2013. május 22., szerda

Nem kéne

Azt nem szeretem az itthonlétben, hogy túl sok inger ér. Hírek. Hírek és Anya kissé ingerült, de tényszerű véleményei. Ezekkel egyébként egyetértek, csak néha már sok.
Utálok politizálni, persze politikai véleményem van, de mostanában az egész csak elszomorít, hogy milyen szar országban, milyen zűrzavaros világban élünk. És ezen semmit nem segítenek a vallási kinyilatkoztatások, és Anya szokásos racionalitása. Amivel szintén egyetértek, de néha már az is sok, pedig általában jókat szoktam szórakozni rajta.

Szeretnék előre is elnézést kérni mindenkitől az érzékeny és indulatokat keltő téma miatt, nem szívesen írok erről. A legjobban távol akarom tartani magam ilyen téma felhozatalától, de a folyamatos emlegetés és meg nem értés sosem hagyja elfelejteni a zsidósággal kapcsolatos kérdéseimet. Soha nem értettem, hogy mi a fene baj van velük, ami miatt folyamatos megaláztatásokban van részük. Nemrégiben megkérdeztem Anyát erről, hogy miért "kell" utálni őket.

Elmesélte nekem, hogy az egész történet a Bibliai időkből, időszámításunk kezdete környékén kezdődött. Tényleg nem akarok tényként közölni dolgokat, amiket pusztán csak gondolok, mivel nincsenek ilyen történelmi ismereteim, és csak próbálom összerakni a mozaikokat.
Arról van szó, hogy a Biblia kulcsszereplői mind zsidók. A Biblia Mózes 5 könyvével, a Tórával kezdődik, és a Tóra ma is a zsidó vallás alaptana. Nem vagyok tisztában a földrajzi viszonyokkal sem, hogy pontosan hol éltek, honnan származnak a zsidók, és ki tartozott egyáltalán közéjük. Jézus zsidó volt.

Anya már többször próbálta rászánni magát arra, hogy elolvassa a Bibliát, sosem sikerült neki. Most újra fejébe vette, és már érti is. Meg nem is. Amit a szöveg ír, azt érti. Amit belemagyaráznak, és ahogy átfogalmazták, azt már nem érti. Kénytelen vagyok az ő szavaira hagyatkozni, lévén én nem olvastam, és őszintén szólva nem is akarom. De ami a lényeg: az Isten, akit ma a kereszténység egyetlen létező istennek kiált ki, az a Tóra szerint - Isten saját elmondása szerint - csak egy isten a sok közül, aki saját népéül választotta a zsidókat. Tehát az az isten, akiben a keresztény világ vakon hisz, és akire hivatkozva a zsidóság (és persze még több más "alacsonyabbrendű" nép) tömegeit lemészárolták, az épp a zsidók istene. A kérdés: vajon a keresztények féltékenységből ölnek? Féltékenyek a zsidókra, mert nekik van saját istenük, és mindenáron el akarják venni tőlük? És amikor a 10 parancsolat azt mondja, hogy "ne ölj!", meg hogy "szeresd felebarátodat", akkor miért vannak bármiféle népirtások? Miért?

Nem értem ez a mérhetetlen ellenszenvet azzal a néppel szemben, akik közül a legkiválóbb kereskedők, orvosok, jogászok és értelmiségiek kerültek ki. Egyes magyarok rettenetesen büszkék a magyarságukra, és a mély vallásosságukra, közben meg minden gyűlöletüket próbálják az ellen a nép ellen fordítani, akik nagyon is sokat tettek a "magyarok" nemzetközi elismeréséért.

Én nem tudom, hogy néz ki egy zsidó. Onnan tudom felismerni őket, hogy a zsinagóga környékén nagy cilinderben, hosszú fekete ruházatban és nagy göndör barkóval sétálgatnak, vagy ha nem visel vallási rangot, legalább egy kipa csücsül a feje búbján az istennel szembeni alárendeltség jelképeként. De nagyon sok zsidó származású ember nem visel ilyeneket, vagy csak nem tudok róla. Mindenesetre nagyon sokakról szokták mondani, hogy "igen, az is zsidó". Nem tudom ránézésből honnan tudják ezt mások. Én csak azt látom, hogy ugyanolyanok, mint mi, itt élnek közöttünk, velük. Soha nem hallani róluk, hogy randalíroznak, hogy lopnak, rabolnak, és hogy társadalmi asszimilációra képtelenek. Mégis mi a baj velük? Szerintem semmi.

Még egy utolsó dolog. Attól tartok, hogy a zsidó származás és a zsidó vallás gyakorlása nagyon keveredik. A népszámlálási íven van egy kérdés arról, hogy milyen néphez tartozónak vallja magát az ember. Nem azt kérdezik, hogy milyen nemzetiségű az apja/anyja, nagyanyja, hanem hogy minek vallja magát. És ez óriási különbség. Az én családomban például, anyai ági felmenők körében, régen valamikor, valaki ruszin volt. A déd- és ükszüleim beszéltek tótul. Ha tőlem megkérdezik, milyen néphez tartozom, azt mondom, magyar vagyok.
Ha egy zsidó származású család Magyarországon él nemzedékek óta; ők tudják, hogy zsidó származásúak, de a zsidó vallást már rég nem gyakorolják, és magyarnak vallják magukat: akkor ők most zsidók vagy nem? Vagy ha valakiről azt mondják, hogy ő zsidó, akkor az mit jelent? Azt, hogy 2000 évvel ezelőtt még a keleti világban éltek, és hogy a középkorban esetleg híres kereskedőcsalád volt, és hogy túlélték a nácizmus viszontagságait, és most ugyanolyan tisztességes, adófizető, dolgozó emberek, mint én, vagy bármelyik "magyar", vagy azt, hogy Tórát olvas, és ötágú gyertyát tesz ki az ablakba, és nem a templomba megy hanem a zsinagógába. És akkor ezért miért kell őt gyűlölni?

Nem értem ezt a világot, amiben élünk. És ha valamelyik ilyen nagymagyar zsidóellenesről kiderülne, hogy bizony az ő családjában is van egy kevés zsidó vér, akkor mi történik? Akkor saját maga ellen fordul, vagy átpártol a másik oldalra, és menekül a többiektől, akik addig a legjobb cimborái voltak, közös gyűlölettel. Hogy van ez a világ?

A legjobb lenne ha megmaradnék a saját naiv világomban, ahol az emberek nem bántják egymást. Egyébként a keresztények istene jóságos, oltalmazó, ezzel szemben a zsidók istene szigorú, büntetésekkel sújtó isten. Pedig eredetileg ugyanaz a kettő.

(Ezzel a bejegyzéssel egyrészt nem csak a Magyarországon tapasztalható zsidóellenességet szeretném elítélni, másrészt pedig ugyanígy nem értek bármely vallás elkötelezett hittérítésével sem.)

Egy idézet Anyától:
"Egyáltalán hol lakik ez az isten? A Mennyországban, jó, de közelebbről nem tudom."
Szerintem vagy nagyon közel lakik, és tényleg az ő akarata érvényesül, és akkor ez az isten gonosz, vagy már fogta magát és elköltözött jó messzire, hogy le lássa ezt a borzalmat, amit elvileg ő teremtett.

Nincsenek megjegyzések: