Még emléxem azokra a régi szép időkre, amikor egy-egy dolgozatírós nap tegnapján fáradtan hazajöttem suliból, ettem, déltután 5-fél6 tájban kényelmesen lefeküdtem aludni, felébredtem hajnali 1-kor, friss voltam és üde, és tanulásra készen álltam. Igenis, Kapitány! Hangosabban! Cssss... hajnali 1 óra lesz mindjárt, hova ordibáljam, hogy igen, megint ez történt?! Most, hogy így belegondolok, kíváncsi leszek, hogy fogom bírni az egyetemi vizsgaidőszakot. Fun lesz. (Jé, ilyen Spongya Bob rész is van. "Vidám kis móka [/bomba], felejthetetlen...")
Van egy pici szomor, amiért nem tudtam jóéjszakát kívánni, de... wow most jut eszembe, mit álmodtam. :D Benne volt Tike, Veréb, Tücs, Noémi és talán Vic, akikkel a városban voltunk, valami olyan szakközép-szakképző-féle iskolában, ami amúgy nincs is, de az álmomban még zenekara is volt. Ebben pedig játszott Krisztián (klarinét?), Kulcsár (trombita?), Hubi (szintén valami rézfúvós), meg talán Nándi (?). A többire nem emlékszem, de Noémivel váltottam pár szót, aki megmutatta a fényképei között, h. hogy őrzi saját magát, és meglepő, de az én fotóim között is ő szerepelt legfelül. És magamnál hordtam. Te jó ég! Dzsíííz...
Na akkor mostmár tényleg tanulok, jól megnézem magamnak mitől arany az az ember, aki nem János, de Mihály, és nem író, hanem őt írták, méghozzá Mór. (Jókai Mór. Dzsémsz Bond. - lehet, hogy nem aludtam ki magam? :D) Arról nem is beszélve, hogy hajnali 8-kor már vidáman megkezdem többórás ücsörgésemet az APEH-irodában. Wuhú!
Ha pedig már írok, ki ne hagyjam, h. találkoztam Mátéval, de nem volt dadogás, mert ugyan minekazt. Nem vettem alposan szemügyre, de mintha barnább lett volna a szokásosnál. (rasszistának tűnő népcsoportmegnevezést a biztonság kedvéért nem használnék most). A délutánról pedig asszociáljunk a mai (csütörtöki) délutánra, amikor pedig menjek védeni, de tanulni kell, úgyhogy lehet, nem lesz semmi. Majd meglátom. Mennék, én de ahhoz tanulnom kell.
És ha még nem mondtam volna, legyen nyár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése