2014. július 31., csütörtök

Egy új szellem vasútja

Szeretném felhívni a figyelmeteket egy eseményre. Igencsak jelentős dologról van szó, bár nem feltétlenül új. Mindenesetre nyílt. A politika szárazabbik feléből való, aminek megértéséhez kell némi történelmi-társadalmi jártasság. Nekem sem jutott sok ebből, de annyi éppen van, hogy ne hagyjak másokat emellett vállat vonva elmenni. Engem sem érdekelt különösebben a dolog, nem tudtam, mi az a Tusványos, meg hogy liberális meg kutyafüle, de aztán találkoztam ezzel a videóval. Ijedtemben pedig saját magam olvastam el Orbán Viktor idei beszédét. Megkíméllek titeket az elolvasásától - bár erősen tudom ajánlani - és röviden leírom, én mit olvastam ki belőle.

1. A rendszerváltást történelmi távlatba helyezi. Orbán Viktor azt mondja, hogy ezt az eseményt (25 éve lesz ennek már) próbáljuk meg olyan messziről nézni, mint ahogyan az I. és II. világháború utáni változásokat. Én ezt teljesen el tudom fogadni. 1991-ben születtem, csak hírből ismerem a rendszerváltást, csak azt tudom, hogy ennek örülni kell, mint ahogy annak, hogy egy-egy háború véget ért. Ugyanakkor azt hiszem, hogy azok az emberek, akik már fiatal felnőttek és idősebbek voltak ekkor, vagyis 1990-ben, ezt nem értik. A legidősebb korosztály, aki pedig élt a II, sőt, talán az I. világháború idején is, pláne nem tud elrugaszkodni ettől. Ők, akik megélték a régebbi rendszereket, és mi, a fiatal felnőttek, akik hallottunk és tanultunk ezekről a korokról, talán ijesztőnek találjuk azt a szemléletváltást, amit Orbán Viktor hamarosan felvázol.

2. Orbán Viktor azt javasolja, hogy tekintsük új referenciapontnak a mindmáig érezhető gazdasági (és politikai?) világválság 2008-as kezdetét. Itt említi meg a liberalizmust, mint államszervezési alapelvet.

3. Az állam a közösség megszervezésének módja. Én ezzel a kijelentéssel nem teljesen értek értek egyet. Szerintem az állam maga a harátokkal körülvett egység, még akkor is, ha határainkon kívül is élnek magyar közösségek. A közösségszervezés módja az államforma. Bár nem hiszem, hogy ez a vita sokra vezet.

4. Most jön a beszéd egyik legfontosabb kijeletése: "...versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. [...] ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket."
Én úgy vélem, ez a két mondat Orbán Viktor irányjelzése, itt jelöli ki az utat, amit követni kíván.

5. Eztuán kitér arra, hogy mit ért liberális és illiberális alatt.
"A liberális társadalomszervezés kiindulópontja a két ember közötti viszony tekintetében [...] hogy mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti. [...] nem világos, hogy ki fogja megmondani, hogy mikortól sérti valami az én szabadságomat. És miután ez nem magától adódik, ezért ezt valakinek meg kell határoznia, el kell döntenie. És miután senkit nem jelöltünk ki arra, hogy ezt eldöntse, ezért folyamatosan, a mindennapi életben azt tapasztaltuk, hogy az erősebb döntötte el. [...]  a magyar társadalom szervezőelve [...] legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal."
A videóben megszólaló Tamás Gáspár Miklós elég erélyesen fogalmazva azt állítja, ezzel a beszéddel egyidőben Magyarországon megszűnt a demokrácia. Én azonban azt gondolom, hogy egyelőre még demokráca van (már amennyire persze a 2/3-os többséget annak lehet tekinteni), és itt Orbán a liberális demokráciának (egyelőre) csak liberális részével szakít.
"Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz. "

6. Orbán megemlíti a "munkaalapú társadalmat". Bővebben nem beszél róla, folytatja az illiberalizmus kérdéskörét, amit már fent elolvashattatok. Nekem ez nem volt teljesen világos, de a videóból én azt vettem ki, hogy ez tulajdonképpen a szociális állam ellentéte. Számomra ez azt jelenti, én ezt úgy tudom értelmezni, hogy az állam nem gondoskodik mindenkiről, ld. a munkanélküliek, a betegek, a nyugdíjasok, stb. Dolgozz, és legyél felelős magadért. Ezt első pillanatra pozitív dolognak tartom abban az értelemben, hogy ha megnézzük Magyarország öregedő társadalmát, mire én nyugdíjas korú leszek, nem lesz annyi dolgozó adófizető ember hogy a korosztályomat szociális állami rendszerben fenn lehessen tartani. Szerintem egyébként már most sincs, a nyugdíjasok valójában élősködnek az államon. Csakhogy ők jelentik az egyik legnagyobb létszámú szavazóbázist, ezért ilyet mondani nem szabad. Ami viszont második pillantásra szörnyűséges képet fest a dologról, az a riportban szereplő Tamás Gáspár Miklós pillanatnyi emlékeztetője: "Arbeit macht frei", és ugye ezt a korszakot senki nem kívánja vissza.

Nos, hát ezeken lehet gondolkozni. Most itt egy egyértelmű, nyílt iránymutatást kaptunk, erre kell felkészülni. Én nem gondolom, hogy ez rossz. Sem azt, hogy ettől félni kellene. Én sokkal inkább magától a megvalósítás módjától félek. Már eddig is sokan kiabáltak a demokrácia végéről, meg "viccelődünk" itt az Orbán körüli "személyi kultuszról", meg hogy amint befagy a Duna, megkoronáztatja magát. Valójában semmi sem lehetetlen, és ezt Orbán Viktor is többször kijelenti a beszéde végén. Én nagyon nagyon remélem, hogy ha jön is a változás, az nem fog véres viszályokat szítani, mint ahogy kapunk ilyen víziókat a filozófustól. Mert ilyen környezetben bizony minden rosszabb lesz, amennyire csak nem lehetetlen.

2014. július 30., szerda

Reggeli zene

Herceg fogja magát, megkeresi a számítógépén a csupán 40 dalból álló Bárányfelhő búcsúkoncert felvételét, elindítja, majd kimegy. Én meg hallgathatom ezt a... hát srácok...
Most meg fúrnak. "Na ez a metál".

2014. július 28., hétfő

Drágaszág

A Deák tér mögötti utcák tele vannak galériákkal, designer-üzletekkel és divstszalonokkal. Én ezek mellett mindig hüledezve megyek el. Tegnap előtt a nyelvvizsga után bóklásztunk arra, és két dolog is emlékezetes maradt. Az egyik egy menyasszonyi ruhának tűnő darab, csodaszép volt. Ah, nem is írok róla többet, ne fájdítsam a szívemet, még nem jött el az ideje. A másik, amibe belebotlottunk egy kutyaszobor volt. Olyan gömbölyű teremtés, rajzfilmbe illő alkat, fénylő fekete, kb. 30 cm magas, kifejezetten tetszett. Messziről odasandítottam az árára, és nem jutottam szóhoz, hogy 36 ezer forintba kerül. 3600-ért kiváló vétel lenne, kéne is. Ekkor Herceg közölte, hogy oda bizony 360 ezer van írva. OMG menjünk innen.

