpát, a málnaszörp vérszínű. Az ásványvíz buborékjaitól inkább rozé borra emlékeztet. Az íze legalább édes. Néha őrültnek érzem magam. Ki akarok szabadulni a torz érzékeléseimből és zavart gondolataimból. Túl zajos a csend.

Megrázhatom magam és kiléphetek a valós dimenzióba.

Kocsonyafeszt

Ma volt a kocsonyafeszt 2. napja. Rengeteg program van, a többsége nem édekel, rengeteg árus van, de a kocsonyát csak az talál, aki nagyon keres, és minden baromi drága; továbbá rengeteg ember van, akiket tegnap még egészen ügyesen elviseltem, de ma megint úrrá lett rajtam az emberundor.

Mindkét este esett az eső, tegnap a jobb zoknim lett csurom víz, és -ahogy ma is- a jobb könyököm. Nem tudom, ez mitől van, de nagyon rossz érzés. Hideg. És fázom és brrr.

Legalább talákozni lehet némi ismerőssel.

Kissé kapar a torkom. Így jár az, aki mind2 nap csurom vizes lesz.

Napokban gondolkodni

Beteg a Nagymamám. Ő, aki mindeddig ragaszkodott ahhoz, hogy otthon marad, és hallani sem akart arról, hogy befeküdjön a kórházba, most épp ott fekszik. Infúzióval. Aki ismeri az elmúlt hónapok történéseit, talán elmosolyodik azon, amikor itt elolvassa, hogy epeköve van. De mielőtt bárki megnyugodna, és bíztatni próbálna, hogy akkor úgysem lesz semmi baj, hiszen én is épp ezt éltem át, akkor gyorsan közölnöm kell, hogy a szívritmus-zavara miatt nem műthető.

Ne gondoljátok, hogy ő az a "tipikus magyar öregasszony, amolyan >állatorvosi ló<, akinek minden baja van már". Nem. Ő nem tölt hetente 5 napot az orvosánál, és panaszkodik órákhosszat, mindenféle álpanasszal, nem esik kétségbe, ha egyet tüsszent. Sőt. Igyekszik saját magán segíteni, csak akkor megy orvoshoz, ha nincs más megoldás. Nem szereti a gyógyszereket, amit felír az orvos ugyan kiváltja, de 2 szem tablettát bevesz, és kijelenti, hogy ez nem használ. Kétségtelen, hogy a gyógyszer összes mellékhatását érezni véli magán. És volt már műtve, többször is.

Ő mégis olyan, hogy addig próbálkozik, és erőlködik, amíg Anya meg nem győzi, hogy hagyja segíteni. Hiába menne Anya a boltba, a picra, és hozna neki bármit, ha reggel 6-7 órakor Nagyim felhívja őt azzal, hogy ne menjen, mert ő már volt vásárolni. Ilyen makacs az én Nagymamám.

Nagyon fáj már neki a létezés. Tudom, hogy a világon legszörnyűbb valakinek a halálát kívánni, de most őszintén tudom azt mondani, hogy könnyebb lenne, ha...

Tudom, mit jelent a fájdalom. Nem kívánom senkinek. A géniusz énekli egyik dalában, hogy "...és ha fáj a gyomrod..." - ha csak háttérzajként megy a dal, ezt a sort akkor is mindig, akaratlanul is kihallom, és bátran mondom: nem, nem fáj. Ez nem játék. Műtét nélkül fogalmam sincs, hogy bírtam volna ki. Kibírtam-e volna?

Anyának is nagyon nehéz ez. Ha nem is látszik mindig, valójában állandóan feszült, és nem tudja, hogy ha elmegy Nagymamámhoz, mire fog megérkezni.

Nagymamám már eddig is sokszor érezte, hogy lassan vége. Teljesen természetes módon beszél a halálról. Nem fél tőle, pontosan tudja, hogy ez az élet menete. Elfáradt már.

Anya is felkészült. Az elmúlt néhány évben talán minden télen volt egy olyan megfázásnak induló betegsége Nagymamámnak, ami 1-1 hétre az ágynak döntötte. Volt már nagyon rosszul, amikor Anya volt mellette. Többször mondta már nekem, hogy talán nem sokáig húzza már. Azt hiszem, nem az jelentené a megkönnyebbülést, hogy nem kell állandóan készenlétben lenni, és megszűnne a lelki feszültség, hanem az, hogy nem szenvedne tovább. Mert bár az én Nagymamám erős, makacs és kitartó, mégis szenved, és ez megtöri. Ő maga már régen belenyugodott a sorsába, és hol türelemmel, hol szenvedések közepedte várja...

Mű-Egyetem.

A nem európai tudomány története c. szabvál tárgy idejét és helyét (a BME-n van) onnan tudta a nép, hogy az egyik tanár írta meg nekünk, persze nem az, aki az órát valóban tartja. Így tehát, mikor írtam neki, hogy legyen szíves magyarázza el, hogy hová kell mennünk - mivel a kiírt termet nem találtam, mikor előzőleg kerestem - sajnálattal válaszolta, hogy ő sem tudja, de kérdezzem meg a Filozófiai és Tudománytörténeti Tanszék titkárságán, ami egy másik épület földszinjén van. Na legalább ezt megtaláltam.

Odamentem, és egy nőtől kértem segítséget. A problémám nevezetesen az volt, hogy az óra a T605-ös terembe volt kiírva, és ahol ennek lennie kellett volna, ott csak 65-öset találtam. (Amikor megpróbáltam megkeresni, arra is gondoltam, hogy az St épület 605-ös terme lehetne a helyes válasz, de az az épület csak 4 emeletes. Ott sem volt.) Erre a nő megkérdezte az éppen becsoszogó idősebb bácsit, aki nyilván valami nagy fejes, valami tanárféle. A bácsi pedig közölte velem, hogy teljesen egyértelmű, hogy ez a két szám ugyanazt a termet jelöli, és hogy "úr isten, micsoda hülyeség!" az, mit én itt kérdezni merek. Igen, lehülyézett, ott, a fülem hallatára.

Tudom, hogy nem ez a legjobb fórum erre, de ezúton is szeretnék elnézést kérni a Tisztelt Bácsitól, hogy én, aki egy mezei ELTE-s biológus hallagó vagyok, és soha életemben nem jártam a BME épületeiben, és sosem néztem meg, hogy azokban milyen számozásúak a termek, szánalmasan csökevényes matematikai ismereteim birtokában azt merem feltételezni, hogy a 605 és a 65 két különböző szám, ezért nem jelentheti ugyanazt a termet. Továbbá mélységesen szégyellem, hogy nem vagyok mélyen töprengő filozófus alkat, aki a logika rendszerét felhasználva képes önállóan belátni, hogy a két szám egy és ugyanaz.

BME. I'm lovin' it.

Vicc

"A legújabb, trendi topánkák természetellenes pózba hajlítják a női lábat, ami szakértők szerint ötszörösére növeli a bütyök kialakulását."

Nekem hiányzik innen egy szó.

Budapest

Szóval péntek délelőtt felutaztunk a nagy Budapestre, várt már minket nagyon.

Sikerült elintéznem az indexemet, amiben az előző napokban reménykedni is alig mertem. Délután pedig megszületett a szombati program.

Dunaharasztiban fényképeztek minket Hercegtesóval, egy ideiglenes apuval és anyuval.

Délben volt virslis-hagymás rántotta 15 tojásból a partiállatkodásból megmaradt népeknek. És most a nagy városnézés, csak hogy később is emlékezzek rá.

Budapest for Beginners

Budapest for Beginners nagyobb térképen való megjelenítése

Aztán este volt puzzle, Európa-térképpel, tapasztalat és színek szerint.

A mai "nap csodája" címet az Avatar IMAX 3D nyerte el. Meglepő, hogy milyen sokan nem mentek el átvenni az előre lefoglalt jegyeket. De hát így jártak. Mi meg jól jártunk.

Holnap nincs órám, pedig már felkészültem, már mennék egyetemre, csak még nem kell. Cserébe elmegyek és érvényesíttetem a diákom.

Soha ne mondd, hogy soha

Mostmár biztos, hogy idén sem megyek Usedomba. Sőt. Mostmár direkt nem fogok elmenni oda, akkor se, ha lehetne megint. Ha akárhová elutazhatnék a világon, tuti nem oda mennék. Mert ez nekem ugye nem "szívügyem." Nem is lesz már, soha.