Fújtam csodahangú háromszázezres ezüstfuvolást, tetszős hangú altfuvolát (ami Hercegnek csak alig nyiffogott - nyilván mert én vagyok a legügyesebb kisnyúl), bájos kis pikolót, de annak nem volt szép hangja, vagy legalábbis nem tudtam előhozni belőle amit szerettem volna. Voltak ott még trombiták, szaxofonok, klarinétok, azokat nem próbáltuk ki. Herceg majdnem vett egy kazoot. Találtunk egy csöpp kis furulyát is 6000 forintért, amin még az én kezem is alig fért el.
Az elektromos dobon (amit én némadobnak hívok) ütöttem olyat, hogy tararamm-tararamm-tararamm.
Ki lehetett próbálni pianínókat, káoszpadokat, DJ-pultokat, hangosítópultokat (ó azok olyan gyönyörűek!), fejhallgatókat megamindent.
Leátamasztva vagy falon lógva mindent beborítottak az elekromos és akusztikus gitárok, erősítők és torzítók, amiket lehetett próbálgatni, de azokat nem fogdostam össze. A leggyönyörűbb gitár vékonytestű volt, lyuk nélkül, vegyesen acél- és nejlonhúrokkal (nylon?). A fája szép homogén világos színű volt. Őt szeretném a Fiúm kezében látni. Akusztikus basszusgitárt viszont nem láttunk sehol, kivéve egyet, amin egy színpadon játszott egy fickó, de nem voltak rajta bundok. Mármint a bőgőn, nem a bácsin. Ő nem bőgött.
Egyébként meg kéne kérdezi KovácsZolit (depresszió) hogy nem akar-e megtanítani bőgőzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése