A nap lényege a spanyol vacsoraest volt. Egy kis kavarodás miatt mi ketten kicsit mást kaptunk, mint a többiek, vagy legalább is a tálalása más volt. Az előétel a zöldségek összetételében volt más, és abban, hogy nekünk nem jutott rák. Ami azt illeti, ilyen formában nem is vágytam rá, odaadtam volna a Fiúnak, neki azért hiányzott. Néhány olajbogyó is hevert a tányéron, egyet megettem, aztán arra jutottam, hogy a következőt felvágom, mert így túl erős az íze. Amikor kettévágtam, nem igazán értettem, hogy miféle mag van ebben, az csak nem mállik így szét, aztán mikor Herceg felvilágosított, hogy az bizony halmáj a közepén, inkább neki adtam mindet. Volt még a tányéron tonhalhús, ami valamilyen morzsolt-darált kitudjamilyen formában volt, azt hajlandó voltam megenni, de azt a halat, ami egy kis szelet pirítóson hevert, az első lendülettel átadtam. De a zöldségeket megettem mind! Sőt, még tésztasalátát is kaptunk, abból is csak én ettem.
Azt hittük, és arra készültem, hogy főételnek paellát fogunk enni, amiben majd úgyis lesznek tengeri herkentyűk. Az abban lévő rákhúsra próbáltam felkészülni, de nem lett paella, nem lett rák. Lett helyette egészben sült krumpli, egy szép darab csirkehús, két hurkapálcikára tűzdelt sülthúsdarabok, két minivirsli, valamint néhány tonhalkarika. Ezekből mind ettem, csak túl sok volt.
A vacsorához járt még minden asztalhoz Sangría, és valami pudingszerű desszert.
Vacsora után volt még egy kis játék, 4 kijelölt páros versengett, a többiek nevettek, minket pedig megtettek zsűritagoknak. Így telt az utol esténk Spanyolországban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése