Jamie Winchestert hallgatni egy (kettő) ilyen fárasztó nap után aranyos dolog, pláne ha belegondolok, hogy holnap dejó lesz, mert pakolni fogok és talán olvasni, miközben Kisherceg családozik meg talán mások is örülnek egymásnak.
Tegnap volt az érettségi bankett. Az osztály létszáma 31 (32), ebből hiányzott 2 (3)*, ezen kívül volt még 7 tanár. Mi 6-an nem maradtunk túl sokáig, 10 után már egyikünk sem volt ott, máshol viszont igen: Vic hazament, mi 5-en átmentünk a VH-térre, utána elköszöntünk és maradtam a másik bandával. Azt hiszem jó döntés volt, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól éreztem volna magam sook enyhénittas emberrel, meg egy részeg Qjassával.
Ma volt a Bükki Hegyi Maraton. Osztályból is sokan voltunk, de tele volt megint hermanosokkal a szervezőgárda. Akár Hermanról is elnevezhették volna, úgyis olyan sok minden van már Herman (ált; gimn; emlékház; sír; múzeum és ki tudja még miegyéb). A 16. km-nél voltunk kettecskén, aztán jöttek a futók én meg jól lemaradtam Pellei tanárúrról. Mú. De nem csak a futók jöttek, hanem az eső is. De nagyon. Ő is futott maratont. A szőlőcukorból oldat lett, a nápolyi is gyakorlatilag folyékony halmazállapotba került, a perec térfogata pedig jelentősen megnőtt a felszívott víztől. De legalább nem volt melegünk. Viszont fáztunk. Aztán visszamentónk, megszáradtunk, ettünk, hazaindultunk, gitároztunk (jajde jó volt), megérkeztünk ide is, és visszaértünk a bejegyzés elejére.
*Zárójelben gondolok itt Fannira, akinek szalagja is volt, a tablónkon is rajta volt, de most mégsenem volt itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése