Azt mindenképpen elmesélem, hogy szombaton voltunk az állatkertben. Valamikor 10-11 között értünk oda. Szereztünk térképet, és elterveztük, hogy a számozás szerint fogunk haladni szépen sorban. Pont akkor értünk oda a Noé bárkájához, vagy mihez, amikor egy műsor kezdődött. Ez ilyen színházjellegű kis faépítmény. Volt két bácsi, de csak az egyikük beszélt hozzánk, és bemutatták nekünk az uhut, a szirti sast, a hollót, Banditát, a mosómacit, III. Pestiskét, a patkányt, és Marcit, a vadászgörényt.
Már délután 3 óra felé járt az idő, amikor észrevettük, hogy a térképnek még mindig csak a bal felső csücskében járunk, és még kétszer ekkora területet kell bejárnunk a maradék 3 órában. Szedtük a lábunkat, és végül hűsiesen körbefutottuk minden állatot.
Apropó, futás. Szerdán volt a BME-n valami cucc, ahol lehetett tájfutni az egyetem területén. Herceggel beneveztünk (én és a futás, igen, tudjuk...). De még hogy beneveztünk! Nem is a legkisebb távra (300 m), hanem rögtön az ezerkettesre! És túléltem! (Bár közben állandóan azon gondolkoztam, hogy most épp mennyire fáj a hasam, kapok-e levegőt, és hogy van-e elég vér a fejemben. Meg a karomban, mert hogy futás közben nekem ott nem szokott lenni. De mégis beértünk a célba, kb. 11 perc alatt találtuk meg azt a 10 checkpointot, vagy mennyit. Élménynek jó volt, de én órákon keresztül keringtem volna, ha Herceg nem tudja beazonosítani a térképen az épületeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése