Életre nevelni

Így a tanévkezdés előtt sokat hallani iskolai ügyekről. Hatalmas katyvasz van már az általános- és középiskolai oktatási rendszerben is, ha a felsőktatási botrányok még nem lennének elegek.

Idén bizonyos évfolyamokban kötelező lesz választani a hittan vagy az erköncstan közül. Ezt nem tartom rossz ötletnek, de lennének ötleteim, hogy milyen tárgyakra lenne még szükség.

1. KRESZ
A mai világban rengeteg jármű közlekedik az utakon. Rengeteg ember lakik egy-egy városban, akik gyalog, biciklivel, motorral, autóval, vagy tömegközlekedéssel próbálnak eljutni egyik helyről a másikra. Ilyen hatalmas tömegben mindenkitől elvárható, hogy tudjon közlekedni. És ez sajnos nem merülhet ki abban, hogy gyalogosan a járdán közlekedünk, piros lámpánál megállunk, és hogy még a zebrán is balra-jobbra nézünk, mielőtt elindulunk.
Ezért aztán szerintem a jogosítvány megszerzéséhez alpfeltételül szolgáló KRESZ ismeretét nem tanfolyamokon kellene oktatni, hanem be kellene vonni az általános iskolai tantervbe.
Nekem nincs jogosítványom, én nem tanultam a KRESZ-t, néhány kivételtől eltekintve nem ismerem a közlekedési táblákat, az elsőbbségi szabályokkal meg egyáltalán nem vagyok tisztában. Így nem is csoda, ha nem merek biciklivel közlekedni, pedig nagyon szeretek biciklizni. Szinte csak a járdán merek menni (ami ha jól tudom, nem szabályos), vagy a kisforgalmú utakon, de főútra, a buszok közé egyáltalán nem merek kimenni. Biztos vagyok benne, hogy ha ismerném az autók közlekedésének alapszabályait, akkor biciklivel is bátrabb lennék. A helyes közlekedés-ismeret életeket menthet.

2. Egészségügyi ismeretek - elsősegély
Hiába vannak biológiaórák, meg egy-két "felvilágosító" óra, az iskolákból kikerülő emberek többsége teljes tévhitekben él az emberi test működéséről. Szerintem már az alsó tagozat végén, de legkésőbb 5. oszályban (tehát amikor a gyerekek 10-12 évesek) tisztán és világosan el kellene mondani egy gyermek megfoganásának útját. El kellene mondani, hogy néz ki a férfi és a nő, melyik szervnek, melyik folyadéknak mi a szerepe, mi a jelntősége. Miért kell vigyázni a felfázásokra, milyen módon ad védelmet az óvszer és kinek kell bevennie a fogamzásgátló és az esemény utáni tablettát. Mit jelent az, hogy terhesség, aborstusz, szülés és gyereknevelés.
A drogprevenciós előadások hatákonyságán is lehetne szerintem javítani azzal, hogy nem rendőr, hanem orvos tartja az előadást, vagy ketten együtt. Az orvos nem csak azt tudná elmondani, hogy a drogoktól hallucinálni lehet, meg nagyon jól érzik magukat, mások nagyon rosszul, és nem szabad használni, mert függőséget okoz. Ehelyett el tudná mondani, hogy a drogok hogy teszik tönkre a vesét, a májat, és milyen komoly hatással lehetnek a szívre. Ugyanígy a cigarettafüst tüdőre, szív-és érrendszerre való hatását is részletesebben, példákkal, képekkel mondhatná el.
Az előbbi autós témára visszautalva, a jogosítvány megszerzéséhez, ha jól tudom, elsősegély tanfolyamon is részt kell venni. Vagy legalább a gyors segítségről nekik hallaniuk kell. Az iskolákban viszont nem tanítják, legfeljebb az év eleji tűz- és balesetvédelmi szabályokat olvassák fel. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek legkésőbb középiskolában megismerjék azokat a betegségeket és tüneteiket, amik hirtelen csapnak le, és illene tudni, hogy mi a teendő. Pl. ha egy epilepsziás ember rohamot kap, de az agyvérzés tünetei is jól felismerhetők. Mindenképpen javasolnám, hogy a tankötelezettség végéig (ami azt hiszem, most 16 év) le kelljen tenni egy egészségügyi vizsgát. Életeket menthet.

3. Pénzügyi ismeretek
Az iskolákban nem csak azt kellene megtanítani, hogy elődeink mit csináltak, hogy olvasni jó, hogy Mozat írta a Varázsfuvolát, hogy más országokban milyen növényeket termesztenek, és mit gyártanak, hogy milyen gazdag az élővilágunk, hogy hogy működnek az elekromos eszközök, hogy a vas mitől rozsdásodik, és hogy mit jelentenek a szögfüggvények. A gyereket az életre is nevelni kéne, mint ahogy az előző két példában is próbáltam erre utalni.
Szerintem kellene egy tantárgy, ami kifejezetten pénzügyi ismereteket okatat. Elég lenne rá mindössze 1 vagy 2 év. Az iskolából kikerülők, még az érettségizők nagy része sincs pontosan tisztában azzal, mit jelent a(z éves) kamat, az infláció, a nyugdíjjárulék, a társadalombíztosítási járulék, mi a különbség az adó, a járulék és az illeték között, mi a biztosítás, a bankbetét, a befektetés, a megtakarítás, mi a különbség a hitel, a kölcsön és az uzsora között, mi a THM, a futamidő, a törlesztőrészlet, az árfolyamgát, az árfolyamrögzítés, mi a deviza, az árfolyam, a tőzsde, milyen következményei vannak az eladósodának, és hogy mit is jelent a gazdasái válság. Na meg persze érdemes lehet felhívni a gyerekek figyelmét arra, milyen ravasz módon csalhatják ki az emberekből a pénzt. Életeket menthet.

Gitárbaj 2013

Mostmár bármelyik nap elkészülhetek a világ legrosszabb mémjével, de most fontosabb a tegnap este.

Aug. 24, Corner Stage Café, Miskolc.
A színpadon 14 fiú és 2 lány. 3 dobos, 3 basszusgitáros, 2 énekes, 8 gitáros. Plusz a hangszercserék. Facebookon az ismerőseim láthatnak rengeteg fényképet, ami elég jól tükrözi a hangulatot.

Részemről sokkal jobban éreztem magam a színpadon, mint tavaly. Ez köszönhető annak, hogy fél év helyett már másfél év "rutinom" van a basszusgitározásban. Az eltelt egy év alatt kifejlődött bennem a képesség arra, hogy képes legyek figyelni a környezetemre, a mellettem zenélő emberekre. A ritmusban biztosabb vagyok, a dalok jobban a fejemben vannak, ha hibázom, azonnal megpróbálok továbbmenni, és ez általában sikerül is. Nem esek pánikba, hogy úúúúristen most melyik rész következik, meg hogy jéééézusom melléfogtam most ezt mindenki hallotta, meg hogy jajajjaj nem csúsztam-e el, versszak van még, refrén, vagy hol vagyunk egyáltalán a dalban.

Ezek most már sokkal kevésbé jönnek elő. Tavaly még magamra is nagyon próbáltam figyelni, hogy nincs-e melegem, nem vagyok-e szomjas, nem dobog-e nagyon a szívem, juj de remeg a kezem, de ne ezzel foglalkozzak már inkább. Most az első dal előtt nagyon izgultam, a dal közepén valahol erről már megfeledkeztem, a második dal előtt megint volt egy pici izgalom, de a következőre már el is múlt. A többinél meg már egészen jól éreztem magam a színpadon. Jó lenne több alkalom ezt gyakorolni, nagyon jó dolog felszabadultan zenélni közönség előtt. Amikor a Nirvana-dalt elkezdtük, a közönség rögtön rájött, mi lesz ez, számítottam ám erre, de sokkal kúlabb érzés volt. És az is, amikor a dalok végén a közönség hallatta a hangját.

Tulajdonképpen a koncert jobb lett, mint amire bármelyik próba alapján számítottam volna, és nagyon jó érzés, hogy uh, igen, megcsináltuk srácok, király volt. Sokat lehetett volna még javítani rajta, de a mi szerető műértő közönségünk a legjobb, akiket kívánhatunk. Leszámítva azt a 30 ezer embert, aki egy stadionban összegyűlet, de a Cornerben ez a 30 ember is nagyszerű volt! :)

Volt még egy nagyon szép dolog ebben a történetben. Néhány nappal a koncert előtt az egyik tagunk szólt, hogy betegség miatt majdnem biztos, hogy nem tud eljönni. És ekkor a társaság összefogott. Tényleg. A dalokat azonnal kellett megtanulni, és azonnal kellett elpróbálni. És bár a koncerten a legnagyobb örömünkre senki sem hiányzott, készen voltnk a B tervvel.

Ilyen jó érzések után kicsit elszomorít, hogy jövőre részemről már nem lesz gitárbaj. Lehet, hogy a srácok megcsinálják, és mindenképp ott leszek, de nekem már finoman fogalmazva is a tököm kivan a próbák miatti bosszankodásoktól. Attól, hogy nem volt egyetlen olyan próbánk sem, ahol mindenki ott lett volna, vagy nem volt 2 olyan próba, ahol szigorúan végigmentünk volna az összes dalon. Ilyen formában én ezt nem vagyok hajlandó még egyszer végigcsinálni. Mást, máshogy mindenképp szeretnék, de ezt és így nem.

Még valami azoknak az embereknek, akik szerették volna, ha idén (is) éneklek egy dalt.
Az úgy volt, hogy az egyik dal benne volt a listában, de aki eredetileg énekelte volna, az végül az egész banzájból kihúzta magát, és a másik két énekes nem tanulta meg. Amint ez kiderült (augusztus legeljén), én a következő próbára a dalt megtanultam. Ezen a próbán az énekerősítés megadta magát, ráadásul csak ketten voltak ott azok közül, akik játszottak volna. Gyorstalpalóval hárman eljátszották, én meg hozzáénekeltem, de ezt rajtam kívül nem hallotta senki. Innentől kezdve volt még kb. 5 próbánk, vagy talán több is, és egyszer sem játszottuk el, mert épp (rajtam kívül) senkinek nem volt kedve hozzá, vagy valami ilyesmi. Így aztán egyszer sem énekelhettem el "közönség" előtt, ill. a mikrofonnak még csak a közelében sem jártam. Az persze nár em tetszett a többieknek, amikor a helyszíni próbán nem tudtam elénekelni. Így aztán nem lett ez a dal. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de ezzel tényleg nem lehetett színpadra állni. Jövőre pedig már én nem fogok.

Órarend a Neptunban

Húzza, vonja, de hovamegyaló?

Miután tegnap este annyira gyötört az álmosság, hogy kénytelen voltam lerakni a nagy Fermat-rejtély megfejtéséről szóló könyvet, és lekapcsolni a lámpát, az agyamban még forogtak a kerekek, és egy ideig nem sikerült elaludnom. Közben egyik kép jött a másik után, aznapi eseményekről és egyéb asszociációkról. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy a húzni-vonni témán elmélkedem. Nyelvészeti rov EhhezSemÉrtek at következik.

Szerintem mindenki ismeri Tímár György klasszikussá vált írását: Nehéz nyelv a magyar. Aki mégsem ismeri, az most azonnal szégyellje össze magát, de tessék, az idevágó idézet belőle.

- S mi a különbség a húzni meg a vonni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó, mert nem akar…
- Tudom, nem akarsz zöldséget beszélni.
- Úgy van, honnan tudod?
- Kitaláltam.
- Szóval a huzaton, amivel Bécsből jöttem, nagy volt a vonat.
- Talán a vonaton volt nagy a huzat?
- Hát akkor az lesz a legjobb, ha most lehúzom a tanulságot.
- Levonom.
- Ide figyelj! Én rögtön bevonok neked egyet!
- Behúzok.
- Nahát, ez hallatlan! Ki ismeri itt ki magát? Mondd csak, azt, amibe a párnát csomagoljuk, az vonat?
- Az huzat.
- És amivel hegedülnek, az húzó?
- Az vonó.
- Nahát, és elvonják vele a nótánkat.
- Nem, elhúzzák.

Most, hogy már mindeni tudja, miről is beszélek, elmondom, mi is történt a gondolataimban.
Az alapkérdés: mi a különbség a húzni és a vonni között? Az írásban azt a választ kapjuk, hogy nincs egy cseppnyi különsbég sem. Most ne menjünk tovább a különböző kifejezésekre, amik e két szóból erednek, maradjunk csak az alapigéknél. Arra jutottam, hogy szerintem van különbség, mégpedig a cselekvést végző személy helyzetében. Akár húz, akán von(szol) valaki egy tárgyat, mindenképpen saját maga felé mozgatja azt. Azonban aki von, az a tárgynak háttal áll, és előre halad, míg aki húz, az tehet ugyanígy, vagy akár szemben is állhat vele. Valahogy így.

Ezen kívül a két igében én még érzek némi nehézségi különbséget. Ha valami könnyű, akkor azt biztosan húzom, de ha von(szol)ok valamit, akkor a tárgy bizonyára nagyon nehéz, vagy maga a cselekvés megterhelő.

Valószínűleg mindenki kicsit máshogy érti és érzi ezeket a szevakat; kíváncsi lennék egy hozzáértő véleményére. És ha már a hozzáértés, akkor egy német-magyar nyelvviszonyhoz konyító emberrel is leülnék beszélgetni (vagy csak meghallgatnám, amit mond).

A "húz" és "von" igealakok szótövét képezik a huzat és a vonat főneveknek. Ez ugye teljesen logikus, bámely jelentésekre gondolunk is (széljárás, ágyneműkabát*, jármű). Amennyiben a szélre és a járműre gondolunk, és valamiért éppen németül támad kedvünk ezeket emlegetni, akkor mindkettőre a der Zug kifejezést használjuk (az ágyneműhuzat igekötős alakban szerepel - der Bezug vagy der Überzug). Előbbinél még magyarul is használjuk ezt a szót. Ebből ugye teljesen logikusan következne, hogy ez a főnév németül is létezik igei formában, így máris szeretnénk mondatba foglalni a zuggen, vagy a zugieren alakot (már amennyire én németül tudok, én így használnám). Ám de milyen nagyot tévedünk! A német a ziehennel húz, és a schleppennel von - de aki vonzó az anziehend és nem anschleppend. Szóval úgy tűnik, itt is nagy a keveredés.

Szerintem nagyon érdekes, hogy a német és a magyar nyelv tudomásom szerint nem rokonok (persze volt néhány száz évünk megismerni a német szavakat), ennek ellenére a kifejezéseink nagyon hasonlóak. Ha magyarul eszünkbe jut egy szó, akkor gyakran elég tükörfordításban alkalmazni a németre, és nem is lövünk vele mellé. Nagyon sok igekötős igénk ugyanazt jelenti németre fordítva is, még más jelentéstartammal felruházott kifejezések esetén is, viszont bizonyos egyszerű, gyakran használt szavakat egészen máshogy alakítottunk ki.

Itt most abbahagyom, már én magam is elvesztettem a fonalat, azt sem értem, eddig hogy volt meg, nem is értek a nyelvészethez egy kicsit sem. De aranyos játék.

*Ilyen szó létezik, vagy tényleg most találtam ki?

Könyvhibák

Egy könyv olvasásának élményét több dolog is el tudja rontani. Ilyen, hogyha maga a sztori béna, nem történik benne semmi, ezt tetőzve ráadásul még hosszú is. A másik lehetőség, hogy a fordítás nagyon rossz, bár mivel eredeti nyelven nem olvasom a könyvet, ezt nem tudom megítélni. A harmadik lehetőség, hogy a szöveg tele van gépelési hibával. Ezzel az utóbbi esettel találkoztam én most.

Minden könyvvel előfordulhat, hogy egy többszáz oldalas szövegben egy-két hiba előfordul, de az már kifejezetten bosszantó, amikor egy kis, 350 oldalas könyvben rendszeresen lemaradnak a pontok a kijelentő mondatok végéről (ráadásul egy oldalon több helyen is!), amikor néhány szó a sor közepén van elválasztva, és amikor lemarad a szavakról az utolsó betű. Ezen kívül olyan nyelvtani hibák, minthogy a fordító a nem elváló igekötős szót elváló igekötősként használja, mert ugye mit jelent az, hogyaz ember kirándul az erdőben és közebn kirándul a bokája. Pisti az erdőbe rándult ki, és a bokája is ott rándult ki. Ugye milyen hülyén hangzik.

Arra lennék még kíváncsi, hogy ezekért kit lehet okolni? A fordítót, aki rosszul gépeli be a szöveget? A kiadót, aki nem lektoráltatja a könyvet, vagy legalább is nem olvastatja el még egy-két emberrel? A szöveget mégis átolvasó embereket, akik ezeket (az egyébként meglehetősen feltűnő) hibákat nem veszik észre? És a sor közepén történő elválasztások hogy maradnak benne a szövegben? A kiadványszerkesztő-program kezeli rosszul? Hogy van ez?

ójaj-mindjártkoncert-ójaj

jeeeej ha a corner fboldalán nem írják ki hogy a jövő héten koncert.... ó jaj de kevés próbánk volt, ó jaj, de kevés dalunk lesz, ó jaj mennyire kevés lesz ebből a jó; ó jaj, mi lesz itt, ki lesz itt, ó jaj.

A következő hat nap előtt

Ma Herceggel voltunk Vodaboltban, ahol a fickó néhány személyes adatra is kíváncsi volt, és amikor a családi állapotra kérdezett rá, Herceg egy pillanatra elgondolkodott, többnyire határozottan állította, hogy egyedülálló, majd szomorú kiskutyaszemekkel rám nézett.

Aztán volt zenekari próba, ahol én meglehetősen passzívan vettem ki a részem a dologból, mondhatni nem vettem részt a buliban. Viszont főztem ebédet, utána pedig elaludtam. A próbán egyébként meglehetős tömeg volt Herceg szobájában. Így.

Nem sokkal később esteledett, vacsoráztunk, közeben pedig egnéztük az új másfélmillió lépés cserháti epizódját. Közben a család már pakolt, holnap Erdélybe indulnak 6 napra, én meg addig itt maradok. Nincs túl sok tervem a következő napokra, hacsak ez a kupac itt ki nem tölti minden időmet.

Az előző egy hónap (balra) és a következő 1(-2) hónap olvasnivalója (jobbra).

Szülinapos hétvégés nyaralós 2.

Ezek itt az ajándékaim.

Szülinapos hétvégés nyaralós

Ez egy csudahosszú poszt lesz, képekkel. Ilyen se volt még, de most már gyakran lesz.

Ott fogom kezdeni, hogy 10-én szombaton esküvőre mentünk. Herceg unoketesója nősült meg, Egerben. Az esküvő szép volt, jó volt, találkoztam Herceg rokonaival. Volt közöttük két néni, akik annyira aranyosak voltak, hogy csuda. Az egyikük amikor meglátta Herceget, azonnal elkezdte mesélni, hogy milyen szépet rajzolt neki, mikor kicsi volt, a másik néni meg alig bírta kiülni a vacsorát, annyira várta már, hogy táncolhasson. Egy másik néni és az ő férje pedig annyira ügyesen táncoltak, nagyon jó volt nézni őket. 

Ó igen, és elkaptam az esküvői csokrot. Pontosabban annak egy részét, merthogy a csokor 3 darabra hullott szét a levegőben.

Az esküvőn készültek fényképek, amik közül majd biztosan kerül vagy ide, vagy fb-ra, de azok most nincsenek nálam, viszont itthon még fotóztam egyet.

Éjfélkor pedig elkezdődött a szülinapom. Akkor már az autóban ültünk, jöttünk hazafelé. Itthon megkaptam Hercegtől az ajándékomat, ami egy egyészen csöpp kis kompakt fényképezőgép. Ez az oka annak, hogy mostantól képek is lesznek a blogomon.

Ez a szülinap pont arra a napra esett, amikor megszülettem. Nem csak hogy aug. 11-ére, de vasárnapra is. 22 éve ez pontosan ugyanígy volt. 

Reggel már fél 8-kor felébredtem. Anya elment a piacra, és hozott nekem kardvirágot, mint minden évben ilyenkor. Ő itt a 22 szál kardvirág.

Délután voltunk próbálni, meglehetősen kevesen.

Ez itt két kép Pamacsról, és egy-egy könnyen szerelembe eső humanoidról.

Itt meg tényleg próbálunk.

A próba után elmentünk négyesben Zsóryba Catanozni. Innen is szeretnék képet feltölteni, de a blogger már nem engedi. Csak a játéktáblát akartam megmutatni. Este felnéztünk az égre, ami telis tele volt csillagokkal, a Nagy Göncölt én még sose láttam ilyen szépnek. Hullócsillagokat is láttunk, de csak az elsőnél kívántam. 

Ma jöttünk haza onnan, ma pedig kedd van. 

És itt a végén még nagyon muszáj, hogy tudjak képet feltölteni, mert kaptam ajándékokat. Könyvet Petyától, könyveket Herceg szüleitől és hevederzárat Tamáséktól. De akkor erre most készítek egy újabb posztot, mert ennek muszáj.

Vízzavar

A napok friss híre, hogy az ózdi "szegénytelepen" drasztikusan lecsökkentették a közkutak víznyomását, mivel az önkormányzat szerint az ottaniak pazarolják a vizet. Ezt az ügyet természetesen a hatóságnak kötelessége lenne kivizsgálni, de az eljárás, mégpedig a víz azonnali elzárása ebben a napok óta tartó hőségben egyszerűen megengedhetetlen. Teljesen mindegy, hogy ki él ott, a tény, hogy emberek ivóvízhez jutását meggátolják, szerény véleményem szerint az ivóvízhez (és így az élethez) való jog teljes megsértése.

Védekezni persze lehet: a vizet nem zárták el teljesen, csak lecsökkentették a nyomást. Ezt egy hümmentéssel akár le is tudhatnánk, csakhogy ezek a kutak jelen esetben többnyire olyan helyen teljesítenek szolgálatot, ahol a vezetékes víz a házakba nincs bevezetve, vagyis ezeknek az embereknek az egyetlen vízforrását jelentik ezek a kutak. (A kútra rászerelt, szépen gondozott, jómódú házba vevezetett slag a tisztességtelen kategória, nem erről beszélek.)

Ez a hír adta az alapgondoltatot, hogy tulajdonképpen, miért is fizetünk mi a vízért? Szerintem a vízért nem, csak a szolgáltalásért lenne szabad fizetni. A szolgáltatás maga pedig az, hogy megspórolják az embereknek az időt és energiát, hogy állandóan kúthoz, folyóhoz, patakhoz kelljen járni a vízért, és persze hogy a vízminőség a lehető legjobb legyen. Ha azonban senkinek nem kellene fizetnie a vízért, az nyilván rettentő rossz üzlet lenne.

Hallottam valami adatot arról, hogy egy embernek mekkora vízmennyiséghez kell alanyi jogon hozzájutnia. Ezt talán az alaptörvény szabályozza; az adatot nem tudom pontosan, és bevallom, lusta vagyok alaposan utánajárni, de legyen ez a mennyiség 20 liter. Magyarország összes lelkének naponta 20-20 liter tiszta ivóvízhez van megvonhatatlan joga.

Most számoljunk egy kicsit. Én még nem léptem a csekket fizetők táborába, de Anyától kértem néhány forintosított adatot.

A vizet köbméterre fizetjük, 300 forintjával (valójában az áfával számolt összeg 299 forint).
A számla része a csatornadíj is, ami havonta 230 forint, áfával.
Én most a kánikulában izzadó, sós lében ázó hasamra csapok, és azt mondom, egy ember egy hónapban fogyasszon 4 köbméter vizet. Ez a szám valószínűleg nem túlzás, egyeseknél inkább alábecslés. Gondoljunk csak arra, hogy zuhanyzáshoz akár 30 liter víz is elmehet, egy hónapban legalább 2-szer a magányos ember is mos, a mosógép akár 70-90 l vizet is elhasználhat erre. Mosogatáshoz napi 5-10 liter vizet szintén számolhatunk, főzéshez, étkezéshez, szomjoltáshoz szintén napi 3-5 literrel kalkuláljunk. Ez így egy hónapban a legszerényebb számolással is kiadja a 4 köbméter fogyasztást. Ekkor persze még nem számoltuk bele, hogy a családi házak kertjeit locsolni kell, hogy az autókat néha lemossák, hogy a szobai növényeket öntözni kell, egyesek halakat és egyéb vízi állatokat tartanak, a háztartásban élő állatokat, jószágokat itatni kell, másoknak pedig még medencéjük is van.
Az érem másik oldalán az emberek úgy takarékoskodnak a vízzel, ahogy csak lehet, de így sem lehet megúszni a havi 1-2 köbméteres lábnyomot.

Jöjjenek tehát a forintok.
Vegyünk egy nagyobb várost, lakjon ott 100.000 lakos.
A fenti értékekkel számolva

• egy ember havi 4 köbméter vízfogyaztással, csatornadíjjal, áfástul 17160 forintot fizet, amiből a víz maga 14400 forintot tesz ki.
• ezek után számoljuk ki, hogy ha minden lakos napi 20 liter vizet ingyen, alanyi jogon kap, akkor az egy évben  7.3 köbméter, vagyis 2190 forintot spórol meg, így a teljes összeg 14970 Ft, tehát a vízért csak 12210 forintot kell kifizetnie.
• nézzük nagy tételben, számoljunk 100.000 lakosra!
  a teljes összeg 1,716,000,000 Ft,
  csatornadíj nélkül 1,440,000,000 Ft.
• ha mindenki napi 20 liternek megfelelő összeggel kevesebbet fizet, a szolgáltató cég
  összesen 1,497,000,000 forintot szedhet be,
  vagyis az emberek puszán a vízért 1,221,000,000 forintot fizetnek.
• tekintve, hogy a vízszolgáltató nem fizet a víz gyártójának, Földanyának, ez az összeg mind az övé, leszámítva persze azt a néhányszáz millió forintra rúgó összeget, amit áfaként és egyéb jutalomként átad az államnak. (~329,670,000 ft) (Az alkalmazottakat persze fizetni kell, a gépeket karban kell tartani, a hibás alkatrészeket kicserélni, folyamatos ellenőrzést végezni, de még ekkor is azt gondolom, ebből az összegből elég tisztességesen megél egy cég.)
• Mekkora ez a veszteség?
  A teljes összeggel számolva 12.7622%-os kiesés,
  Csatornadíj nélkül pedig 15.2083%.
• Pontosan ugyanekkora az a megtakarítás, amit a lakosság megspórolna. 

Mint látjuk, 20 liter víz egy embernek egy napra többnyire nem elég, hiszen nem 7.3, hanem legalább 48 köbméter vizet használunk el évente. Így aztán egy ilyen intézkedéssel nem lehetne elejét venni a "vízlopásnak" (továbbra is fenntartom, hogy a víz mindekinek fizetés nélkül is járhatna), de mostanában volt egy másik fontos téma a politikában és a közmédiában. Rémlik?

Rezsicsökkentés.

Az IQ és a gyerek fordítottan arányos

"Minél okosabb egy nő, annál kevésbé akar gyereket – lényegében ezt állapította meg egy friss brit kutatás, amely az IQ és a gyermekvállalás összefüggéseit vizsgálta. "

A legnagyobb szerénységgel gondolkoztam el ezen a kijelentésen, és arra jutottam, hogy az én agyi működéseim vagy folyamatos leépülésben vannak, vagy kivétel vagyok.

Dr. Nattavudh Powdthavee, a Yorki Egyetem egy professzora szerint a magasabb végzettségű nők tudják, hogy az elképzelés, miszerint a boldogság forrása a gyermek, illúzió.

Most akkor akarom azt az MSc diplomát és phd fokozatot, vagy nem?

Váratlan szabadság

Srácok, ma nagyon fura dolog történt velem.

Biztos ismerős az érzés, amikor közeleg a tanítási szünet / szabadság, és tervezgeti az ember, hogy de jó lesz végre csak úgy egész nap dögleni / tévézni / számítógépes játékokat játszani / olvasni / gitározni / biciklizni / kirándulni / nyaralni egy másik országban / rokonokhoz utazni, (esetleg zh-ra, dolgozatra, beszámolóra tanulni) stb. Amikor pedig eljön a suli / meló vége és végre eljött a várva várt szabadság, mindent lehet.

Akkor most képzeljétek el a helyzetet, hogy közeleg a nyár, és én elkezdek munkát keresni a nyárra, hogy legyen mivel lekötni magam. Találok munkát, van szerződésem, nyáron 3 hónapot fogok dolgozni. Aztán kiderül, hogy a meló tök jó, szívesen megyek be dolgozni, nem kell hazavinnem belőle semmit, egyik nap sem monoton. Aztán szól a főnök, hogy 2 héttel lerövidítené a foglalkoztatásomat, mert nem igazán lesz már itt augusztus végén, ezért nem fogok tudni csinálni semmit. Jó oké, augusztus utolsó két hetében nyári szünetem lesz, ennek végül is örülök, egy egyetemistának még ki kell élvezni a maradék nyári szünetek lehetőségét.

Ezek után ma, augusztus elsején kideül, hogy a főnököm már a jövő héten sem lesz, annyira, hogy egész hónapban nem lesz. Ami mit jelent? Hogy pénteken hazamegyek, és egy egész hónapig nem kell visszajönnöm pestre! Egy egész hónapig Miskolcon leszek, de nem voltam felkészülve rá! Nem mellesleg lesz 2 hét, amire kapok fizetést, de nem kell dolgoznom. Ingyenpénz.

Na, úgyhogy most az van, hogy

• mindenféle ruhákat viszek haza, mert hosszútávra kell berendezkednem. 
• Herceg egyedül lesz itt Pesten. Én nem tudnék megmaradni egyedül - nekem ott lesz az Anyukám. 
• rettenetes nagy bajban leszek, mivel a megyei könyvtár a jövő héttől 1 hónapos nyári szünetet tart, de nekem jelenleg mindössze másfél olvasmányom van olvasatlanul, alig 300 oldal, azzal pikk-pakk megvagyok, aztán meg mi lesz velem...
• még barátok közt sincs

Nem szeretem az ilyen hirtelen jövő, mindent felborító történéseket.

Egyébként még az előző bejegyzésre utalva, kicsit előbbre jutottam a gondolataimban, majd a jövő héten teszek is róla, hogy történjen valami új az ügyben. Addig kavarog tovább minden.