A tehetségkutató műsorok közül talán az első Megasztárt láttam, meg mondjuk az első CsillagSzületiket, de akkor sem ültem minden szombat este körmöt rágva a tévé elé. Elég is volt. Azóta "celeb"-tömeggyártásba kezdett az ország, és közben minden héten milliókat kaszálnak be az ostoba emberektől a kereskedelmi tévék. Közben meg szart se ér az egész. Már bocsánat.
Ezek a műsorok már inkább az "imidzsről" és a show-ról szólnak, csak szennysajtó-képes alanyokat kell keresni, aztán haccójjon, majdnem mindegy, hogy ki "énekel" és mit.
A "legjobb" részek a válogatókon felvett részek, de azt is inkább a szánalmas-szórakoztató műsorok kategóriájába sorolnám, úgy a KészÁtverés szintjére. Most, hogy itthon vagyok, kalandvágyból megnéztem egy ilyen közönségnyalogatást.
Itt van ez az amerikai csoda, az X-Faktor. Nem tudom hányan vannak most, mert csapatok is vannak, vagy mifene, de maximum 3 embert mernék mondani, akiket hajlandó lennék meghallgatni még egyszer.
Az a két rapper-gyerek... az nem produkció volt, hanem kocsmai karaoké maximum. Volt vagy 3-4 olyan dal, amin majdnem elaludtam. Annak a kétfiú-egylány csapatnak a dala is ilyen volt, bár az jobban zavart, hogy kiabálnak, mintsem énekelnek. A Call me maybe-től meg majdnem sírtam, hogy egy ilyen semmitmondó dalt minek választanak ki. Ja, persze, mert azt a közönség ismeri, és a kislánynak kell a sok sms, amit a közönség nagy része csak azért küld el, mert végre felismert egy dalt.
Elég undorító műfaj ez a tehetségkutató sóbiznisz.
(Meg a kereskedelmi tévé, mint olyan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése