Ma volt egy patkányunk. El volt altatva. Aztán megmozdult, pedig nem kellett volna. A cornea-reflexe is működött, pedig annak sem kellett volna. Aztán kapott még egy adag szurit.
Szike, olló, trachea, vagusok, lyukat a tracheába, kanül, CO2-t, mély lélegzetek.
Aztán nem működött az elektromos ingerlő berendezés, de a gyakvezünk hősies küzdelem árán megtalálta a hibát.
Stim1, légzésleállás, szép nagy lélegzetek.
Stim2, ijesztően hosszú légzésleállás, szép mély léglegzetek.
Vagusok átmetszése, a légzés folyamatos.
Aztán eljöttem a gyakról hogy elérjem a vonatot. Elmesélések szerint Tihamér - a patkány - nagyon nem akarta feladni a küzdelmet, három adag uretántól volt hajlandó elpusztulni. Szegény pockány...
Egyébként nem a megszokott gyakvez volt ma és egész órán azon gondolkoztam, hogy ez marha vicces és ő tényleg folyamatosan vigyorog, vagy nála ez az alapbeállítás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése