Fb: se veled, se nélküled

Eredeti terveimmel ellentétben már most vissza kellett térnem fb-ra, és ennek azon nyomban hasznát is vettem. De hogy milyen volt nélküle? Elmesélem.

Nem hiányzott, egyáltalán. Talán ez a legegyértelműbb dolog, amit ezzel kapcsolatban ki tudok jelenteni. Érdekes, hogy ugye letöröltem a telefonomról az alkalmazásokat, és a könyvjelzősávomról is kitöröltem a linket hozzá, ill. egyszer még a legelején annyira beléptem, hogy a böngésző ablakban felugró értesítőket kikapcsoljam - viszont nem jelentkeztem ki, tehát bármikor 2 kattintással megnézhettem volna, mégsem éreztem késztetést rá. Teljes volt a nyugalom. Ezzel szemben most, hogy már "szabad", percenként kattintgatnék oda, hátha történt már valami.

Ez a poszt teljesen más élményeket írt volna le, ha az előtt írtam volna meg, mielőtt visszatértem. Addig ugyanis nem is éreztem, hogy bármi változott volna. Most viszont tényleg azt érzem, hogy sokkal nyugisabb volt ez a két hónap....

Így a kettősségben több dolog derült ki, értem is ezt, meg nem is, és óriási tanulságot kell levonnom belőlük.
Kezdjük azzal, hogy ebben a két hónapban, kb. 6-8 emberről sejtem azt, hogy olvasta  a blogomat, hogy kíváncsi volt, mi történik. Vagy nem volt kíváncsi, csak éppen elfogyott az internet érdekesebbik része, ez már majdnem mindegy. Az elmúlt két hónapban egyetlen egy személyes értesítést kaptam az eseményekről, konkrétan Petya szólt a miskolci Chili koncertről. Az elmúlt két hónapban egyetlen egy "szia, mi újság" üzenetet kaptam: Zsebitől. Ezen kívül csak olyan emberrel váltottam szót (e-mailt, vagy hangouts-os beszélgetést), akinek én írtam, akiket én kerestem, de belőlük is csak kettő volt.

Szándékosan nem írtam üzenetet egyébként, szerintem egyértelmű, mire voltam kíváncsi. Nem voltak különösebb elvárásaim, de azért elég szomorú vagyok. Elsőre simán rámondanám erre, hogy abszolút nem érdeklek senkit (ez így mondjuk eleve nem igaz, mert mint mondtam, éreztem néhány ember jelenlétét), de hogyha teljesen objektíven nézem a helyzetet, valójában korábban sem beszélgettem olyan sokkal többet. Szóval, nem is tudom, kicsit azt reméltem, hogy ha kiírom fb-on, hogy nem leszek aktív, de e-mailben, chaten, telefonon, mindenhogy elérhető maradok, akkor majd talán több ember kezdeményez velem valamilyen beszélgetést. De nem.... sajnos, nem. Nem tudom ez minek köszönhető. Annak, hogy tényleg nem érdeklem még azokat sem, akikről azt hittem, hogy fontosak vagyunk egymásnak, vagy annak, hogy mindenki annyira elfoglalt, hogy eleve senkivel nem beszél, vagy annak, hogy félreértették, és azt hitték, hogy most remeteként kivonulok a világból, és nem is érdemes próbálkozni, vagy szimplán - és ez a legszomorúbb - annak, hogy amúgy sem szoktunk beszélni. És ha ez utóbbi az igazság, akkor talán nekem kéne sorra ráírni az emberekre, hogy "szia, mizu?", mert talán ha én nem teszem meg, akkor a sok másik fél sem fogja soha meglépni. Márpedig én nem akarom, hogy ezek a kapcsolatok sorra elvesszenek.

Aztán kiderült például, hogy mennyire nem hiányzik egy csomó féle-fajta fb-os bejegyzés. Egyáltalán nem hiányoznak a Pesten Hallottam hülye (de néha tényleg vicces) történetei, a rengeteg bullshit amit az emberek megosztanak, a sok cicás-kutysos-nyuszis-mindenféleállatos jajdecukikontent, a folyamatos hírek az indexről, a teljesen érdektelen infók, mint pl. xy részt vett egy eseményen, stb.
Persze ahogy visszatértem fb-ra az első dolog ami fogadott, hogy megszületett egy volt osztálytársamnak és egy másik ismerősünknek is a babája, az ilyenekről mondjuk mindig öröm hallani.

