2010. december 30., csütörtök

Dehanemjó mééérkell? hülyegyerek

Ilyenkor többnyire utálom magam. Adnék magamnak egy nagy pofont és nem vígasztalnám meg magam.

2010. december 29., szerda

Fisz"!

Jelentem, megtaláltam!
Mondjuk angolul kellett hozzá fogástáblázatot keresnem és egy olyan oldalt találtam, ami azt mondta, hogy thin whistle-höz és fife-hoz is van, de lényeg a lényeg: úgy van mint az F, csak félig kell befogni az 5. lyukat. Ezt én úgy nem szerettem sose, de mit van mit tenni, legalább mostmár ezt is tudom. És nekem volt igazam. Hahh!

Fife

Egy egész blog szólhatna arról, hogy hogy tanulok meg fájfozni, de most csak egy bejegyzés lesz róla. Úgy érzem, haladok ügyesen, már egészen megszokták az ujjaim a fogásokat. Elpanaszoltam Hercegnek, hogy milyen furcsa, hogy a hangok többségéhez le kell rakni a jobb kisujjam, aztán emlékeztetett arra, hogy fuvolán is éppen így kell. S tényleg, fel sem tűnt, hogy ott is a Disz-billentyűn támaszkodom.
Még mindig lehet sajnálni a szomszédokat, de már sokkal többször szólalnak meg szépen a hangok. Az viszont feltűnt, vagy legalábbis gyanús, hogy a kétvonalas Fisz mintha nem lenne egészen félhangnyira a G-től. Konkrétan alig észrevehető a különbség köztük. Pedig pont úgy fogom le, ahogy az a fogástáblázatban írva vagyon, és minden más lehetséges próbálkozás borzalmas hangot ad. Ejnye.
Egyébként a hangszer továbbra is hangos, ezen piano nincs, de legalább zenélés közben lehet hasizomra gyúrni. És nyilván úgy illik hogy előttem van mindhárom hangszer, és igazán zavaró, hogy ha a fife után a fuvolát fújom, akkor hirtelen nagyon vissza kell fognom magam, különben ez nem szól. A fuvolához egy halovány lehellet is elég.

2010. december 27., hétfő

Karácsony

Ez a bejegyzés is azzal kezdődik, hogy nem különösebben vagyok oda a karácsonyért, nekem ez a modern karácsony nem tetszik. Nekem a karácsony nem egyenlő az ajándékozással. Mondjuk mással se nagyon, idén leginkább a tölöttkáposztával. Szóval, lényeg a lényeg, hogy ez a karácsony kicsit más volt, mint a többi. Most már van még egy család, családom, akik bizony túlságosan is aranyosak hozzám, és rengeteg ajándékkal leptek meg. Mind mind csodaszép - bár itt most nem fogom felsorolni. Egy egész bejegyzésnyit tudnék róluk írni.
Van viszont egy különleges ajándék, ami a legnagyszerűbb az összes közül, ha szabad ilyet mondani. Hercegtől kaptam egy fife-ot, fájfot, harántfurulyát, no. Elég nehezen jöttem rá, hogy is kéne ezen játszani, de kezdek rájönni. Az anyaga pont olyan, mint a furulyámé. A tartása olyan, mint a fuvoláé. A fogása olyan, mint a furulyáé. Ha ugyanúgy fújom meg, ahogy a fuvolát, akkor tompán szól. Ugyanolyan technikával kell hát, mint a fuvolát, csak sokkal feszesebb hasizommal, ennek pedig az a következménye, hogy szépen szól, de _nagyon_ hangos. Hangzásában egyértelműen furulyára hasonlít. Szóval már volt egy furulyám (mondjuk abból 2 is volt) meg egy fuvolám, most meg kaptam egy összvért.
Még egy aprócska megjegyzés: tavaly kaptam egy plüssmacit Hercegtől. Idén az apukájától kaptam. Kíváncsi vagyok, jövőre miről fogok írni ilyenkor.
És még egy: az Anyukám karácsony örömére vett egy könyvet. Átadta, majd közölte, hogy nem baj, ha nem most olvasom el, mert ő még aznap neki akar kezdeni. Én meg majd nyáron... (akkor lesz időm legközelebb a szépirodalmra). De akkor legalább lesz mit olvasnom, ugyanis ezt a könyvet a kedvenc szerzőm írta.

2010. december 26., vasárnap

Globalizáció

A buddhista gyerekeknek mikulásruhába öltöztetett elefánt osztogatott ajándékokat.

2010. december 23., csütörtök

Csalódott

Csalódtam magamban. Nem tudom, hogy lehettem ennyire béna, de nem tudtam teljesíteni azt, amire igen is képes vagyok. Van még egy utolsó esélyem, de már nem merem hinni, hogy sikerül. Szomorú.

2010. december 22., szerda

Karácsonyi ajándék

Engem úgy általában ez a karácsony dolog nem hat meg, és talán nincs semmi köze ahhoz, amit mondani akarok, de ma egy éve annak, hogy nem kell félnem a fájdalomtól, és igazán remekül telt ez az egy év, és egyrészt köszönöm Vicus apukájának, persze ugyanígy megköszönném bárki másnak is, de tényleg, köszönöm, jól vagyok.

2010. december 19., vasárnap

Társaság

Tegnap megnéztük Herceggel és a szüleivel az Üvegtigris 3-at. Ez a film zseniális! Pedig elég nehéz egy nagysikerű filmből több részt csinálni, de ezt érdemes volt. Megnézném mégegyszer. Meg mégegyszer.

Osztálytalálkozó is volt ám tegnap. A fél osztály el is jött, viszonylag sokan voltunk. Lehetett rá számítani, hogy mindenki azzal fog beszélgetni, akivel suliban anno, de azért jó volt újra látni őket. Ért néhány pozitív csalódás is, ami kicsit meglepett, de nyilván nagyon örülök neki. Remélem lesz még ilyen, és akkor mások is eljönnek majd.
(Tücsinek üzenem hogy milyen vagy mert nem jöttél. Pedig azt mondtad, hogy jössz, és mondanám, hogy kifejezetten haragszom, de inkább csak megsértődtem, és úgysem mondok semmit, mert már megtanultam, hogy nem illik.)

2010. december 17., péntek

Szorgalmi

Nem véletlen, hogy így hívják ezt az időszakot, ugyanis 56 nap* alatt 44 számonkérésem** volt (0,79).

*Nem számoltam bele a reghetet, az első tanítási hetet - amikor minden tárgy új volt és ezért nem írtunk semmiből - és az ősziszünetet.
**Ebben benne van minden zh (beugró és pót is), és szóbeli beszámoló.

2010. december 14., kedd

Első jegy

Ott díszeleg az ötösöm állatrendszertan gyakból az indexemben! És nééégy kredit! (Csak összehasonlítás képpen: ez olyan, mint az orvosisoknak egy 7 -8 kreditás tárgy, kevés ér ennél többet.)
(Mondjuk nem is lesz sokkal több ötös idén az indexemben... :( )

2010. december 10., péntek

Leg

A mai napban a
- legszebb: a ragyogóan kék Duna volt (sosem láttam még ennyire kéknek);
- legnagyszerűbb: a szövettan 4-esem;
- legizgalmasabb: lelkileg felkészülni a jövőheti 10 zéhára.

2010. december 2., csütörtök

Versek

Furcsa dolog visszaolvasni a verseimet. A régebbieket többször visszaolvastam már, ismerem őket, azok nem olyan különlegesek. De az "újabbak", mondjuk az elmúlt fél-1 évből... mintha nem is én írtam volna őket. Mintha nem az én szavaim, soraim lennének. Szinte nem is emlékszem azokra a gondolatokra, helyzetekre, érzésekre; nehéz felidézni. Pedig én éreztem, én írtam.

2010. december 1., szerda

Tél

Úgy szeretem az évszakváltást!

Smink nélkül

Megint rájöttem (ez évente kb háromszor megtörténik), hogy azért utálom kisminkelni magam, mert megőrülök, mire sikerül lemosnom magamról. Nemsokára hajam sem lesz, akkor legalább a szempilláimat nem kéne kidörzsölni a szempillaspirál-lemosás közben. Rúzst meg minek kenjek magamra, azt úgyis lenyalom.