A magyar slágerdaloknak az a legnagyobb hibája, hogy a dalszövegek többsége hatalmas baromságokkal van tele. Nyilván témafüggő a dolog; elég unalmas lenne mindig ugyanazokat a szavakat használni, ezért ilyenkor gondol egyet a leleményes dalszerző, és azonnal megírja
az egész számmal osztható férfias kinyilatkozatást. A baj ott van, ha valaki
értelmes érthető dolgot akar megfogalmazni mindenféle poetikai érzék nélkül. Na ezekre az esetekre kell felkészülni, ha valaki elég bátor ahhoz, hogy mr2-t hallgasson, mert még a végén ilyet hallhat:
"Jön a brigád haver a megkezdett szakaszon,
gyere az utamon, az ösvényt én taposom.
Csüngünk a füledbe, utcazaj a játszóban,
belemászok egészen az agyalapodba..."
Kérlek, legalább ne mondd, ha nem tudod mit beszélsz, akkor már inkább
vágjál lyukat a kádba.