Ami a visszatérésben meglepő volt, hogy kiraktam egy új profilképet, rögtön kaptam rá 70 lájkot. Nyilván örülök annak, hogy az embereknek így tetszik ez a kép (hiszen nekem is tetszik, azért raktam ki), de  vajon ezek közül mennyi volt a "yeeey vissszajöttél"-lájk, és mennyi a "valami történt fb-on, lájkolom!"-lájk...

Btw, igaz, hogy még csak 2 napja léptem újra vissza, de még senki nem írt rám, hogy "heló", vagy hogy "oszt milyen vót", vagy hogy "már nem bírtad, mi?".

Szóval, a fene tudja. Nyugi volt, megtanultam, hogy nem érdekel a sok másoknak minden egyes pillanata, és a hülyeségeik. Ugyanakkor mindig bennem volt, hogy lehet hogy emiatt éppen most maradok le valami fontosról (pl. valamilyen esemény szervezéséről, egyetemi infókról, jóhírekről, fontos szülinapokról, stb.), de úgy tűnik, semmiről nem maradtam le. Nem volt miről lemaradni. Vagy csak nem tudok róla, ugye.

Brixen

Hazajöttem Olaszországból. 9 óra vonatozás, 5 nap program, 9 előadó, 30 diák, rengeteg élmény.
Ez egy téli iskola volt, vagyis egy-egy előadás nem 20 perces konferenciabeszéd, hanem másfél órás ismeretterjesztés volt. Az előadók közül három olyan volt, aki erős akcentussal, vagy más ok miatt de többnyire érthetetlenül beszélt angolul, a többi tanár órája szerencsére nagyon jól érthető és így nagyon hasznos volt. Volt egy olasz, két magyar, egy ír, egy spanyol és egy ciprusi előadó, akik jó előadásokat tartottak, a három kivétel pedig: az orosz prof Franciaországból, a spanyol prof Németországból, és egy svéd prof.

A téli iskola fő témája a nem-globuláris fehérjék voltak, így volt szó a rendezetlen régiókról, rövid lineáris motívumokról (nekem ez a kettő része a témámnak), repeatekről, alacsony komplexitású régiókról, amiloidképzésről és aggregációról - ez utóbbiak nekem gyakorlatilag teljesen új dolgok voltak, jó volt végre megtudni, hogy mik is ezek.

A program elég kötött és fárasztó volt, de mégsem volt túl sűrű, és egy pici szabadidőnk is volt minden nap, de az egész város felderítésére nem volt lehetőség. Elég jól voltunk tartva a napi ötszöri étkezéssel. A vacsi általában elég gourmet volt, nem is voltunk oda érte nagyon, de a desszertek megbízhatóan finomak voltak. A legfurcsább az volt, hogy az ebéd és a vacsora náluk nem fixen levessel, hanem salátával kezdődik. Ezt svédasztalról lehetett elvenni: paradicsom, uborka, kukorica, resztelt káposzta, saláta, rukkola, madársaláta, különböző öntetek. Ehhez pedig mindig volt valami plusz, egyik nap bab, másik nap rák, fülstölt lazacszeletek, ricotta, mozzarella, stb. Az elmúlt egy hétben minden nap kétszer ilyen vegyes salátával kezdtük az étkezést, és amilyen furcsa volt elsőre, annyira megszoktam és megtetszett a végére. Brixen Észak-Olaszországban, Dél-Tirol tartományban van. Az első ebédnél egy olasz srác ült mellettem, és megkérdeztem, hogy náluk ez a saláta-dolog normális-e. Azt mondta persze, náluk ez így szokás - ő szintén Észak-olasz, udinei. A vacsoránál két olasz lány ült mellettünk, őket is megkérdeztük, mit szólnak hozzá. Ők sose csinálnak ilyet, mondták, ők általában tésztát esznek - kitalálhatjárok, ők Rómából és Nápolyból érkeztek.

Szóval mint mondtam, Brixen Dél-Tirolban van, és ez nagyon különlegessé teszi. Egyrészt az emberek: teljesen háromnyelvű ez a vidék. Régen ez az osztrákokhoz, Habsburgokhoz tartozott, nagyon sokan német anyanyelvűek. Csakhogy Olaszországban olaszul szokás beszélni, hát úgy is tudnak. És ha szembejön egy angolul kérdezősködő túrista, minden gond nélkül eligazítják angolul. Ha bemész a boltba, illik előre köszönni a pénztárosnak, hogy ezzel jelezd, milyen nyelven szóljon hozzád. A városi épületeken, utcatáblákon, az éttermek étlapjain minden olaszul és németül is ki van írva, jobb helyeken még angolul is kiírják.

Az épületek és a városkép is teljesen kevert. Az óváros macskaköves, nem túl széles utcái egyértelműen olaszos, déli hatást keltenek, de maguk az épületek stílusukban nagyon is osztrákosak.: nagyon sok épület homlokzata bástyamintát visel. Általában nincs két ugyanolyan színű épület egymás mellett, ez nagyon kedvessé, barátságossá teszi az egész várost. Mi gyakorlatilag csak az óvárost láttuk, ott volt a szállásunk, az iskola, az étkezésünk, minden. A folyó egyik oldala laposabb, a másik dimbes-dombos, és az egész városkát minden oldalról az alpok hegyei veszik körül. Ja, és tele van templommal.

A társaság is jó volt, csak azt sajnálom, hogy kicsit későn nyíltak meg az emberek, későn kezdődtek a jó beszélgetések, és így kevés volt az idő egymásra. Hétfőn még teljesen zárkózott volt mindenki, nyilván az egyetlen dolog, amivel beszélgetést lehetett kezdeményezni, az a honnan jöttél és mi a témád, ami megmondom őszintén, engem nem hozott lázba. Egész nap szakmai előadásokat hallgatunk, nekem utána nincs kedvem még ugyanarról beszélni. Kedden alig volt jobb a helyzet, aztán szerda este végre történt valami. A társaság egy része szerda este vacsi után még együtt maradt, elmentek valami koncertre, de mi ebből kimaradtunk teljesen. Aztán csötörtök este már mi is csatlakozunk, végre elkezdődtek a poénkodások, a jó beszélgetések. Aztán pénteken toltunk még egy kört.

Az volt a fura, hogy kb. 30-an voltunk, egy átlagos osztály méret, mégis szerintem simán volt vagy 15 ember, akivel egy szót sem váltottam. Akikkel pedig rendesen lehetett beszélgetni, azok mind fiúk voltak. Igazából akikről rendes emlékeim maradnak, akikkel a legtöbbet beszéltem és akik a legjobb arcok voltak, az két spanyol, egy litván, egy szerb és egy izraeli srác. Volt két francia fiú, egy Etyien és egy Franszoá, előbbi elég jófej volt, de utóbbi... na ő az összes létező franciákkal kapcsolatos sztereotípiát kimaxolta. Piperkőc, állandó kiegészítője volt egy fehér sál, és alig értettem az angolt, amit beszélt... És persze őket lehetett a legjobban szivatni, látszott, hogy ők ehhez már hozzá vannak szokva, és az egyik spanyol és az egyik olasz srác rendszeresen élt is a lehetőséggel :D

Röviden ennyi, persze tudnék még mesélni, de legyen most ennyi elég, kaptok még képeket inkább.
Sajnos manapság nem lehet szociális kapcsolatokat építeni a fb nélkül, én pedig szomorú lennék, ha soha többé nem hallanék ezekről az emberekről, úgyhogy itt és most bejelentem, hogy visszatérek fb-ra. Hamarosan erről is írok egy kicsit, hogy miket tapasztaltam.

Fából faragott köztéri szobrokból nagyon sok volt.

Őket nézi a szoborbárcsi és a kutyája.

Egy étterem előtt ácsorog, nyakában a táblán a napi menü.

A nagy mackó melletti kirakat is tele volt medvékkel.

Ebben a teremben voltak az előadások.

Az internet varázslatos hely

Az internet legnagyobb hüly(es)é(ge)inek gyűjtőhelye a gyakorikérdések. Vannak rajta normális kérdések, normális válaszokkal, de a legszaftosabb bullshiteket sem érdemes máshol keresni. Általában nem tudom eldönteni, hogy a kiírt kérdés csak trollkodás, vagy valaki tényleg komolyan gondolta, és sajnos utóbbira elég nagy az esély. És akkor a válaszok...... troll kérdésre troll válaszokat olvasni nagyon mókás, de amikor vita indul egy komoly válasz miatt... az az igazi szórakozás.

A legfrissebb termés válogatása.

Az egyik kedvenc témám, az alig 10 éves tinik, akiknek a legnagyobb problémájuk, hogy hogyan legyenek jó csajok, jó pasik, kinek mekkora már a melle/farka és mért nem nagyobb, és hogy 12 évesen még mindig szűzek és ez mekkora szégyen már. 

Íme egy díjnyertes példány:

Mi a csajozás lényege? Mit kell csinálni, hogyan? Hogy nézzek ki?

Édes istenem, ha ennyire nincsen fogalmad erről, akkor valószínűleg életedben nem szóltál még hozzá egy lány osztálytársadhoz sem, de azért a fejedben a kisördög már megdugná mindegyiket. Várjál még fiacskám türelemmel úgy 5-6 évet, hátha addig ragad rád valami érzelmi intelligencia is.

A másik kedvenc, a vallási viták. Szerencsére vannak értelmesebb emberek, de ez egy olyan téma, amiről nem lehet úgy véleményt kifejteni, hogy abba valaki valami kivetnivalót ne találna. Ebben a vallás-dologban semmi nem egyértelmű, és ez olyan heves vitákat tud generálni, hogy boldoggá tesz a tény, hogy kimaradtál belőle.

Ez a mostani találat eredetileg nem akart vallási vitát indítani, mégis az lett belőle:

Hogyan tudok a szent ősmagyarok lelkével kommunikálni?

1. Kiket értesz ősmagyarok alatt? Akik az Etel-közben várakoztak, már ha egyáltalán tényleg jártak ott? Vagy még ősibbeket keresel? Vagy akik berontottak a Kárpát-medencébe, és éltek itt párszáz évig? Egyébként a kérdésem komoly: történelmi időben meddig ősmagyar az ősmagyar? Mikortól nem ősmagyar, hanem már olyan rendes, onnantól, hogy István katolikussá nyilvánította az országot?

2. Szent? De tényleg, innen indul egyébként a vita is, az ősmagyarok mind szentek? Vagy van 1-2 szent onnan is? Hogyan?

3. Minek?! Az ősmagyarok olyan nyelvet beszéltek, amit ma már nem nagyon értenénk. Tudtommal a legrégebbi magyar írás, ami fennmaradt, párszáz évvel későbbről származik, 1200 körül mondjuk, nem tudom pontosan, de hát azok meg már rég nem ősmagyarok. Hogyan akarsz velük kommunikálni? Hátrafelé nyilazol nekik?

És végül, a harmadik kedvenc: az orvosi kérdések. Az emberek imádják, hogy az internet mindent tud, és imádják diagnosztizálni magukat mindenféle biológiai hátéérismeret nélkül, így aztán nem csoda, ha Magyarország a 10 millió rákos ember országa. 

Ez a kérdés remek vitaindító lenne, de a kérdező -gondolom- sajnálatára mindenki felvilágosult szakértő, és szegény teljesen egyedül marad butácska véleményével. Úgy sajnálom, hogy ilyen emberek vannak, ilyen gondolatok megfogalmazódnak.

Mikor jut már el odáig az emberek többsége, hogy gyógymódként inkább homeopátiás szereket használ "gyógyszerek" helyett?

Mindenki leoltja szegényt, de hát nekik van igazuk, nincs mit tenni. A homeopátia hülyeség, pontosabban egyáltalán nem az, mert a homeopátia a placebóhatásból óriába üzletet csinál, szóval igazán okos pénzcsinálási lehetőség, és ugye ilyen körökben az erkölcsiség nem számít. A homeopátiát egyébként sokan összekeverik a természetes gyógymódokkal, vagyis a gyógynövények használatával. Ez óriási tévedés, ezt ki kéne irtani az emberek fejéből. Egyébként a legjobb hozzászólás ez volt: 

Amint a homeopátiás mocsok hatásosságát képesek lesznek bármiféle klinikai vizsgálattal, duplavak-teszttel, randomizált próbákkal, statisztikailag szignifikáns eredményekkel igazolni, és nem bemondásra kell elhinni, hogy a 30c-re higított (ami egyébként fizikai képtelenség, a földnél harmincmilliószor nagyobb tartály kellene hozzá ugyanis) véres kacsamáj elűzi az influenzát.

Kedves hozzászóló, én nem vagyok se mágus, se varázsló, de bármikor készséggel bebizonyítom neked, hogy ezek a 100^30 mértékű hígítások akár egy 100 mikroliteres kis fiolában is kiválóan elvégezhetőek. (Kisebben is lehet, de 1 mikrolitert kézi pipettával már nem lehet olyan pontosan kimérni, meg hát mégiscsak hagyjuk meg az az icipici statisztikai valószínűségét annak, hogy legalább 1 gyógyszermolekula még marad a végén.) Ha nagyon tisztán akarunk dolgozni, akkor kell 30 db ilyen pici fiola, egyébként 2 is elég. Nagy tételben ugyanez literes, vagy hektoliteres edényekben is tökéletesen kivitelezhető.

Az internet varázslatos hely.

2012. december - Pitty

Az van, hogy a piszkozatok között találtam vagy 30 teljesen megírt posztot, amiről én nem is tudtam, hogy végül nem került ki a befejezett, közzétett posztok közé. Ezért most megkapjátok, szépen sorban.

Pitty

Meghallgatni egy dalt a rádióban, észrevenni benne egy "szólamot", ami egy maximum két hangból összerakott ismétlődő pittyegés... na az elront mindent.

2012. november 17. - Sportok és balesetek

Az van, hogy a piszkozatok között találtam vagy 30 teljesen megírt posztot, amiről én nem is tudtam, hogy végül nem került ki a befejezett, közzétett posztok közé. Ezért most megkapjátok, szépen sorban.

Sportok és balesetek

Ma, amíg vártunk dgy-re, hogy megérkezzen szokásos fél órás késésével, nem messze tőlem egy csapat gólya heves vitatkozásba kezdett. Arról kezdtek el vitázni, hogy vannak sportnak nevezett dolgok, amik inkább csak tevékenységeknek nevezhető. Na itt aztán mindig volt, aki megtalálta saját kedvencét és abból bizony nem engedett. Így például az egyik lány az úszást dicsérte, és én hiszek neki, mert elég széles válla van hozzá. Egy fiú a futásról mondta, hogy az márpedig nem sport. Aztán épp a kosárlabdát kezdték volna szidni, amikor egy lány majdnem nekiesett a többieknek, hogy merészelnek ilyet mondani. Aztán jött a magas fiú, aki a kézilabda mellett állt ki. Érdekes, a focit nem emlegették.
Ekkor én elkezdtem végiggondolni sportolói pályafutásom, és ilyenek jutottak eszembe:
- a kedvenc labdajátékom a kézilabda. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a gitározás közben gyakran megfájduló bal kisujjam. Azóta gyenge, mióta egyszer kézilabdázás közben megsérült.
- a kosárlabdát is nagyon szeretem, de középsuliban már olyan magasak voltak a fiúk (én meg alig bírtam mozogni az akkori nagy dagadt testemmel és asthmámmal), hogy nem nagyon volt esélyem hozzájutni a labdához. Viszont általánosban nagyon sokat játszottunk, csak mindig fehérek voltunk feketék ellen, és a sötét oldal olyan harcias volt, hogy a mi osztályunk lányaiból abban az egy évben 7 vagy 8-nak volt begipszelve a keze. Nekem is, a bal középső ujjam egyik ujjpercéről tört le egy darab.
- aztán itt van a foci, kölyökkorunkban a háztömbhöz tartozó játszótéren rengeteget játszottunk, kiváló kapus voltam az ottani viszonyok között, aztán egyszer valamilyen tisztázatlan okból nem én álltam a kapuban, és úgy sikerült elhelyezni a lábam, hogy a bokám rendesen meghúzódott. Fekvőgipsz, járógipsz, mindez télen.
- biciklizni is szeretek, életem első sportbalesete kb. 6 éves koromban történt, a kulcscsontommal volt valami, talán csak megrepedt.
- lovagolni is imádok, és bár még sosem estem le a lóról, azért volt egy ijesztő nyeregből való félig lefordulásom. Eléggé megijedtem, de még akkor, úgy 5 perc pihenő után visszaültem a lóra. Vágtába akartam beugratni a lovat, addig még csak az ügetésnél tartottam, és kicsit megugrott a ló, aki egyébként elég széles teremtés volt, ezért a nyergében sem ültem valami kényelmesen. Így aztán az egyik lábam ki-, a másik pedig becsúszott a kengyelbe, és a ló nyakába kapaszkodva próbáltam fennmaradni.

szerk: most, több mint 3 évvel később büszkén mondhatom, hogy rendszeresen sportolok, és most érzem azt, hogy mennyire nem volt nekem lehetőségem tehetségesnek bizonyulnom soha semmilyen sportban. A lovaglásra nem volt elég lehetőségem, amikor kézilabdázhattam volna, a testem nem volt alkalmas rá, amikor pedig a röplabdában fejlődhettem volna, mert abban szerintem tényleg lett volna tehetségem, akkor pedig a tanár nem foglalkozott velünk.

Dikk

Két, ápoltabbnak tűnő, de azért nem túl bizalomgerjesztő csöves a villamoson. Ácsorgunk a megállóban a zárt ajtók mögött.
- Mennyé' má' genyó! - mondja az egyik, és megrángatja a kapaszkodót, mert attól máskor is elindul a villamos. Még állunk egy kicsit, de további genyózás helyett inkább barátságosan megegyeznek:
- DIKK!
- Dikk.

Mém

Do you own a tablet of any kind?

Igen, de Anyának adtam, hogy azon nézegesse az esküvői képeinket.

What’s something people always assume about you that isn’t true?

Nem tudom, miket gondolnak rólam az emberek, nem szokták nekem megmondani, pedig nagyon kíváncsi lennék rá. Mondjátok meg, tessék.

On a scale of 1-10, how much do elevators scare you?

10...9...8...7...

Általában nem merek beszállni liftbe (10), ha egyedül vagyok akkor csak a miskolci házunk liftjét merem bevállalni néha (7), de ott is inkább gyalog közlekedem. Ha Herceg velem van, akkor a pesti ház liftjébe már be merek szállni (8), de ha valaki mással kell együtt utaznom, akkor 9.

When you’re upset, do you vent to people or do you keep to yourself? 

Hercegnek szoktam elmondani az ilyesmiket, néha kiírom blogra is.

Have you ever watched a meteor shower? 

Rather caught by chance than watched intentionally. 

Do you tend to put things off until the last minute? 

Általában nem szeretem az ilyesmit, meg tudom tervezni az időmet úgy, hogy jó legyen. 

How do you react to random strangers suddenly trying to make conversation with you?

A random strangereket igyekszem kikerülni.

Do you have a lucky number?

Ha megmondanám, már nem lenne lucky.

Would you go out to dinner with Oprah? 

Who cares? Nem tudom, hogy a műsora a Mónika-show, a Kasza-show vagy az Esti Showder színvonalába illik-e inkább, ezért nemet mondanék, bármelyik legyen is a valósághoz a legközelebb.

Did you ever play sports?

Sajnos nem adtak nekem lehetőséget erre. Most próbálom bepótolni heti egyszeri gyúrással, heti egyszeri ugrabugrálással, és heti egyszeri még-valamit-mozogjunk aktivitással.

Do you feel guilty if you throw food away?

Igen, nagyon. 

Do you think you could make it as a baker?

Naná!

Are you one of those people who are wearing scarves with everything?

Két sálam van, egy tavaszra/őszre, egy télre, ezeket azzal hordom, amim van.

Have you ever been in a castle?

Ez azért nem annyira különleges dolog. Mondjuk voltam a neuschwansteini kastélyban és a mellette lévő másik, még csicsásabb kastélyban is, de nekem az ilyenek nem jelentenek túl nagy élményt.

When you were little, did you ever play with Playdoh?

Szerintem nem. 

Would you rather write a mystery or love story?

Mystery.

Tell me about your worst fashion mistake:

Erre nincs ötletem.

Do you hate it when people smoke around you?

Igen.

How are you wearing your hair right now?

Most épp ki van engedve.

When’s the last time you were sick?

A múlt héten, de még mindig tart egy kicsit.

Would you rather have OJ or milk with your breakfast?

Alapesetben tejet mondanék, de kb. két hete nem iszom tejet, majd amikor visszajövök Olaszországból, újra megpróbálkozom vele.

What were you doing thirty minutes ago?

Az a baj, hogy 30 perce is ezt a mémet írtam. Előtte meg angoloztam egy kicsit a mai órára.

Do you own any school related clothing articles?

Van 2 BoKonfos pólóm.

Would you rather call people or have them call you?

Ha akarok valamit mondani nekik, akkor felhívom őket. Ha nem akarok mondani semmit, akkor megvárom, míg felhívnak, de nem szoktak.

Can you able to sing accurately?

Nem. Egyébként nem Can, hanem Are. Ez egy ilyen vicces mondat volt az accuracy-vel, ugye?

Who was the last person who unexpectedly texted you?

A bank. I have no life. 

Nemis, Hercegtől kaptam egy szivecskét gtalkon.

Who do you text the most?

Herceg, ofkorsz. Meg nektek, ide blogra írom a hülyeségeimet.

Az idő pénz, csak nem annyi

A Budapest-Inssbruck vonal időben kb. 4.5-szer olyan hosszú, de csak másfélszer annyiba kerül, mint az Innsbruck-Brixen vonal.

Azt oszt igen!

60 plusszos néni, esernyő-bottal, színes-mintás, láncos tornacipőben.

Schwierigkeitsgrad

Nem gondoltam volna, hogy a lassan 10 éve porosodó német tudásomnak akkor veszem majd hasznát, amikor működésre kell bírnom egy edzőtermi biciklit. Sikerült.

Fogadóóra

Én azért féltem a Hermant, a hermanos tanárokat, ezt az ügyet.
Nagyon büszke vagyok, rettenetesen büszke vagyok, és remélem, kívánom, hogy elérjék, amit szeretnének, mert nem csak ők szeretnék, hanem mindenki, akit az oktatás valamilyen módon közvetlenül vagy közvetetten érint.
Attól én sem félek, hogy majd a hermanosok puhányak lesznek és fülüket-farkukat behúzva sunnyognak vissza a helyükre, inkább attól, hogy ők ebből végül hátránnyal jönnek ki. Ennek az ügynek az a legsebezhetőbb pontja, hogy minden pontjában nemes. Hogy szín tiszta szívügy, hogy tanárról, diákról egyaránt szó van, de ezt megérzik a szülők és az iskolákkal kapcsolatban álló más szervezetek is, és hosszú távon az egész ország belebukik majd. Az a nemzet, aki nem képes az oktatást az elérhető legmagasabb színvonalon űzni, óriási hátrányba fog kerülni néhány éven, évtizeden belül.
Én nem attól félek, hogy ez az ügy következmények nélkül elhal. Én attól félek, nehogy ez az ügy, a nemes cél félrecsússzon. Az nem baj, ha pártok, civil szervezetek, mozgalmak, más szakszervezetek, ellenzékiek állnak be az ügy mögé. Az nem baj addig, amíg el nem kezdődik a politikai mocskolódás, és amíg az egész nemes kezdeményezést szana-szét szaggatják, alázzák, és a mélybe süllyesztik. Mert ilyen mindig van. Mindig van valaki, aki nem bírja ki, hogy ne szőjön összeesküvés-elméleteket, ne sejtsen a háttérben meghúzódó maffiát, és ezt a szarládát ne borítsa rá az egész közvéleményre.
Én még soha, semmilyen demonstráción, tüntetésen, meneten, politikai rendezvényen nem vettem részt, és általában jobbnak is tartom távolmaradni minden ilyesmitől. Tegnap viszont nagyon sajnáltam, hogy éppen nem Miskolcon vagyok, mert erre az eseményre biztosan elmentem volna. A Hermanért. Az ország jövőjéért.

Számolók

Gyakran szólnak olyasmiről a hírek, hogy x db / kg / liter valamit találtak/csempésztek/kell megsemmisíteni, stb. Ezeket kik és hogyan számolják meg? Azt még el tudom képzelni, hogy a szomszéd Scumbag Stevenél talált 1.5 kiló drogot rárakják a mérlegre, de amikor 400 ezer doboz cigaráettát találnak, akkor hogy?

- 215326, 215327, 215328...
- Csá Józsi, mizu?
- Baazdmeeg! ... 1, 2, 3....

Vagy strigulákat húznak? Vagy kivezényelnek 4000 NAV-ost és mindenki összegyűjt 100-at, vagy hogy megy ez? Egyáltalán tényleg, kik számolnak? Mi az ő foglalkozásuk, beosztásuk?

Mind=Blown

"A világ összes teremtménye közül a trollok gondolják úgy, hogy az összes élőlény visszafelé halad az időben. Ők azt vallják, hogy ha a múlt látható, a jövő viszont el van rejtve, az azt jelenti, hogy az ember rossz irányba néz. Minden, ami él, háttal megy végig az életen. És ezt nagyon érdekes gondolat, ha azt vesszük, hogy egy olyan faj találta ki, amelyiknek tagjai idejük legnagyobb részét azzal töltik, hogy szikladarabokkal vagdossák egymást fejbe."