3. hét

A múlt héten arról írtam, hogy talán át kéne ütemeznem a "reshaping" programomat. Úgy döntöttem, hogy még mindenképpen várok egy hetet, és meglátjuk, mi történik. A hétfői mérlegeléskor 1 kilós fogyást könyvelhettem el, és ettől nagyon boldog lettem. Szerdán ért először az az élmény, hogy amikor tükörbe néztem, már látni véltem magamon a pozitív irányt mutató jeleket. Még aznap Verébbel elmentünk edzeni, egy szokványosnak mondható edzőtermi csoportos órára. Fel voltam készülve rá, hogy
- szét fog menni a fejem attól a rettenet zenétől
- nem fogom bírni az órát rendes tempóban csinálni
- meghalok a végére.
Ebből szerencsére egyik sem lett, bár az igaz, hogy sokszor igyekeztem egy picit lassabban, vagy egy picit kevesebbet csinálni, aminek az volt az oka, hogy kifejezetten beteg voltam, és a teremben alig volt levegő. Így aztán nagyon büszke voltam magamra az edzés végén, és nagyon boldogan vettem tudomásul a következő két napra kiterjedő izomlázat.
A múlt hét fejlődése még, hogy kezdem újra érezni az erőt a karomban. Veréb is megdícsérte a fekvőtámaszomat, pedig csak térdelő pozícióból volt. De tudok amúgy rendes fekvőt is csinálni! Még gyakorolni kell, hogy tökéletes legyen, de igazából a szűk fekvőtámaszt szeretném már végre elsajátítani.

A mai nap már a következő hét élménybeszámolójához tartozna, de egyszerűen nem bírom ki, hogy ne dicsekedjek el a mai teljesítményemmel, nevezetesen, hogy lefutottam 5 km-t. Jó, csaltam, 3 módon is, vagyis:
- az első 2,5 km dombról lefelé vezetett
- az utolsó 1,5 km nagyobbik részét gyors tempójú sétával tettem meg, mert itt vagy lépcsősoron jöttem fölfelé, vagy az emelkedő út jeges-havas volt, és nem akartam eltaknyolni
- a futásomat valójában kocogásnak kéne hívni, mert a tracker szerint 8.2km/h volt az átlagsebességem. A szakaszokra bontott sebességeket elnézve kiválóan nyomonkövethető a domborzat: ott voltam a leggyorsabb, ahol a legjobban lejtett az út.
De mindez kit érdekel, amikor olyan fantasztikus és emberfeletti teljesítményre vagyok képes, amire már rá lehet fogni, hogy "5 km futás".

Dooms

Most épp ez a kedvenc számom:

Dispoetica

Örömmel jelentem, hogy az újévi fogadalmak között szereplő "minden hónapban elolvasok legalább 1 könyvet" kihívását januárban sikerült teljesítenem. A La Belle Sauvage egy trilógia első része, és nyilván úgy ért véget, hogy már most olvasnám is a következőt, csak sajnos ez annyira új könyv, hogy a folytatások még nem készültek el. A sztori ugyanabban a világban játszódik, amelyikben az Úr Sötét Anyagai trilógia, úgyhogy most azokat fogom újraolvasni, mert a második és harmadik részre egyáltalán nem emlékszem.

És ha már ott tartunk, hogy mire nem emlékszem, akkor mesélek egy kicsit arról, hogy milyen viszonyban vagyok a versekkel. Talán írtam már erről régebben, hogy hidegen hagynak a versek, mert nem értem őket, de azóta már sokkal jobban meg tudom fogalmazni, hogy mi ez a gát.

Amikor beszélsz valamiről, vagy olvasol valamit, akkor "képek" - agyhullám-mintázatok - jelennek meg a fejedben. Nem biztos, hogy konkrétan megjelenik mondjuk egy tárgy képe előtted, az is lehet, hogy valamilyen érzelem erősödik fel, vagy valamilyen elvontabb asszociáció. Az egészen biztos, hogy ez az a folyamat, amit úgy nevezünk, hogy megértés, felfogás, értelmezés. 

Az én agyam valahogy úgy van huzalozva, hogy a versek formáját, szövegképét, szókombinációit, konkrét vagy elvont gondolatait egyszerűen nem tudom leképezni magamban, egy semmi jelenik meg, egy nagy semmi. Ha elolvasok egy verset, az pontosan ugyanolyan, mint ha nem olvastam volna el, leszámítva azt az egy apró mellékhatást, hogy ideges leszek. 

Szerintem nagyon érdekes (és rettenetesen idegesítő), hogy sokkal jobban megértem a verset, ha nagyon koncentrálok arra, hogy egyben, sortörés nélkül, mondatszerűen olvassam fel magamban. Persze így se biztos hogy megértem, mert némely költő olyan szóképeket használ, aminek számomra semmilyen jelentése nincs, sem tárgyi, sem érzelmi, sem semmilyen egyéb elvont értelemben. Ti is biztos sokszor tanultatok úgy verset, vagy próbálták úgy megtanítani, hogy a ritmusát jegyezd meg, és csak mondd a szöveget a ritmusra. 

Mondok egy példát, a saját esetemmel szemléltetve. Adott egy vers, amit meg kell tanulni. Fejbe ragadó ritmusa van, ti mindannyian bizonyára nagyon könnyen megtanuljátok, és sok-sok évig emlékeztek még rá, talán még most is több soron keresztül tudnátok idézni. Én először elolvasom a verset a vers saját ritmusában és az agyam ezt fogja fel belőle:

bamm-ba-ra-bamm-ba-ra-bamm-bamm-bamm-ba-bamm-ba-ra-bamm-bamm...

És aztán megkérdezik, vagy én magamtól megkérdezem, hogy jó, de miről szólt a vers?

bamm...ba-ra-bamm... ömm... nem tudom. miről? Olvassuk el még egyszer. Semmi. Még egyszer, de mostmár hagyjuk a francba a ritmust, minden egyes szót próbálok képként megjeleníteni. Így végre kezd értelmet nyerni. A fenti verssor egyébként Kölcsey Huszt c. verse, amit bizonyára én is tanultam, de nekem erről semmilyen emlékem nem maradt. Amikor ma nekem szegezték a kérdést, ami ennyi volt: "Huszt?" - elsőre nem is tudtam, mit válaszoljak... egészségedre? Aztán a beszélgetésünk alapján gyanút fogtam, hogy ez valami vers lesz, és mintha eszembe is jutott volna, hogy ez valami hosszú-hosszú vers egy Huszt nevű fickóról. Aha, talált süllyedt, köszi.

Na de amire az egésszel ki szeretnék lyukadni. Szerintem az én agyam olyan viszonyt ápol a versekkel, mint a diszkalkuliások agya a matematikai összefüggésekkel. Hogyha "ép" gondolkodású vagy, el sem tudod képzelni, mi a csudát nem lehet megérteni azon, hogy a téglalap területe a két oldalhossz szorzata, vagy hogy a millió az ezerszer több az ezernél, vagy hogy a negyednek a fele a nyolcad. Egy diszkalkuliás viszont borzasztóan kellemetlen helyzetben van, mert ő akárhogy erőlteti magát, egyszerűen nem képes megérteni, megjegyezni, és stresszel, és szégyenli magát, hogy ő milyen hülye, és próbál túlélni. Pedig nem hülye, nem lusta és legfőképpen nem szellemi fogyatékos, csak egyszerűen olyan az agya, hogy ezeket az összefüggéseket nem képes egykönnyen befogadni, de speciális fejlesztői segítséggel ő is túl tud lendülni ezen, és fejlődhet a saját tempójában. 

Na én ugyanígy érzem magam a versekkel. Finom leszek és nőies: szétbasz az ideg, amikor ez a téma előjön, borzalmasan szégyenlem magam, amiért gyakorlatilag egyetlen egy verset sem tudok, de annyira nem, hogy még a címekre és a költőkre sem emlékszem. Szerintem illik tudni idézni legalább néhány versből, azért ez mégis csak az általános műveltség része. Próbálom én elnevetni a dolgot - nekem könnyű elnevetni, mert az ismerőseim azért szerintem egy viszonylag intelligens embernek tartanak és nem törlik bele az arcomba, hogy ez mennyire szánalmas és szégyenletes - de valójában ordítani tudnék és falakat szétverni mérgemben, amiért ennyire tudatlan vagyok. 

Rettenetesen érdekelne viszont, hogy milyen mintázatokat látnánk, ha az a folyamatot, ahogy elolvasok egy verset, vagy egy szépirodalmi szöveget, vagy egy tudományos szöveget, funckionális MRI-vel megnézhetnénk. Legalább egy MSc szakdogát írhatna belőlem valaki.

Miután végre diagnosztizáltam magam, így hogy sikerült megfogalmaznom magamnak ezt a versekkel kapcsolatban tapasztalt kognitív gátat, rá kellett jönnöm, hogy nekem nem ars poeticám, hanem dispoetikám van.

Végre tél + második hét

A hosszú rész előtt gyorsan elmondom, hogy gyönyörű hóesés volt tegnapelőtt, és gyalog mentem le a városba, futottam le a hegyen, szabadon, és este is gyalog jöttem vissza, és egyedül voltam, egyes egyedül, zenét hallgattam, és esett a hó, és közben arra gondoltam, hogy milyen nagyon szeretek itt lakni, és olyan csodálatos volt, ahogy a hóeséssel együtt beborított engem egy boldog, biztonságos egyedül-érzés.

