2014. június 30., hétfő

Csak egy beutalót

Ma kalandoztam egy kicsit az egészségügy felszínközeli bugyraiban, és rájöttem, hol a hiba. Pontosabban a hibának több forrását is megtaláltam.
Eddig szent meggyőződésem volt, hogy az egészségügyi ellátás zavarosságára és bosszúságosságára kizárólag azért panaszkodik szinte mindenki, mert nagyon kevés az orvos, az asszisztens és az ápoló, túl sok beteg jut egy-egy ellátóra, így aztán semmi csodálkozni való nincs azon, hogy az egészségügyi dolgozók néha nem elég kedvesek és odafigyelőek a betegekkel szemben, a betegeknek pedig már a töke tele van az egész tötymörgő rendszerrel. Ehhez jön persze még az, hogy a kórházak anyagoknak híján vannak, akár gyógyszerről, akár segédeszközről, pl. gézről legyen szó.

Aztán ma, ahogy ücsörögtem, várakoztam a háziorvosnál, akitől mindössze egy beutalót szerettem volna kérni az ortopédiára - és persze meg is mutatnám a panaszomat - közben láttam-hallottam a körülöttem ülő embereket. Idősek voltak, többnyire, de ezen ugyan mi meglepődni való lenne. Érkezett egy nő a kamaszkorú fiával, és egy néni. Hamar kiderült, hogy ismerik egymást, mellém ültek le beszélgetni. Ahogy ücsörögtünk, néha kijött az asszisztens, olyankor persze mindenki odarohant hozzá, néhányan receptet kaptak, néhányan receptet kértek, mások a helyettesítésről érdeklődtek, merthogy az orvos pont most van szabadságon. Aztán egy ilyen csődület után az ajtó nyitva maradt, és néhány perccel később egy néni felállt, lassan közeledett az ajtóhoz, közben halkan mondta, hogy most már ő nagyon régóta vár és kezdi elveszíteni a türelmét. Odalépett az ajtóhoz, tágra nyitotta, be is ment, közben nagyobb hangerővel adta tudtára a bent dolgozóknak, hogy mit képzelnek ők, hogy mindenki, aki később jött, mint ő, már rég megkapta a receptjét és elment, ő meg még mindig nem kapott semmit. Az asszisztens megpróbálta megnyugtatni, közben az orvos hangját is hallottam, hogy de, de, már írja a recepteket. Na a nénit nagynehezen sikerült lecsendesíteni. A mellettem ülő néni pedig az orra alatt megjegyezte, hogy na ennek a nőnek is már biztos elment az esze. Ő egyébként hallotta, amikor az asszisztens velem beszélt, és így tudta, hogy én csak egy beutalóra várok. Meg is jegyezte a beszélgetőtársának, hogy én milyen soká várok itt, pedig csak 1 perc lenne megírni azt a beutalót. Erre a másik nő kérdezi tőlem, hogy de akkor mért nem megyek oda szólni, mért nem kopogok be. Én erre csak annyit válaszoltam, hogy tudom, milyen idegesség van odabenn, mindenki türelmetlen, én pedig nem sietek sehová. Erre a két néni olyan kedvesen megdícsért, hogy milyen türelems vagyok, velem biztos milyen jó együtt dolgozni. Bájos.

Ekkor jöttem rá, hogy a magyar egészségügyben a baj nem az orvosokkal és a dolgozókkal van, hanem a betegekkel. Az emberekkel. Az emberek türelmetlenek. Mindenki azt hiszi, ő az isten, ha valami baja van, csak vele kell foglalkozni. Rohadtul senkit nem érdekel, hogy mások is küzdenek valamivel, és hogy az orvosnak mindenkire időt kell szánni. Magára is. Ugye, na erre se gondol senki.

- ember az a két háziorvos, aki most szabadságon van
- ember az az orvos, aki kénytelen kettő helyett dolgozni
- ember az a két asszisztens, akik próbálják rendre csitítani a váróban ülőket
- ember az a több tucat páciens, akik minden egyes nap teltházat varázsolnak a rendelőbe, és türelmetlenkedve várják, hogy végre velük foglalkozzanak.

