A tegnapi álmomban Heroes-oztam élőben. Emberek voltak beöltözve lényeknek, és külön kitalált szabályok alapján kellett feladatokat teljesíteni és harcolni.
Ma meg szülinapot ünnepeltünk: D és P voltak szülinaposok, D-nek kifejezetten meglepetés volt, nem is értette, hogy került oda az a sok ember, akik egy része ráadásul miatta ment oda. P pedig rengeteg ajándékot kapott, aki cserébe szintén megajándékozta őket. Sok ember összegyűlt. Ott volt pl. B, aki elmesélte, hogy meg szeretne venni egy üzletet. Aztán később senki sem találta őt, viszont megtaláltuk a kabátját. Mindenki azt hitte, hogy B-t elrabolták vagy kirabolták vagy fene tudja. Később megtaláltuk a táskáját is, és megvolt mindene, ezért reméltük, hogy nincs nagy baj. Azért én igen csak aggódtam, egészen addig, amíg meg nem láttam egy elég feltűnő üzletet, ahol B is ott volt. Hol máshol lett volna, hiszen meg akarta venni. De az éjszaka közepén, a cuccai nélkül?
Aztán az álmom későbbi részében rengeteget mászkáltam Budapesten. Például kolis lettem, ami valahol délen volt, talán inkább Budán, de erre úgysem emlékszem már. Nekem viszont volt valami elintézni valóm Pest északi részén, egy könyvet akartam venni, de nem tudtam se a címét, se az üzlet nevét, ahol lehetne kapni. Azt is csak nagyjából tudtam, hogy hová kéne menni, persze nem találtam. Aztán egy vadidegen lány segített, de akkor sem találtam meg rögtön a helyet. Ráadásul késő volt már, sötét volt, olyan este 10 körül lehetett, és azon aggódtam, hogy nekem vissza kell jutnom a koliba, de mindjárt elmegy az utolsó metró. A koli egyébként egy hatalmas narancssárga épület volt, ami kívülről inkább egy raktáráruháznak tűnt. Volt egy hatalmas mosdóhelység benne, ami fiúknak lányoknak közös volt, és a vécék ajtaja átlátszó volt.
Álmodtam még olyat is, hogy Anyával utaztunk villamoson, a Petőfi hídon mentünk át Buda felé. Ez a híd viszont úgy nézett ki, hogy mellette futott egy vasúti felüljáró, ami a valóságban ott van az Avas alján azon az oldalon, ami Tapolca felé visz. Szóval volt ez a furcsa Petőfi-híd, és a villamos hátuljából kiabálták az emberek, hogy álljunk meg, mert valaki kiszakadt. Vagy valami ilyesmi. Aztán kiderült, hogy nem a villamos indult el úgy, hogy kilógott egy ember, hanem baleset volt a vasúti felüljárón. Ott állt egy vonat, rászakadva egy csomó faág, és ott ült benne valaki, kissé hiányos testtel. Ezt nem részletezném, egyrészt mert nem valami bizalomgerjesztő, másrészt meg nem is láttam az álomban, csak elképzeltem. Egyébként azért mentünk át Budára, hogy bemenjünk egy művészellátóba, nem tudom miért. De az nem volt nyitva, úgyhogy vissza akartam menni a Pesti oldalra. Ekkorra Anya nem tudom hova lett. Ahogy a hídhoz értem, valamin nagyon elgondolkoztam, és elkanyarodtam egy lépcsősorhoz, ami csigavonalban haladt lefelé, közvetlenül bele a Dunába. Volt ott egy társaság, akik a korláton ültek és azon viccelődtek, hogy le kéne csúszni de nem mernek, én meg gondoltam rajtam ne múljon, belelöktem őket a vízbe. Nagyon tetszett nekik a dolog, pedig a víz nagyon hideg volt. Aztán visszamentem a lépcsőn és felébredtem.
Szóval még sem olyan nagy igazság, hogy a jövőt álmodjuk meg, mert ezek megtörtént események kissé - nagyon - átalakított verziói.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése