España - 7. nap - Szállj hajóra!

Reggeli után gyalog elmentünk Tossába. Aznap volt ott a helyi vásár. Arra számítottam, hogy tele lesz gyümölcsökkel, ékszerárusokkal, mindenféle különlegességekkel. Ehhez képest elég nagy csalódás volt: volt vagy 1 sornyi gyümölcsös, ahol ugyanolyan gyümiket árultak mint bárhol másutt; a piac többi része pedig a kacatok és a lángosok hiányától eltekintve úgy nézett ki, mint a zsarnai: sok ember, kevés hely, ruhák, táskák, még ruhák, cipők, még ruhák, semmi és semmi érdekesség.

Ezek után inkább csak a város utcáin sétálgattunk, amíg meg nem érkezett a hajó, amivel elmentünk Lloret de Marba, ahol épp az ebédidő ért utol bennünket.

Bementünk egy étterembe, amit ajánlottak nekünk, mert mindig finom és olcsó és szép és minden. Az olcsósággal nem volt gond, ennél alacsonyabb menüárat tényleg nem is láttunk sehol. A széppel sem volt gond, abszolút kellemes hely volt, a pincér is tudott angolul.

Herceg előételnek kagylót választott, de az a zöldséges bigyó ami rajta volt, csak majdnem volt finom - állítása szerint. Én gaspachot kértem. Hercegtől annyi infot kaptam róla, hogy ez egy zöldségleves. Mi sem természetesebb, magam elé képzeltem egy sárgás színű gőzölgő levest tele mindenféle zöldségekkel: répával, petrezselyemmel, zellerrel, esetleg krumplival. Hát elárulom, a gaspacho nem ilyen. Úgy kell elképzelni, mint egy krémlevest, ami narancssárga színű és hideg, emiatt az ízét leginkább a "nem finom" és a "ha már itt van, megeszem" határán lehet elképzelni. A küzdelem során végig arra gondoltam: csak nehogy kiderüljön hogy rákból kagylóból meg mindenféle herkentyűből turmixolták össze.

A főfogás Herceg tányérján néhány halszelet volt főtt krumplival, az enyémen pedig egy hatalmas sülthús sültkrumplival. Önmagában ez még csudafinoman hangzik, de

• nem szeretem a sültkrumplit, Boti viszont nagyon is
• a Fiú nem szereti a főtt krumplit, én viszont nagyon is
• Boti szereti a halat és ízlett is neki, én pedig szeretem a sülthúst, viszont az első amit láttam rajta, hogy csillog rajta az olaj - ennek a látványnak pedig már lassan 2 éve nagyon nem örülök.

Így végül Herceg megette a halszeleteket, megette a hatalmas sülthús kétharmadát, megette a sültkrumpli nagy részét én pedig az ő főttkrumpliját.

Desszertnek ettünk jégkrémet és almáspitét. Amikor Herceg mondta szépen angolul, hogy "applepie"-t szeretne, csodálkozó tekintettel néztem rá, hogy ananászt kér? Régen voltak azok az idők, amikor még tudtam angolul, na.

A menüben kaptunk még bagettet és szomjasak sem maradtunk. Egyébként a bagettről jut eszembe: egészen meglepődtem azon, hogy a spanyoloknál nem is lehet olyan kenyeret kapni, mint nálunk. Azt hittem, bagettet csak a franciák esznek...

Lloretben ezzel el is ment az időnk, alig maradt fél óránk néhány utcácskát megnézni. Utána megint hajóra szálltunk és visszatértünk a kemping partjára.