Megoldás kéne, megoldás. Igen, több orvos és ápoló, akiket megfizetnek. Egy háziorvosi körzetbe legalább két állandó orvos kéne. Az egyik a rendelőben vizsgálná a beteget, a másik pedig az otthon fekvőkhöz menne. Ideális esetben lenne egy harmadik orvos is, aki ül a telefon mellett, ami egyébként állandóan csörög, tehát nem sokat unatkozna, és mellette ő írná a recepteket is.  Vagy ha nem jó az egy körzetre több orvos, akkor a háziorvosi körzeteket kellene kisebbé  tenni. Ha két orvos megy szabadságra, azt két orvos helyettesítse.Egyébként meg olyan rendelők kellenének, ahol van megfelelő felszerelés, ahol a mosdót nem kell kulcsra zárni, ahol kiírások és nyilak tájékoztatják az embert, hogy mit merre talál. Magazinokat kéne kirakni, esetleg képeket, gyerekrajzokat, ami elvonja az emberek figyelmét a várakozás unalmasságáról. Rendes sorszám-rendszernek kellene működnie. Az embereknek pedig végre már meg kéne tanulniuk hogy mit jelent szolidárisnak lenni, és mit jelent türelmesnek lenni. Mert ez bizony nem jelent semmi mást, csak annyit, hogy kivárom a soromat, és tiszteletben tartom, hogy másnak talán nagyobb baja van, mint nekem. Ja, és persze nem kéne mindenkinek annyira sajnáltatnia magát.

Egyébként kaptam beutalót a röntgenbe, ahol készítettek is felvételt, majd visszavittem a leletet, ami szerintem nem helyes, mert szerintem rossz pozícióból készítették a felvételt, és nem vagyok benne biztos, hogy a fevételen látható, ami kívüről látható, mindenesetre kaptam beutalót az ortopédiára, mindezt úgy, hogy csak az asszisztenssel kommunikáltam, az orvos még csak nem is láttam, ahogy ő sem látta a panaszomat. Brávó. Szerdán folyt. köv.

2014. június 27., péntek

1700

Ma a piacon 1660 forintot hagytam ott, cserébe kaptam
- 2 kg krumplit
- 1.5 kg paradicsomot
- 0.5 kg paprikát
- 0.75 kg hagymát (és ez csak 3 darab!!)
- 0.5 kg cseresznyét
- 0.5 kg kajszibarackot
- 10 db L-es (!) 2-es jelzésű (!) magyar (!) tojást
- 1 db sötétzöld csípőspaprikát.
És persze a piacon mindenre kicsit többet szednek, mint amit kérek, szóval... szerintem megérte.

Bosszús nap

A nap reggel 8-kor kezdődik a legtöbb embernek. A munkaidő reggel 8-kor kezdődik a legtöbb embernek. Nekünk a nap kezdődik 8-kor, az ébredéssel. Persze csak ha hagyják. Ma 7.55-kor kezdtek fúrni 3 ajtóval odébb, de az egész ház zengett tőle. Csak még 5 percet - gondoltuk, de ők nem hagyták abba, mi pedig kitartóan próbáltunk aludni a zajban még vagy 15 percen keresztül.
A főnököm beszennyezi a fehérjemintámat, rápakol a saját elkülönített felületemre, nem pakol el semmit maga után, de még a hegyet sem lövi le a pipettáról. Így próbálok én laborban dolgozni.

2014. június 23., hétfő

Utóbbi napokban

Az elmúlt napokban olyasmik történek, mint pl.
- végre megkaptam az utolsó jegyemet is ebben a félévben, úgy 5 hétnyi várakozás után. Egyébként ötös, de itt nem is nagyon lehetett más.
- volt Operafesztivál Miskolcon, ami elég gyér volt, mert kevés volt a napközbeni program, és ami volt, azt a papíralapú kiadványban hibásan tüntették fel. Így például aki du. 6-ra elment a Szinva-teraszra megtekinteni egy rezesbandát, az szomorúan konstatálhatta, hogy az előadás 5-től volt a Pátria-közben. Amiben az a pláne, hogy még az együttesben szereplő zenészek is csak véletlenül tudták meg, hogy nem akkor és nem ott lesznek.
- az OpFeszt legpozitívabb mellékhatása, hogy a régi Kossuth mozi aljában, ebben az omladozó, roskadozó épületben megnyílt egy romkocsma. Én nem szeretem ezeket a helyeket, számomra nem adja át azt a remek hangulatot, ami miatt Budapest is a romkocsmák városa lett, de ennek az ötletnek ettől függetlenül nagyon is örülök.
- voltunk a Cornerben Luki koncertjén, ami szokásához híven nagyon jó volt, sőt, a végén az utolsó 2 számra még egy dobos srác is volt a színpadon, aki nekem nagyon tetszett. A helyet egyébként kicsit átalakították, lett egy szabadtéri színpad, amivel szemben egy galériázott közönségtér található, így gyakorlatilag az erkélyről néztük az előadást. A legjobb hely a színházban, máskor is ott fogunk ülni.
- az előző nagy kétségbeesés után, miszerint nekem való állást nem hirdetnek, jelentkeztem egy állásra az MTA-hoz. Nemrég kültem el a pályázatomat, úgyhogy még semmi visszajelzésem nincs róla, ráadásul nem is tökéletes az időzítése, ezért az is előfordulhat, hogy ők hajlandóak lennének engem választani új munkatársnak, én viszont mégis nemet modok a végén. De egy próbát megér. Legalább hallják a nevem.

2014. június 15., vasárnap

Régi módi

"A fashionably dressed man wears a purple, mustard yellow, dark green or royal blue suit with a brightly coloured patterned shirt and a bow-tie."*

Hát nem tudom, én az ilyet bohócnak hívom, nem "fashionably dressed man"-nek. :D Ezen most nagyon nevetek, ráadásul a "shirt" helyett először "skirt"-t írtam...

*1000 kérdés 1000 válasz angol vátozata 1995-ből

2014. június 14., szombat

Női Karriernap - De nem nekem

Egy újabb teljesen felesleges kör egy újabb állásbörzén. Kevés kiállító, annál is kevesebb tényleges állásajánlat, sok ember.
- A HVG könyveket árult.
- A Copy General kiment fénymásolni.
- Az AVON csak a termékeit mutogatta.
- A Nyelviskolák és az IBS és egyéb felnőttképző intézmények tanfolyamokat kínáltak.
- 3 álláskereső portál magát reklámozta.
- A YOJ Magazinnál megjelenési, öltözködési tippeket lehetett kapni.

A többi kiállítónál lehetett állást találni, feltéve hogy a végzettséged
- gazdász,
- mérnök.

Yeeeeej. A kiállítótérben összesen ha 10 percet töltöttem el, ezalatt 3-szor körbesétáltam, miközben végig azt kérdezgettem magamtól, hogy én mégis mi a f@szt keresek itt, mert ezek sem engem keresnek, meg azok se, oda se vagyok jó, az meg nem érdekel. Eddig ezzel együtt 3 állásbörzén voltam: a HVG és a BME állásbörze volt a másik kettő. Természettudományos végzettségű embereket SEHOL sem keresnek, az ehhez legközelebb álló szakma amit találtam, hogy vegyészmérnököt kerestek a TEVÁhoz. Na kösz.

Mindezek alapján a következőket gondolom.
1. Természettudományos állás márpedig nincs. Ezt mondjuk kétlem.
2. Természettudományos állás létezik, de az összes hely be van töltve, senki nem akar mozdulni sehová, és ezért nem kell új ember. Ez sem tűnik egy valós helyzetnek.
3. A természettudományban itthon kevés a munkahely, kevés a munkaadó, és kevés az ilyen pályán munkát kereső ember, ezért inkább el se mennek a börzékre kiállítani, mondván, őket úgyse keresik. Ezesetben bazdmeg, és akkor valaki mondja már meg, hogy HOL LEHET ILYEN ÁLLÁST TALÁLNI?! A Dr. Bubo Science job az eddigi leghasznosabb oldal, amit ilyen témában találtam, de ott többnyire posztdok állásokat hirdetnek, attól meg még elég távol vagyok, és ennék közelebb talán soha nem is leszek azokhoz.

Vöbö

Az idei foci VB a lekevésbé sem tervzte megérinteni a lelkemet, de aztán úgy alakult, hogy Herceg kedvéért tippelgetek egy honlapon, hogy ezzel nyerjek neki valami számítógépes kütyüt, így aztán lelkes szurkoló lettem. Persze gőzöm sincs a csapatokról, hogy ki milyen erős, melyikben milyen nevek játszanak, ezért kénytelen vagyok az országról szerzett eddigi tudásomat és a vonBauch módszert alkalmazni. A meccseken pedig mindig azért szurkolok, hogy olyan gólok szülessenek, amilyeneket én beírtam.

Az eddigi tapasztalataim:
- annak ellenére, hogy a hírekből úgy tudtam, hogy a brazil építkezések nem ott tartanak, ahol illene nekik, mégis tele vannak a lelátók és még mindenki túlélte.
- az, hogy a vb első gólja egy öngól volt, azért elég röhejes.
- az, hogy a bíró 11-est ítél, amikor nem kéne...
- amikor bekapcsolódom egy focimeccsbe, mindig az első dolgom megnézni, hogy kik játszanak, majd ezalapján megpróbálom azonosítani a pályán rohangáló mezeket. A spanyol-holland meccsbe az első félidő végén kapcsolódtam meg, és teljesen megijedtem, mert nem volt narancssárga a pályán. Mentségükre szüljon a hollandoknak, hogy a mezükön a feliratok narancssárgák voltak legalább.
- egyébirán ez a meccs a hollandok javára lett 5-1. Hát ez meg miez?! Ennyit a döntetlenemről...
- Budapesten létezik olyan vendéglő, ahol nem csak szimplán közvetítik a VB-t, de a pultban álló pincérlányon kívül egyetlen vendég sincs, egyetlen egy se!

Végül rájöttem arra is, hogy a foci a legférfiatlanabb és a legférfiasabb sport egyben. Azért a legférfiatlanabb, mert állandóan elesnek, csúsznak, fáj, siránkoznak, jaaaj-jaaaj, aztán jön egy kézrátétellel gyógyító csapattárs (néha ellenfél), odanyújtja a kezét, a földön szenvedő játékos belekapaszkodik, feltápászkodik, majd fut tovább, mintha semmi nem történt volna. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én ezeket az embereket női szemmel csak lesajnálni tudom. El nem tudom képzelni, hogy a foci- és focistaszerető nők miért találják vonzónak ezeket a csetlő-botló pasikat, akik egyébként kifejezetten csúnyák is (az én ízlésem szerint, legalábbis). És akkor mégis miért a legférfiasabb?


Nem ezt a képet kerestem ide, de a mondanivalója ugyanaz, szóval ezért a legférfiasabb sport, mert igen, ha a férfi beteg, vagy sérülés éri, akkor a férfi szenved, a férfi gyenge, ha a férfinek fáj, ott jöhet a pap. 
Ennyit a fociról.


2014. június 13., péntek

Néni

Lakik egy néni a környéken, akit viszonylag gyakran szoktam látni. Általában az egyik kisbolt előtt issza a feleseket, és néhány hasonló állapotú bácsival beszélget, néha a Mester utca elején ácsorog és pestimódra koldul, szabályos betűkkel írt kartonpapírt tart a kezében. Nem szoktam már ezeket elolvasni, gondolom szívműtéte volt/lesz... Ma a boltban láttam őt, kulturáltan, saját megjelenéséhez képest kifejezetten csinosan volt felöltözve, és egy szimpatikus arcú bácsi volt vele. Kicsivel előttem értek ki a boltból, egy irányba mentünk, és egyszercsak nagy hangerővel szólalt meg. Az történt, hogy szembeközlekedett egy nő babakocsival, benne pedig egy olyan 2 évesnek kinéző, pufiarcú kislánnyal. Valami volt a kezében, ezt nem volt időm megfigyelni, miközben elhaladtam mellettük, és miközben azt hallgattam, ahogy a néni erőteljes, mély hangján szinte üvöltötte, hogy
- SZIIIAA TE GGGYÖNYÖRŰSÉG!!! HÁT MID VAN NEKED?
Én a gyerek helyében erőteljes sírással válaszoltam volna, de a gyermek készségesnek tűnt, talán ismerték már egymást.

2014. június 10., kedd

Évforduló

Elfelejtettem megemlíteni, hogy Herceg szüleinek most volt a 30. házassági évfordulójuk, és szerintem ez igazán csodálatos, és büszke vagyok rájuk, és nagyon örülök annak, hogy előttünk ilyen példát mutatnak. Így fogjuk csinálni mi is.

2014. június 6., péntek

Hálás meló

Végre valahára sikerülnek a kísérletek. Ez valószínűleg azért van, mert tényleg nem kell össze-vissza rakosgatni a fehérjét, másrészt pedig igyekszem betartani bizonyos "tisztasági rendszert", vagyis hogy a munkaasztalt leborítom papírral, van 2 kisajátított pipettahegy-készletem, desztvizem és alkoholom, ATP-m és DNS-em. Tényleg igyekszem a lehető legtisztábban dolgozni. Ilyenkor örülök azért, hogy nem vész kárba az a 8 óra munka, amit 10-től 18-ig a laborban töltök.

2014. június 5., csütörtök

Munkás nap

Két sztorim van mára, az egyikben a munkásokról, a másikban az én munkámról lesz szó.

Reggel munkába menet el kellett mennem 4 munkás mellett, más út ugyanis épp nem volt. Ők már messziről sejtették hogy én ott fogok elhaladni, én pedig messziről sejtettem, hogy ő ezt nem fogják szó nélkül hagyni.
Munkás1, épp mielőtt odaértem volna: "Most várj egy kicsit, mert diavetítés lesz!" (Tudtam ám, hogy ez rám vonatkozik...)
Munkás2, mikor elhaladtam előttük: "Mellesleg rendben van."
Munkás3, mikor már csak a hátamat látták: "Hát én szerelmes lettem!"
Én mondjuk mosolyogtam ezen. :)

Ami pedig a mai munkámat illeti, végre valahára egy rendes kísérlet, azt hiszem ebbe tényleg nem lehet belekötni. Most úgy tettünk-vettünk, hogy nem kellett ide-oda rakosgatni a fehérjét, nyugton maradhatott végig, a görbék pedig szépen a helyükön maradtak. Ez mondjuk jó hír, nagyon jó hír. 4 sorozatot csináltam, mind a négy jónak tűnik, érdemes összevetni őket, tanulságos lesz. Elfáradtam, nagyon.

2014. június 2., hétfő

Terv

Rózsaszín papíron hónapokra lebontva az esküvőszervezés összes lépése.