Ez az egész szülinap, ami az évnek mindössze egyetlen napját jelenti - álatalában-, az nálam 3 naposra sikerült. Még csak nem is egymás utáni 3 napra. Egyelőre.
Az első szülinapi ajándékomat még júliusban kaptam meg, kb. 3 héttel a szülinapom előtt. Biciklis felszereléseket kaptam, amit azóta már egész jól be is járattunk. Azért kapta meg korábban, mert h most kaptam volna meg, akkor már nem is lett volna időm használni. Ebbe az ajándékba Tsaba keze is belenyúlt, akinek szintén köszönöm szépen.
Néhány nappal a szülinapom előtt még Nagymamám is elküldte a maga ajándékát. Az volt a furcsa, hogy kedden Anyával együtt én is meglátogattam őt, de akkor szó sem esett a neves alkalomról.
10-én, kedden megtartottuk az előszülinapomat, ez volt a családi ünneplés napja. Délután Herceggel járkáltunk a városban, aztán nem az lett ami, de végül kaptam egy könyvet, aminek nagyon örülök, mert szép a borítója és van benne kb. 400 oldalnyi betű, amivel legalább 1-2 napra le lehet kötni a figyelmem. A címe Északi fény, bár ez a borítón alig látszik, mivel a belőle készült film címét (Az arany iránytű) emelték ki. Már alig várom, hogy elolvassam, de még egy 600 oldalas könyvből van kb. 150 elolvasatlan oldalam.
Este Anyával és Herceggel a Népkerti Vígadóban vacsoráztunk. Mindannyian ugyanazt ettük: egy nagy tál salátát joghurtos-kapros, enyhén olívaolajos öntettel, rajta grillezett szárnyashús-csíkokkal. A saláta főleg uborkából és paradicsomból állt, de volt benne néhány darabka paprika is, a tál szélén 2 féle salátalevél, sárgarépa és uborka szeletek díszelegtek. Csudafinom volt. Itt is furcsa: egyszer sem hangzott el aznap, vagy legalábbis vacsi közben, hogy ez a nagy felhajtás az épp a saját szülinapom miatt lenne.
Másnap, szerdán éjfélkor kaptam az első köszöntést. A következőt reggel, Anyától. A nap folyamán fészbúkon meg sms-ekben kaptam pár üdvözletet, itt is köszi mindenkinek.
Délután találkoztunk a barátaimmal, hogy kimenjünk Tapolcára. Még a találkozáskor kaptam ajándékot: egy csiptetős lámpát, ami remélem remek szolgálatot tesz majd az albéreltünkben. Kaptam továbbá csokit is. Köszönöm ezt is.
Oda busszal mentünk, hogy ne fáradjunk el nagyon, méghozzá azért, hogy végig tudjunk menni egy kb. 2-3 órás túraútvonalon, ami a diósgyőri várhoz vitt volna. Csakhogy úgy alakult, hogy
- páran bobozni akartak, őket megvártuk
- aztán az emberek kitalálták, hogy éhesek, úgyhogy elmentünk a büfékhez, ki lángost, ki palacsintát, ki sültkrumplit evett, páran aztán jégkrémeztek
Végre elindultunk volna, amikor Veréb és Dani úgy döntöttek, hogy nem jönnek, nincs kedvük gyalogolni sokat. Így nélkülük mentünk tovább.
Ekkor Simi közölte, hogy dehát ő tudja merre kell menni, sokat biciklizett arra. Tényleg tudott egy utat, de az nem az volt, amire mi Herceggel gondoltunk, így nem is Diósgyőrbe jutottunk, hanem Komlóstetőre, onnan az Újgyőri főtérre, onnan pedig elmentünk a Fontanába, ahol aztán Vicc, Tike, Herceg és én biliárdoztunk, míg a többiek elnylogatták a turmixaikat.
Ezután már elköszöntünk, volt aki gyalog ment tovább, mi Herceggel busszal mentünk, a maradék is busszal ment, de a másik irányba. Másnap újra találkoztunk, de csak mi, lányok.
Otthon még anya várt azzal a meglepetéssel, hogy bement a városba, bár ennek több oka is volt, de az eredményére én sem számítottam: vett egy botmixert. Nagyon hülye alakja van, de legalább lehet vele csinálni turmixot, amit eddig itthon nem lehetett. Ez is jó lesz az albérletbe.
A szülinapomnak azt hiszem, itt még nincs egészen vége, mert a jövőhéten - terveink szerint - kapok még néhány ruhát is, amit gondolom a szülinapomhoz számíthatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése