España - 1. nap - Az utazás

Nem kevés az, amit most el fogok mesélni Neked, kedves Olvasó. Igyekszem rövid lenni. Nem írok le mindent: legyen mit mesélni élő szóban is.

Az utazás napja azzal kezdődött hogy nem feküdtünk le aludni. Hajnali 4-kor indult a busz, 7-kor Pesten még felvettük a csapat nagyobb részét: vagy 40 főnyi iskoláscsoportot. Természetesen nem úgy ültek le, ahogy az ülésrend előírta volna, minket kedvesen bájosan kiszorítottak, persze erre számítani lehetett. Amint felszálltak a buszra, az egyik lány azonnal telefonálni kezdett: "Jaaaj Anya, itt minden rossz! Rettenetes ez a busz, nincs hely, nincs levegő, mindjárt megfulladok, meg vannak itt ilyen... ilyen mások!" Úgy tűnik, nekik nem mondták, hogy nem csak az övék a kétszintes busz.

Útközben nem volt sok gond velük, néha zenét hallgattak hallgattunk a telefonjukról, néha kártyáztak, kiabáltak, nevettek, de ez így van jól. Ha diákcsoport lennék én is pont ezt csinálnám, tekintet nélkül a környezetemben lévő "másokra".

Íme néhány gondolat, ami az út közben fogalmazódott meg bennem:

• Mit keres Heves megyében Hortobágy-tábla?
• Nem tudom, hogy a közlekedési balesetekért mennyire felelősek az út melleti óriásplakátok, de az biztos, hogy nekem, mint utasnak teljesen el tudják venni a figyelmemet, és szerintem egy tapasztalatlanabb sofőr sem tudja kivágni a látóteréből. Az a baj ezekkel, hogy
  a) túl sok van egymás mellett/mögött, és így még akkor is, ha mindegyikre csak egy-egy pillantást vet valaki, az máris lemarad 30 méternyi útról;
  b) túl színes, vonzza a tekintetet, szívesen nézegeti az ember;
  c) a szöveg egy része a betűméret vagy a háttér miatt nehezen olvasható, rá kell szánni néhány másodpercet, hogy kibogarásszuk, mi is van oda írva;
  d) túl sok a szöveg.
  Ha pedig az előttünk lévő autó/busz/kamion hirtelen fékez egyet, megcsúszik a vizes úton, vagy bármi történik, már biztos nem lehet időben reagálni.
• Elég ijesztő látvány, hogy egy jól látható féknyom az útról élesen a középső szalagkorlát irányába fordul.
• Egy ilyen párbeszéd hangzott el a mögöttünk lévő ülésen:
  "- Szépen fogalmaztál.
  - Pedig nem szoktam olvasni."
  Legyél is büszke rá...
  
• A földrajzban mindig utáltam, amikor meg kellett tanulni egy ország gazdaságában azt, hogy mit hol termesztenek, hol milyen ipar van, ésatöbbi. Aki eddig nem tudta - és esetleg szüksége van erre az információra, mert nyilván nagyon hasznos és az élet bármelyik pillanatában jól jöhet ez a tudás - most tapasztalatom alapján mondom: Észak-Olaszországban kukoricát termesztenek. Hosszú killométereken keresztül nincs más, csak kukoricatáblák, néha egy kis szőlőültetvénnyel vegyítve.

Az első nap végén, ami legyen éjfél, még Franciaországban jártunk.