Vasárnap Anyával kimentünk Lillafüredre, felsétáltattam a Fehér-kőhöz. Lenyűgöző volt a havas Bükk, már olyan rég láttam ilyennek. Arrafelé kb. 20 centi hó esett, végre lehetett bokáig süllyedni a hóban, és közben bájosan sütött a nap, csodálatos kirándulás volt.

Most pedig mesélek a második hétről, amelyben Micimackó azt hitte, akár két kilót is fog fogyni, de csak fél kilót sikerült, de Micimackó nem csalódott, hanem újratervez.

Január második hetének közepe táján úgy éreztem, lehet, hogy felborítottam az egyensúlyt, és áruló módon fogok akár 2 kilótól is megszabadulni, a kívánt 1 helyett. Aztán nem tudom, mi történt, de úgy tűnik, fél kiló jutott erre a hétre. Kaotikus volt ez a hét egy kissé, mert a szervezetem lányos hullámai partra vetettek és egy napot kénytelen voltam edzés nélkül tölteni. Aztán felmentem Pestre, ami mindig rendkívüli helyzet, mert ugye fogorvoshoz járok, ami időben erősen szétválasztja egymástól a reggelit és a vacsorát, ebéd nélkül és edzés nélkül. Ez nem viselne meg túlságosan, de az előtte lévő nap után délután már nagyon éreztem, hogy a májam az küzd a maradék kis glikogéndarabkák felszabadításáért. Aztán pénteken kirándultunk egy jót. Szerda estétől szombat délig szörnyen keveset ittam, és ezt utána igyekeztem pótolni. Szerintem a szervezetem másfél hét alatt úgy hozzászokott a napi 3 liter folyadékhoz, hogy váratlanul érte ez a 2 napos vízhiány, és igyekezett minél többet megtartani a vasárnapi adagból. Így lett aztán fél kiló a végösszeg.

A tervem az lett volna, hogy január első 4 hetében heti 1 kiló minusz, aztán február végéig még 2, utána pedig tartom a súlyt, miközben a zsír egy részéből próbálok izmot csinálni. A másik lehetőség, amit el tudok képzelni erre a fél kilóra az az, hogy olyan ügyesen sokat mozogtam a héten, hogy már most kezd visszaépülni az izomzatom is. Örülnék, ha tényleg ez történne, viszont akkor újra kell terveznem a haladási tervet, különben szörnyen el leszek keseredve, hogy nem tudom teljesíteni a saját céljaimat.

Ma volt egy kisebb kibillenésem, mondhatni egy kisebb gödörben majdnem eltaknyoltam, de aztán erőt vettem magamon, és nem hagytam, hogy a kisördög fekete ködöt borítson a gondolataimra, és inkább edzettem egyet itthon. Ma például kitaláltam egy új mozgásmintát a vállam megerősítésére, szóval újabb motivációm van.

Mínusz 1!

Amikor az idei évre megfogadtam, hogy visszaszerzem a tavaly nyári formámat, akkor már azt is tudtam, hogy hogyan fogok ennek nekilátni. Tavaly nagyon sokat tanultam a saját fiziológiámról, ezért most ésszel vágtam bele a több hónapos folyamatba. Az első hétre kitűzött célt így sikerült is teljesítenem: egy kilóval mutat kevesebbet a mérleg, amiben az a legfontosabb, hogy nem vízvesztésből származik. A következő 3 hét célja egészen hasonló, utána pedig ideje visszaállítani az edzések régi rendjét és visszahozni a tavaly magamra szedett erőt.

Update

Ideje volt frissíteni a blog kinézetén. Jó csúnya lett, majd legfeljebb hamar lecserélem.

A bal oldalon lévő könyvjelzőlistát teljesen átalakítottam, így most nem a már elolvasott könyvek listája van ott, hanem az elolvasni tervezett könyvek. Ha van olyan könyv, ami szerintetek nagyon jó, és nekem is biztosan nagyon tetszene, ne habozzatok szólni róla. És kölcsönadni. Köszi!

"Klímaváltozás? Nincs, nem is volt!"

index.hu

Fordítás, odafigyelj

Találtam egy egész használhatónak tűnő périódusos rendszer appot. Csak azért nem töröltem le, mert angolul is használható. Pedig megérdemelte volna, mert kiégette a szemem. "Elektronhélyak", bakker.

------

Ha nem kifejezetten magyar nyelvű információra van szükségem, jellemzően angolul szoktam keresni a neten.
Van egy színezőkönyvem, amiben madarak vannak. Ez egy ilyen kreatív játék, de én nem vagyok kreatív, és szeretem olyan színűre pingálni, ahogy real life kinéznek. Magamtól viszont nem tudom, ezért muszáj keresnem róluk képet. Most épp egy kakast színezek.

Ezt a hibát természetesen nem követtem el, előrelátó vagyok. Rooster. Háh!

Három napnyi megfeszített siker

Amíg Herceg mikrofont szerel, hogy Borderlandsezhessünk többen is, gyorsan megírom, hogy az év első három napjában lényegében mindent sikerült betartanom amit az idei évre elterveztem. Minden nap volt egészséges főttétel (úristen milyen brutálfinom rizottót tudok készíteni!); egyik nap sem ettem csokit, édességet, cukrozott italt, cukrozott bármit, sem sós rágcsákat; minden nap volt edzés (az elsőtől a hátamban lett izomláz, a másodiktól a combom hátulján, a maitól pedig teljesen görcsben áll az összes vádlim); minden nap megittam legalább 3 liter vizet/teát (ízesítetlenül, természetesen); minden nap olvastam lefekvés előtt úgy fél-egy órát (Philip Pullman Északi fény sorozatának első részét olvasom); minden nap csináltam valami hasznosat (például ügyeket intéztem, bevásároltam, elpakoltam olyan dolgokat, amiket hónapok óta tologatok ide-oda, és visszatértem a munkáimhoz). Ez mindenképpen büszkeséggel tölt el.

2018, az előrelépés éve

Ha 2017-re ráakaszthatjuk azt a címkét, hogy a "változások éve", akkor 2018 legyen a "haladás éve", vagy az "előrelépés éve".

Az első előrelépés legyen a jogsi megszerzése. Legkésőbb februárban szeretnék túllenni a kresz vizsgán, aztán jöhet a vezetés, amire már nagyon kíváncsi vagyok.

Nyáron le fog járni a PHD-m, úgyhogy szeretném, ha idén végre publikálhatnék saját cikket is a saját témámban.

Idén két utazást tervezek, az egyik Belgium barátokkal, a másik Írország Herceggel.

Herceg idén tölti be a 30-at, ami azért valljuk be, elég jelentős szintlépés. Bár szerintem én nagyobb eseménynek élek meg, mint ő. Engem például hónapok óta foglalkoztat az Írországi út, amit szülinapi ajándéknak szántam neki, mert tudom, hogy régóta nagyon vágyik oda.

Idén lesz a 3. házassági évfordulónk.

Szeretném, ha idén végre kicsit színvonalasabban tölteném el a szabadidőmet. Például olvasással. Első lépésként legyen az a cél, hogy minden hónapban olvassak el egy könyvet. Elég szánalmas kihívásnak tűnik, mások 10 könyvet is elolvasnak egy hónapban, de egyrészt az időm, amit erre fordíthatok, eléggé limitált, másrészt - tényleg tragédia - az idei teljesítményemhez képest ez így is előrelépés lesz. Próbálom összeszámolni, hogy idén hány könyvet olvastam el, és ilyenek voltak, hogy:
- a Narnia Krónikái sorozat első 2 része (a 3. folyamatban...) - ezt angolul olvasom
- a 101 kiskutya két része (az eredeti regény, aminek az első részéből a Disney-mese készült
- Dr. Jekyll & Mr. Hyde, szintén angolul, és azt hiszem, az utolsó 10-20 oldalt nem fejeztem be :(
Szégyen, de azt hiszem, ennyi. Kisalakú könyvek, jó ha az 500 oldalt elérik összesen.

Tavaly (17-ben) az a furcsaság történt, hogy több filmet is láttam, amin nem aludtam el. Sőt, még színészek neveit is megjegyeztem. Mi több, most már néha még fel is ismerem őket! Ez egészen nagy változás a korábbi állapotokhoz képest. Úgyhogy minden bizonnyal idén lesz ebben előrelépés. Az én életemből teljesen kimaradtak a képregények, de most elkezdtük megnézni a Marvel filmeket.

Végül, de nem utolsó sorban, idén a korábbinál is nagyobb (és kitartóbb) hangsúlyt szeretnék fektetni az egészségemre és az általános fizikai jól-létemre. Tavaly fél évig jártam edzeni (heti 2-3 alkalommal), nagyon sokat fejlődtem, és a testképem is nagyon pozitívan változott. Aztán a hazaköltözés teljesen felborította a rendet, nem volt türelmem és energiám (és akaraterőm) odafigyelni magamra, és most egyáltalán nem hasonlítok a június végi állapotomra. Csakhogy ez alkalommal több motivációm is van, hogy szigorú legyek magammal. Nem csak az motivál, hogy ismét jól érezzem magam a bőrömben, hanem hogy felkészítsem magamat egy új helyzetre, egy új állapotra, ami remélhetőleg a legnagyobb előrelépés lesz mindkettőnk életében.