Reggel háromnegyed kilenc. Mivel még nincs belépőkártyám, ezért a portán kérem, hogy szóljanak a főnökömnek, hogy itt vagyok. Ő nem elérhető. Hívom telefonon. Semmi. Aztán szóltak a titkárságra, hogy jöttem, ők erről tudtak, szerencsére, úgyhogy mehettem.
Még alig van benn néhány ember, nem is ismerek ott senkit, azt mondja a titkárnő, menjek a 226-os laborba. Ott már egyszer jártam, a laboránssal is találkoztam már, csakhogy ő most nincs ott. Azért bemegyek, lerakom a cuccom. Hamarosan jön egy lány, N, majd a laboráns, E, végül a főnököm is, így már mindjárt jobb. Gyors körbejárás, egyszer, később mégegyszer, eközben rengeteg névnek mutatnak be, amikre igyekeztem nagyon odafigyelni.
Ma E egy Bradford-reakciót készített, ezt mértük spektrofotométerrel, akit Cary-nek hívnak, de legyen csak Keri.
Délután egykor átmentünk egy doktori védést meghallgatni. A phd-jelölt a Főnök utolsó, és egyben legtovább doktoráló "védence". A srác legalább 10 éve doktorandusz, vagy talán még több is, gyógyszerész, de még villamosmérnöki diplomája is van, elég szép önéletrajz volt egyébként. Végül summa cum laude végzett.
Holnap nem tudom mi lesz, a mai mérésből koncentrációkat kell majd számolnom, nem nagyon akarom elhinni, hogy a gép ezt nem tudja magától megcsinálni, de nem baj, ez nem nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése