Szépen elfogyott az a 11 nap. Egy szabadsággal megoldott hosszúhétvégét töltöttünk azzal, hogy a lakást összepakoljuk, mindenünket bedobozoljuk, bezsákoljuk és a lomot kidobjuk. Szerda reggel jöttek a költöztetők, 2 óra alatt mindent áthordtak a furgonba, hogy aztán délután a miskolci lakásban kipakolhassák.
25 nap telt el azóta, és a cuccaink még mindig dobozokban vannak, a rendelt bútoraink még mindig nem érkeztek meg, és így még mi sem lakunk ott. A terv szerint ma szintet lépünk, és addig nem hagyjuk el a lakást, amíg a kisebbik szoba ki nincs pakolva teljesen. Oda ugyanis be kéne férnie majd egy ágynak, egy gardróbszekrénynek és egy fiókos komódnak, jelenleg pedig egy kisszéknek se nagyon jutna hely.
Az utolsó két pesti nap nehéz volt, fura is volt. Szerdán lényegében üressé vált a lakás. Munka után nekiláttam takarítani, kb. éjfélig bírtam. Az ágy ott maradt a lakásban, úgyhogy volt min aludnom, de az ágynemű kimerült két vékony kis plédben: az egyiket magam alá, a másikat magam fölé tettem. Hideg volt az éjszaka, fáztam is eléggé - persze az ablakot lusta voltam becsukni; a nyári melegben örültem, hogy végre lehet egy kicsit fázni.
Nagyon rossz volt ebben az állapotban ott lenni. A csütörtököm nagyobbik része abban a kettős lelki állapotban telt, hogy teljesen levert az utolsó éjszaka gondolata, amit egyedül egy lepusztított lakásban, elég rideg körülmények között kell majd töltenem; miközben a kicsi lelkem ugrált örömében, hogy másnap végre hazaköltözhetek. A nap végül megmenekült, mert nem voltam egyedül, és nem ott aludtam. Péntek reggel 7-kor olyan boldogan mentem "haza" a lakásba, végig vigyorogtam - a pesti emberek biztos bolondnak néztek, az idióta reggel 7-kor vigyorog, már be van lőve - de nem érdekelt, "mert-én-ma-hazaköltözöm", hanem csak mentem vidáman, és beugrottam a pékségbe reggeliért; összepakoltam a nagy hátizsákomba és egy jó nagy masszív zsákba a maradék cuccot. Aztán átadtam a kulcsokat, rendeztük az elszámolnivalót, és a maradék kis életemmel elindultam munkába. Majd meg szakadtam ettől a két csomagtól, de este hazavonatoztam, és megérkeztem.
Nem volt búcsúbulim, pedig reméltem, hogy lesz. Sebaj, én most már itthon vagyok, itthon ITTHON OTTHON vagyok.
