Nem vagyok az a karácsonyozós fajta, ezt tudjátok rólam. Elég régóta nem díszítünk fenyőfát, merthogy nem veszünk, de még egy nyamvadt kis asztaldíszünk sincs. Mondjuk szép terítőnk, az van.
Aztán most Herceg családjával leszünk Patakon, ahol még nem voltam, de állítólag vannak kutyákok, úgyhogy biztos jó hely. Tavaly már készültem némi sütiellátmánnyal, mikor átmentem Hercegékhez, de most még jobban kitettem magamért és 23-án este büszkén jelenthetem, hogy már majdnem elkészültek a karácsonyi sütemények!
Igazából csak azt akartam leírni, hogy Pesten még az előző napokban gyakran voltunk szétnézni a városban, három nappal ezelőtt pedig megsütöttem életem első mézeskalácsát, és egészen furcsamód azt találtam mondani, hogy a pesti lakásunkból hiányzik ez fa. Egy olyan igazi, helyes kis karácsonyfa. Az elmúlt kb. 8 évben ilyet egyszer sem gondoltam. És akkor Herceg megölelt, és ezért szeretett, csak azért, mert örültem volna egy karácsonyfának. Ilyen ez a Fiú, én meg nagyon szeretem őt is, a családját is, meg az Anyukámat is.
Egyébként továbbra is fenntartom a véleményem, miszerint nem szeretem a karácsonyt. De ezt a sokat készüléssel és ajándékdugdosással megelőzött együtt töltött időket, na ezt nagyon szeretem, nevezzék ezt akárhogy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése