Tanulás az immunológia vizsgára.
Eljött az abszolút holtpont.
Ez most nem az "elegem van mindenből hagyj békén, utálom az egészet" állapot.
Ez az a kommunikatív állapot, amikor képtelen vagyok komplexebb "mondatokban" beszélni, mint hogy "weeee", "dááááá", "búúúúúú", "prprprpr".
A velem való törődést és toleranciát nagyon élvezem, és ezt azzal fejezem ki, hogy folyamatosan nevetek, persze nem tudom, min (és mások sem tudják).
Ülni nem bírok, de feküdni se: a legkülönlegesebb pozíciókba kerülök, bár még nem rúgtam bokán a homlokom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése