Merry X-Mas, nesze neked

Vegyük sorra az elmúlt 3 nap történéseit, és fogjunk mindent a karácsonyra. Mondjuk azt, hogy ami jó volt, mind azért volt, mert ezértjóakarácsony, és ami rossz, hát azis.

• Hazajöttem a kórházból, ez ugyan jó, de az orvos mondta, hogy akár maradhatnék is. Cserébe vissza kellett mennem vérvételre, és azt nem szeretem. Egyébként javuló értékek mellett úgy tűnik, mostmár megmaradok.
• A szememen árpa kezdett növögetni, pedig nem vagyok se mező, se mag. Mára (megjegyzem, karácsony utánra) már egészen jó állapotban van, 1-2 nap múlva nyoma sem lesz.
• Ma (még mindig karácsony után) volt az első nap a műtét után, amikor úgy éreztem: igen kezd visszatérni belém az életerő, már erősödöm, van erőm felülni, felkelni, tanulni, mozogni.
• Meleg volt, hó meg nem. Bár ez csak az európai ember követelménye, hogy karácsonykor legyen havas a háztető, a Föld déli féltekén gondolom medencésbulit tartanak ilyenkor, és a desszert sem bejgli, hanem jégkrém. Ilyenkor általában nagyon szép elmenni a városba sétálni, amikor ki vannak világítva az utcák, és ropog a hó az ember lába alatt, még jobb esetben pedig épp csendesen hull a hó. Na ez most nem volt, arról nem is beszélve, hogy ki sem tudtam mozdulni a lakásból.
• Jut eszembe, fánk sem volt (se fa, se süti), ahogy évek óta nincs. Nekem nem kell. A lakás minden eleme pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az év akármelyik másik napján. Ja nem, a konyhában az abroszon volt egy karácsonyi mintás díszterítő.
• Az elmúlt napokban (és ez még sajnos néhány napig tartós marad) alig volt közös idő Herceggel. De legalább volt egy kicsi. Pedig "majd téliszünetben".
• Volt időm tévét nézni. Pedig elég unalmas és tunya tevékenység, de azért néha ilyen is kell. Na nekem ez az egyetlen olyan dolog, ami tényleg a karácsonyhoz kötődik, a hosszú órákon át tartó bambulás a tévéképernyőre. Hát nem varázslatos?
• Na jó, mivel az embereknek első kérdése karácsony után, hogy "és te mit kaptál?" (vagy hasonló, adott esetben Jézuskával-angyalkával), erre is válaszolok. Lett szép ezüstnyakláncom, köves gyűrűvel, és egy tündéraranyos csúszásgátlós-tappancsú Hercegjegesmacim, valamint egy sookszéépképet tartalmazó nagyobbféle falinaptáram, amilyenem még sose nem is volt, és pont az augusztusi a legszebb kép benne. Meg a júliusi, meg a decemberi.
• Ezek mellett teljes volt a családi béke, amit igazából csak azért említek meg, mert ez lenne a karácsony mint egyházi műfaj lényege, csakhogy ez nálunk egyáltalán nem kirívó eset és nem csak az év ezen 3 napjára korlátozódik. Ráadásul ebben az évben ezen a nagyszerű családi ünnepen nem is láttam a nagymamámat, mivel szegény elég nehezen mozog, kb. évente 1-szer jön el hozzánk, minden találkozásnál mi látogatjuk meg őt, de most én sem tudtam menni, anya pedig még szerdán volt nála. A család többi tagjáról külön nem emlékeznék most meg, tekintettel arra, hogy naaagy közös karácsonyunk (ami 2 helyett 7 embert ültetne egy asztal mellé) talán még sohasem volt.