Múltkor a Keletiben láttam egy nőt, aki egy babakocsit tolt, mellette pedig egy másik kisfiú lépkedett ügyesen. Átjöttek az oldalsó kapun,a kisfiú pedig megfogta a rácsos kaput, és elkezdte becsukni. Nagyon kis okosnak tűnt, aki már megtanulta, hogy magunk mögött illik becsukni az ajtót. Az anyja mondjuk nem így gondolta. Odalépett hozzá és olyan hirtelen lendült a karja, azt hittem megüti a kisfiút, aki valószínűleg ugyanezt gondolta, mivel már a mozdulat láttán fájdalmasan eltorzult az arca. Aztán a nő végül "csak" erősen megragadta a kisfiú karját és jól megrántotta, hogy viselkedjen már normálisan és menjen mellette.
Ma a boltban épp a pénztárnál vártam, amikor a szomszédos pénztárnál egy nő fizetett, mellette pedig a kisfia várta, hogy kapnak-e matricát. A gyerek úgy próbálta lefoglalni magát, hogy a pénztáros "box" kissé nyitott ajtaját megrúgta (gondolom be akarta zárni, csak kicsit erős rúgás lett és az ajtó visszacsapódott). Az anyja viszont nem kezdett el üvöltözni vele: határozott, de nem bántó hangon azt mondta, vagy csukja be az ajtót rendesen, vagy hagyja úgy, ahogy van. Erre a kisfiú egy óvatos mozdulattal bezárta az ajtót, megvárta, hogy nem nyílik-e ki, aztán észrevette a másik nyitott ajtót is, és azt is ilyen kedvesen becsukta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése