Piac

Mikor pici voltam, Anya mindig kivitt magával a piacra. Utáltam piacra járni, mert Anya nem tudta mindig fogni a kezem, egymás mellett pedig nem fértünk el a sok embertől, és én néha lemaradtam, ott volt a sok láb, és köztük próbáltam megkeresni az Anyáét, és mindig úgy féltem, hogy elvesztem.
Most pedig, "felnőttként" megint, vagy inkább még mindig utálom a piacot. Rengeteg ott az ember, megy mindenki amerre lát, egymásnak mennek, fellöknek, összeszorítanak, hozzámérnek, és ez őket mért nem zavarja? Vannak a lassú idős nénik és a kövér nénik akiktől nem lehet elférni, a rég látott ismerősök akik a szűk út közepén állnak le beszélgetni, a veszekedők, a sokáig válogatók, és azok a gyönyörűszép kardvirágok, amikkel szemben egy idős néni beszélget, miközben a szája tele van a parizeres szendvicsével és ezt nem szégyenli megmutatni.