2014. július 27., vasárnap

Belvárosi kirándulás

Fél 11-kor elindultunk a Városligetbe. Elég keveset reggeliztünk, ezért menet közben úgy döntöttünk, előbb ebédelünk valamit. A Wesselényi utcán sétáltunk végig, de nem találtunk semmi meggyőzőt. A Deák térről a Gozsdu-udvar felé fordultunk, és ott hamarosan meg is találtuk a Zing burgert, amiről elég jókat lehet hallani, ezért úgy döntöttük, kipróbáljuk. Kb. 11.45-kor nyitottak. Szomorúan vettem tudomásul, hogy itt én nem fogok ebédelni, mert csak marhahúsból készítenek burgert, de Herceg kipróbálta. Talán emlékeztek, hogy nemrégiben két hamburgeres helyről is írtam, hogy milyen szuperjókat ettünk. Na, ezekhez képest a sok jó hír ellenére ez totál csalódás volt. Legalábbis nekem, nézelődőnek. Valami 1200 forintot kértek el, ezért Herceg kapott egy mekis méretű burgert és sültkrumplit. A dolgot azért valamelyest megmentette, hogy a húspogácsa egészen vaskos volt, és Herceg szerint a hagyma is sokat javított a helyzeten. A krumplit én is megkóstoltam, az egészen rendben volt. Az mondjuk nem tetszett, hogy a burgerben lévő szósz, ami szerintem ketchup és majonéz volt, szanaszét csepegett, már akkor csupa szósz volt a papír, amikor megtaláltuk benne a burgert. Herceg szerint finom volt, és végül is ez a lényeg, de az eddig próbált helyekehez képest szerintem gyenge teljesítményt hozott. Egy plusz pontot azért még kapnak, mert Hercegnek adtak színes zinges matricákat.

Mivel én itt éhes maradtam, elindultuk valami péksütiért, hát mi másra vágytam volna én ugye. Az egy dolog, hogy csak a Mester utca 800 méteres szakaszán kapásból fel tudok sorolni 6 pékséget és további 4 boltot, ahol lehet kapni pékárut (és a Nagykörútnak a Mester utcához legközelebbi szakaszán is van még 2 pékség), és ebből 1 pékség és 1 bolt egészen biztosan vasárnap is nyitva tart, de a Gozsdu udvar, Deák tér, Wesselényi út, Dohány utca, és még beljebb egy rohadt pékság nincsen. Ja de bocs, a Deákon van valami pékségnek kinéző üzlet, ahol hát elég semmilyennek tűnő termékeket árultak elképesző árakon. Így aztán végül sikerült rábukkanni egy Vapiano nevű helyre, ahol kisebb szenvedés árán sikerült eldöntenem, hogy egy szalámis pizzát eszünk, Herceg besegít. A hely amúgy nagyon cool, a bejáratnál adnak egy plasztik kártyát, arra csippantják rá a rendelést, és adnak egy ilyen kör alakú fura szerkezetet, amivel az asztalnál ücsörgő vendéknek jelzik, hogy kész a rendelés, mehetsz érte. Zseniális. A berendezés borzasztó egyszerű, nagyon letusztult, ugyanakkor nagyon hangulatos. Hatalmas a hely, emelet is van, rengeteg asztal és szék van, szép fabútorok. Ahol mi ültünk, a falak fehérek voltak, mindenhol indirek fények voltak, de szép világos volt a terem, és az asztalokon egy "kővályúban" olívaolaj, balzsamecet, só, bors, cserepes bazsalikom és kakukkfű volt kitéve. A mi termünk közepén egy egész szekrényt beborítottak a fűszernövények, nagyon jól nézett ki. A pizza nagyon finom volt, valóban olaszos volt, vékony tészával, sok sajttal és nagyon finom paradicsomszósszal. Mellesleg a levendulás limonádéjuk is elég jó cucc, sose ittam még ilyet, de fogok még.

Ilyen jól megebédeltünk, fél 2 körül járt az idő, indultunk volna tovább, igenám, de odakint akkora felhőszakadás volt, hogy ihaj. Maradtunk még vagy 20 percet, közben megnéztük az emeleti részt is. Még szemerkélt az eső, mikor tovább álltunk. Időközben Herceg nagyon elálmosodott, ezért a Duna-part felé vettük az irányt. Úgy tűnt, megint erősödik kicsit az eső, ezért meglátva egy NewYorkert, úgy döntöttünk, ott várjuk meg az eső végét. Addig-addig nézegettünk a ruhák között, még lett 2 új pulcsim. Az egyik félét, ami ilyen sima bebújós, kapucnis, már nagyon rég óta kerestem, de sehol sem találtam. Most meglett. Aztán lett mellé még egy szürke, cipzáros kapucnis pulcsim is, erre is igényem volt már egy ideje, úgyhogy ez egy nagyon jó kör volt, csak azt sajnálom, hogy még nem tudom hordani őket.

Mikor kijöttünk az épületből, már nem esett az eső, de így is a villamos felé indultunk, és hazajöttünk. Így telt a mai kirándulásunk a Városligetben, és a Közlekedési múzeumban.

Kezdődhet a nyár

Túl vagyunk a nyelvvizsgán, a listening talán épp csak meglesz a minimális 40%, a szóbeli elég rövidnek tűnt, nem nagyon volt alkalmunk kibontakozni, a fordítások, az ovasás és írás viszont teljesen rendben volt. Egy hónapot kell várni az eredményre, addig is jöhetnek a játékok, a könyvek és úgy a nyár, mint olyan. Yaaay.

2014. július 25., péntek

Kinek mi jutott mára

Ha ebben a félévben fejeztem volna be az egyetemet, ma kaptam volna meg a diplomámat. Engem mondjuk jobban zavar a holnapi nyelvvizsga.

2014. július 22., kedd

Dolgok

Az a helyzet, hogy túlestem életem első lánybúcsúján, persze csak résztvevőként, nem ünnepeltként. Egyelőre. Szuper jól sikerült az este, mindent ügyesen megszerveztünk, minden kelléket ideőben megvettek az éppen Miskolcon tartózkodók és minden a terv szerint haladt.
Gyanítom, a legtöbb embernek a lánybúcsúról egy vad ivászat, vetkőzős fiúk, és egy még vadabb felelsz vagy mersz játék jut eszébe. Ezen a lánybúcsún bizony egyik sem volt, de egy pillanatra sem unatkoztunk, délután 5-kor kezdtünk és hajnali 5-kor fújtunk takarodót. Tücsire, a menyasszonyra igazán büszkék lehetünk, mert hősiesen teljesítette az összes feladatot, némelyikben pedig olyan ügyes volt, hogy el se hittük. Gondoltátok volna, hogy több, mint 10 lábnyom közül azonnal felismeri élete párjáét? Pedig.
Tényleg remekül éreztük magunkat, és nagyon remélem, hogy a következő ilyen alkalommal - ami minden bizonnyal az én búcsúztatóm lesz - ugyanilyen jól fogunk szórakozni. Már alig várom.

Addig is, még előttünk áll az első, 5. éves osztálytalálkozónk, aminek a szervezése úgy tűnik, ma elindult, és ezúttal igyekszem én is aktívnak mutatkozni benne.

Most, hogy belegondolok, rengeteg dolgom lesz most a közeljövőben, mert
- szombaton nyelvvizsga (wáááhááááááá)
- Tücsi esküvőjére kéne nekem valami öltözet
- augusztus legvégén véglegesen eldöntjük a lagzi helyszínét
- augusztus folyamán el kell kezdeni felvenni a kapcsolatot és mindenfélét egyeztetni a zenekarral, a fotóssal és a vőféllyel/ceremóniamerterrel (már ha ilyenünk lesz)
- szervezni kell az osztálytalálkozót, ami egyelőre úgy néz ki, szeptemberben lesz
- szeptemberre teveztem elkezdeni a menyasszonyi ruhák nézegetését
- szeptemberben egyszerre kezdődik el a suli és folytatódnak a laboros mérések
- meg kell írnom egy szakdogát és államvizsgára kell készülnöm
- óte jóságos szent atya úristen, nem sok ez egy kicsit?!

2014. július 17., csütörtök

Meglátszik az idő

That moment, amikor fb-on találok egy képet, amin egy ismerősöm látható, akire kisgyerekkoromból úgy emlékszem, mint egy kedves tizenéves srác, majd tizenévesen találkozom vele újra az esküvőjén, és most, ezen a képen, egy majd negyven éves férfit látok. Egy férfit, egy kerekarcú, szemüveges, borostás, nős-gyerekes férfit.

Kíváncsi vagyok, mi milyenek leszünk 15 év múlva.

2014. július 13., vasárnap

Döbb

Újabb letaglózó felismerések, mint hogy
- a Scrubs c. sorozat címe nem bokrokat jelent, hanem műtősruhát.
- sose voltam járatos a barkácsdolgokban, még a szerszámokat sem ismerem, de elég vicces, hogy sosem értettem, mi köze lehet a kacsáknak a ragasztóhoz. dákktép. duct tape. aham. semmi.


2014. július 10., csütörtök

Victor Wooten

Kedd este, A38, ultramegagigaszuperjó koncert. Nem nagyon vagyok járatos az ő munkásságában, tudom, hogy basszusgitáros, meg láttam már a jútyjúbon és ennyi. Ja meg a tesóját, akinek a hangszerekről elég érdekes elképzelései vannak. Meg az akkordokról, a harmóniákról, a pengetési módokról és a hangszer elhelyezéséről is.

Szóval a csávó ilyen egészen elmebeteg hangszereken játszik, ezért mikor megláttuk, hogy most rendes gitárt hozott, egészen meglepődtünk. Aha, csakhogy a gitárnak nem volt feje. Ja, jó. Aztán mikor nyomott rajta egy szólót... Először ilyen wtf hangokat rakott egy akkordba, de azért látszott, hogy ezt direkt csinálja, meg hogy nem a hangszer hamis. Aztán elkezdett énekelni. Először csak bőgött, nyöszörgött, vagy mit is mondjak, utána jött az I miss u babe, na az [miss] volt, erős, csücsörítős, nyílt sss. Aztán egyszercsak lett ebből az őrületből egy őrülten jó bulis dal, ahol már a zenekar is beszállt. Már nem emlékszem, hogy ebben a dalban, vagy egy másikban talán, de a fickó egy egészen tébolyodott áll-leesős szólót nyomott, de olyan gyorsan, hogy követni nem lehetett. Zseni ez a jóember is, csak beszélni nem tud, mert az ő szavaiból szinte semmit sem értettem.

Na de a csávó, ez a Victor srác, ez... kezdjük azzal, hogy olyan tisztán beszélt, hogy minden szavát értettem, de még a dalszövegeket is! Két hangszert használt a koncerten, de az egyiket talán csak két dalhoz használta, az egyik az egy lassú, szép dal volt, amiről azt mesélte, hogy a lányának írta az ő szép szemeiről, a másik pedig a koncert vége volt, amikor lenyomott egy laza 25 perces magánperformanszt.

Volt egyébként és egyáltalán nem mellékesen egy énekes lány is. Külsőre semmi különös nem volt rajta, mondjuk a pólója nem tetszett, de szuperjól énekelt. Sajnos stílusmeghatározásban nem vagyok túl jó, de ilyen jazzének lehetett. Néha kicsit Christina Agueira-s volt, ha ez nektek mond valamit (nekem se sokat), de zseniális volt ehhez a zenéhez. A kedvenc részem az egész koncertből az az volt, amikor csak ketten voltak a színpadon, ez a lány és Victor. Nem volt se dob, se gitár, mégis mindkettőt kitűnően tudta helyettesíteni a basszusgitár.

A másik kedvenc részem azok az elemek voltak, amikor jó kis táncos témákat játszottak, és mindenki énekelt. A srácok ilyenkor többnyire csak vokáloztak, de volt olyan is, amikor Victor énekelt csak. Ennek a srácnak még a hangja is a helyén van, erről pl nem is tudtam.

A harmadik kedvenc részem pedig az volt, amikor az egyik Victor-szóló úgy épült fel, hogy először pengetett-ezt azt, végül egyetlen hangot megtartva, majd azt loopoltatva arra elkezdtett játszani. Aztán ehhez hozzáadott még két alaphangot, és ezekre játszott rá. Aztán volt egy olyan rész, amikor egy ilyen tü-rü-rü-rümm volt - remélem hallottátok a fejetekben -, ezt rögzíttette a loop-pedállal, majd ezt mögétűzött hangokkal egyesével építette tovább. Komolyan az ész megáll, annyira jó volt.

 A dobosról még nem beszéltem, ő is nagyon ügyes volt, bár a dobhoz aztán végképp nem értek, de a feje nagyon szimpi volt. Mosolygós kopasz. A szintisről sem beszéltem még, ő nem tett rám túl nagy benyomást, mert eleve nem vagyok jó barátságban a szintivel, másrészt a koncert elején többször használt fuvola-hagzást és az nekem nagyon nem jött be. Vagy szerezzenek egy ügyes fuvolistát, vagy használjon másik szinti-hangzást, mert az elég béna volt. Neki is volt egy szólója, ami eleinte nem nagyon tetszett, aztán valamivel jobb lett. Mentségére szóljon, a közönség nagyon hálás volt, amikor a srácról kiderült, megtalult néhány szót magyarul.

A pozitív koncertélményhez egyébként az is nagyban hozzájátszott, hogy a közönség nem volt részeg, nem ugrált, nem lökdösődött, és egészen sokan voltak a 40 fölöttiek. Annak ellenére, hogy elvileg teltház volt, nem éreztem teljesen összenyomva magam. Néha nagyon meleg volt, néha meg éreztem, hogy van valami légkondi, úgyhogy nem volt vészes.

Nagyon jól éreztem magam, úgy örülök, hogy elmentünk meghallgatni őket!

2014. július 8., kedd

Méém, méém!

Végre van megint mém, hiánypótló darab mindenképp.

Travel anywhere, where would it be?
Most valamiért Dél-Amerikát nézném meg magamnak. Vagy Új-Zélandot. 

Meet anyone, who would it be?
Ma este VictorWooten konceeert, yeeey!

Bring anyone dead back to life, who would it be?
Boldog lennék, ha a Nagymamám láthatna engem férjhez menni, de ha a halála előtti állapotban térne vissza az életbe, annak nem örülnék, mert az nem volt jó neki, és Anya is gondterhelt volt akkor mindig. 
Híres emerek körül meg Steve Irwint választanám. 

Be anyone for a day, who would it be?
Szerintem Viktorunk lennék, mert rohadtul kívácsi vagyok, hogy ez a sok idióta ötlet, amit egyre-másra kitalálnak, tényleg így tűnik-e helyesnek az ő fejében. 

Get anything for free for the rest of your life what would it be?
Csokoládé. 

Change one thing about your life what would it be?
Kiköltöznék külföldre.

Have any superpower what would it be?
A repülés elég menő, de azt hiszem, a láthatatlanná válást választanám.

Be any animal for a day which would you be?
Nagyon kíváncsi vagyok, milyen kutyának lenni. Egész nap mindenkinek mindent visszahoznék egy kis pocakvakarásért cserébe.

Date anyone who would it be?
Hercegen kívül kevés a jó lehetőség.

Change one thing about the world what would it be?
Nem tudom, 2-5 milliárd ember váratlan eliminálása egy dolognak számít?

Live in any fictional universe which would you choose?
Én pici póniiim! Not. Igazából nem vagyok jártas fiksönöl juniverzekben. Mondjuk más se.

Eliminate one of your human needs which would you get rid of?
Jaj nem tudom, bármelyik elmúlna, elég fura anatómiai változásokra lenne hozzá szükség.

Change one thing about your physical appearance what would it be?
Erre majd a gyereke(i)m megszületése után válaszolok, addig jó vagyok így is.

Change one of your personality traits which would you choose?
Nem félnék az emberektől. 

Be talented at anything instantly what would you choose?
Részcskefizikusnak állnék azonnal. 

Forget one event in your life which would you choose?
A BSc szakdolgozatom körüli élményeket mind.

Erase an event from history (make it so it never happened) which would you choose?
A kereszténység kialakulása. 

Have any hair/eye/skin color, which would you choose?
A bőröm lehetne kicsit kapucsínóbb, a hajam és szemem színével teljesen elégedett vagyok.

Be any weight/body type, which would you choose?
Örülnék, ha nem lennék ennyire hízékony, egyébiránt most egész jó állapotban vagyok.

Live in any country/city, where would you choose?
Talán Ausztriába átköltöznék egy évre, egyébként nem kötődöm egyik másik országhoz vagy városhoz sem. Én a nyugodt kisvárosokat szeretem.

Change one law in your country, which would you change?
Mentelmi jog.

Be any height, which would you choose?
Még szó szerint kisebb koromban, úgy gondoltam, 170 pont ideális lenne. 170 cm vagyok, szerintem ezt a kérdést megoldottam.

Have any job in the world, which would you choose?
Utasszállító repülőgépen lennék pilóta. Vagy másodtiszt, az már majdnem mindegy.

Have anything appear in your pocket right now, what would it be?
Csoki?

Have anyone beside you right now, who would it be?
Herceg, ki más.

2014. július 7., hétfő

Az angol és az anatómia

A nyelvvizsgára való nagy készülésben elővettem az I love words nevű könyvet, ami már nagyon régóta megvan nekem, de sose használtam, és most jött el az ideje. Ma épp az emberi test tanulmányozása van soron, és hát...
- most kellett szembesülnöm azzal, hogy bár a Vertebrata magyarul Gerincesek néven futnak, valójában csigolyásokat jelent. És a spine, amiről én azt hittem, hogy csigolyát jelent, na az a gerinc.
- a könyv az "emésztő és kiválasztó rendszer" kategóriába sorolja a lépet. Az epekő szépen bele van rajzolva az epehólyagba, mintha annak teljesen szerves tartozéka lenne. Persze valahol fel kellett tüntetni, de olyan morbid.
- az alsó és felső állkapcsot fordítva címkézték fel
- a "légző és keringési rendszerhez" sorolja a vesét. (?!?), ugyanakkor a húgyhólyagot egyik kategóriába sem illeszti be.
- a légcsövet, a gyűjtőfogalomként említett mirigyeket és a porckorongot pedig nemes egyszerűséggel a fej részeinek tekinti.

Ne ebből akarjatok az orvosira felvételizni.

2014. július 6., vasárnap

Kirándulás, szervezés, könyv, kedd

Na az volt, hogy péntek reggel hazamentem, mert szombaton volt szupertitkosbitkos lánybúcsúszervezés. Háhá azt hittétek hogy most mindent elmondok, mi? De neeeem :P

Anyával szombat délelőtt elmentünk kirándulni egyet. Elmentük busszal Ómassáig, onnan pedig legyalogoltunk Lillafüredig. 2 órát bóklásztunk, szerencsére majdnem végig erdőben tudtunk menni. Nem szeretem a kényszerű közúti sétákat. Egyszer picit elkezdett csöpögni az eső, akkor szerencsére megúsztuk, aztán Anya biztos, ami biztos leszedett 2 nagy útilaput, hogy ha esne az eső, az majd ernyőnek kiváló lesz. Az egyik lapun találtunk egy nagyon cuki pici csigát. Nem sokkal később kicsit jobban elkezdett esni, és kiváló lapuinkat használva száraz buksival jutottunk be egy fa lombja alá. Ez egy erdőben nem túl meglepő, de ekkor épp a közúti részen tartottunk, ott pedig nem volt hová lehúzódni. Itt alig 1-2 percet várakoztunk, az eső alábbhagyott. Később még hallottuk, de ekkor már beértünk az erdei ösvényre, ahol minket már nem érhetett el. Lillafüreden érkezett a nagy zápor, akkora viszont pont elértünk a fedett buszmegállóba. Reggel még egyikünk sem gondolta volna, hogy esni fog, tiszta volt az ég, aztán tessék. De nagyon jót kirándultunk, régóta várom már az ilyet.
Aztán délután találkoztunk a lányokkal. Úgy mentem a Frei Caféba, hogy olyan ausztrál mogyorós csokit fogok inni, mint a múltkor, aztán végül egy körtés limonádé elgyengített. A csokit nem hagyhattam ki, de most mégis a kókuszosat próbáltam ki. Komolyan mondom, ezek a csokiitalok a legjobbak evör.

Ezen a héten kulturálódtam is kicsit a modern irodalomban, elolvastam Dan Brown Angyalok és démonok c. könyvét. Baromi hosszú, de zseniális, csak ajánlani tudom. Nem lehet lehetenni, olyan izgalmas, de ami engem a legjobban lenyűgözött benne az az, hogy valami elképesztő háttérmunka lehetett mögötte. Ez tipikusan nem az a könyv, amit csak úgy kitalál az író, és puszta kedvtelésből megír, és bár hossza ellenére nem nehéz olvasmány, egy tízévesnek még bőven nem ajánlanám. Ezt meg kellett tervezni, rengeteg utánajárást, pontos dokumentációt igényelt, és az olvasóból is kiváltja a gondolkodó embert. Teljesen le vagyok nyűgözve.

By the way kedden állásinterjúra megyek, és kell készítenem egy ppt-t amiben mesélek az eddigi tudományos munkámról. Kicsit zavarban vagyok, nem tudom a pszichológusok és kognitív tudósok mennyire fogják érteni és értékelni ha fluoreszcenciát, elektronmikroszkópot és filamentumokat fogok emlegetni.

2014. július 2., szerda

Sarok

Mindössze fél óra alatt megjártam a mai kórházi programot a betegfelvételtől a várakozáson át a vizsgálatig és haza. Az ortopédián egy idős orvosbácsi volt, megmutattam neki a sarkam, azonnal mondta, hogy ezt Haglund-saroknak hívják, nem lehet vele mit csinálni, alkati kérdés, életem végéig az összes cipő fel fogja törni a lában és az összes cipőmet fél év alatt lyuksra fogja dörzsölni a sarkam. Yeey.

2014. július 1., kedd

Hamburger-tudat

Tudod mi a különbség e két kép között? Ezzel talán már mindegyikőtök találkozott.


És tudod, mi a különbség a fentiek és az alábbi között?

Hogy csak ez utóbbit a hamburger. És én ezt csak két hete tudom. Az elmúlt 22 évemet leéltem abban a tudatban, hogy a fenti képek hamburgert ábrázolnak, ezért én sose szerettem a hamburgert. Az egy olyan kaja volt, ami egészségtelen, nem lehet jól lakni vele, és még borzasztóan drága is. 

Aztán két hete Miskolcon bementünk a Fald Fel Amerikát nevű helyre. Hatalmas pozitív csalódás volt. Normális étkezési ára volt (1000 Ft körül) - drágának tűnhet, de ha azt mondom, hogyalig bírtam megenni, és hogy a panírozott csirke nagyon nagyon finom panírt kapott, és hogy a burgert nem lehetett kézben megfogni, olyan magas volt, akkor máris megéri az árát. Tegnap este a budai Wikingerben ettünk. Itt 850 Ft volt a burgerem, (az alsó képen egy másik burger iteni tálalása látható) és éppenhogy befért, majd ki pukkadtam, mire megettem. A zsemléje nem olyan mállós lyukacsos, mint a gyorséttermekben, hanem tartalmas, finom, rengeteg szezámmal a tetején. Ja és úgy 12-15 cm-es átmérőjű volt. Ezt a burgert éppen hogy meg lehetett fogni kézben, de úgy kellett enni, mint a fagyit, hogy minden oldalát figyelni kellett, különben könnyen el lehet hagyni belőle a tartalmát.

Nem értem, miért hitetik el az emberrel, hogy a gyorsétteremláncokban árulják _a_ hamburgert, és hogy 22 éven át hogy nem jöttem rá, hogy ez a kaja mennyire laktató és nagyszerű lehet. Ráadásul nem is egészségtelen, mert egészen harmonikus a szénhidrát, a fehérje és a zöldség, merthogy ebből a zöldséget sem spórolják ki. A szénhidrát meg abszuolút need, de ha valaki fél, hogy ettől meghízik, egye meg csak a buci egyik felét. A szezámosat.