A következő 3 nap Rómáé volt. Valószínűleg nem fogok mindent felsorolni, ahol jártunk, mert bizony sokmindent megnéztünk.
Egy laza 2 órás sorbanállás után (kb. 200 méteres sor) bejutottunk a Vatikáni Múzeumokba. Ez egy olyan kiállítás, hogy egy hét is kevés lenne ahhoz, hogy mindenre vess legalább egy pillantást. Az idegenvezetőnk viszont elég tapasztalt volt már ehhez: bő két óra alatt végigvezetett minket a termeken, a legfontosabbakat megmutatta, és volt, amint egészen meglepődtem:
- én a Laokón-szoborcsoportot olyan jó 3 méter magasnak gondoltam, ehhez képest maximum életnagyságúnak mondható. Persze így se kicsi, de így már nem volt akkora hatása.
- van Michelangelonak a híres neves Teremtés c. festménye a sixtusi kápolnában. Erről azt hittem, hogy egy teljes falfelületet borít, ehhez képest kiderült, hogy csak egy kis csík a plafonon. (Na jó, ez a "kis csík" talán kicsit szemtelen volt.)
Ez a Michelangelo csuda ember volt ám. Fantasztikusan értett festészethez-szobrászathoz egyaránt, de ő igazából szobrásznak tartotta magát, és a festészet egy nyűg volt számára. Nem tudom más hogy van vele, de ha nekem valami nyűg, akkor az már veszett ügy, de ez?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése