Pénteken hazamentünk, otthon várt rám sok sok rántott csirkeszárny meg krumplipüré meg ilyen finomságok, aztán szombat déltutánig néha-néha tanulgattunk.
Este volt Petyabuli. Eddig nem sok tapasztalatom volt arról, hogy milyen ez, de kár, hogy mostanában nem lesz több. És szeretem ezeket az embereket. Voltunk sokan, beszélgettünk sokat, nevettünk sokat, gitároztak (-tam) sokat (fájtak is utána az ujjaim jól), volt Rizikó és videónézés, meg bakelithallgatás, meg borozás és béjlízszerűlötyi-ivás, de mindez nem ilyen sorrendben. Minden közül a legjobb az éjféli ölelés volt, nem véletlenül. Ezzel kezdődött a vasárnap. 3 körül értónk haza, aztán aludtunk, utána elmentün szavazni. Merthogy már én is ilyen felelősségteljes állampolgár lettem, és éltem a szavazati jogommal. És ezért még oklevelet is kaptam. Aztán bolti kitérővel hazamentünk, ittunk kakaót és nekiláttunk a főzésnek. Aztán Anya egy kicsit hazajött, ebédelt, majd visszament a bizottságba szavazólapokat osztani. Mi meg jól elmentünk moziba megnézni az Alíz in Wonderlandet a newllal, a kutyával, Kalapossal, és Vadalmával, meg a kétféle királynővel és a sárkánnyal. Nem velük mentünk, ők a filmben voltak, bár térben. Aztán hazamentünk, vacsiztunk, aztán este lett, anya hazajött, közben volt némi kalamajka a választással, de amíg lett eredmény, a tévében trombitáltak, a helyszíni koncerten meg végére ért a repertoire. Némi pakolást és alvást leszámítva itt ért véget a hétvége, ahol milyen nagyszerűen megünnepeltük, hogy egy évesek lettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése