Semmittevés

Ma nem csináltam semmit. A munkahelyen. Komolyan. Mármint munkát, azt nem.

Reggel bementem, még egy picit hamarabb is, gondoltam, mivel tegnap BB csinálta a méréseket, felrakta nekem a gépre az adatokat, azokkal elszöszmötölök, ábrázolgatok őket. A fenét, a gyerek még tegnap megcsinálta mind. Igazából tök kedves tőle, hogy nekem már nem hagyott munkát, de ezért ma 6 és fél órán keresztül ültem a gépnél, és interneteztem.

Volt időm átgondolni a tanulmányaimat, és arra a hirtelen döntésre jutottam, hogy bár az MSc-t 6 félévre szerettem volna tervezni, meg kell próbálnom 5 félév alatt befejezni. Ez egy elsőre nem tűnik túl  érthetőnek, de arról van szó, hogy ha 6 félév alatt végeznék, akkor a következő 2 félévemben annyira kevés kreditet tudnék csak összeszedni, hogy szépen átsorolnának költségtérítéses képzésre, és én azt a 2*400.000 Ft-t, amibe a maradék két félévem kerülne, inkább az esküvőnkre szeretném elkölteni.
Így aztán nagyon bele kell húznom a mindenbe. Dolgozni nem lesz időm, persze ősztől a szerződés nem köt, de szerettem volna sokat lenni ott és haladni abban is. Remélem, a TDK még bele fog férni.

A hosszú semmittevést azért néha feldobta egy-egy esemény, például amikor felbukkant a folyosón egy ászarák-féle, közönséges nevén egy pincebogár. Tanult kollégáim rögtön felismerték a turpisságot, hogy ő bizony nem csótány, de akkor nagyon eltévedt szegény, ezért hosszas tanakodás után arra a megoldásra jutottak, hogy szépen kirakják őt az ablakon. Ehhez tudni kell, hogy van egy kis belső udvara az épületnek, ami az első emelet padlószintjén kezdődik, és tele van mindenféle növénnyel, a 4. emelet tetejének szintjében pedig üvegtető fedi, szóval elég kellemes hangulata van. A sok növény közé került be a kicsi ászka. Az én szobatársam mentette meg!