Konferencia

Szerdától péntekig a Magyar Biofizikai Társaság XXIV. Kongresszusán jártam Veszprémben. Csak reméltem, hogy a Főnökömön kívül ott lesz még a két srác, akivel együtt dolgoztam, és hogy így 3 embert ismerni fogok. A konferencia közönségét láthatóan több, mint 100 ember alkotta, és ebből meglepetésemre egészen sokakat ismertem - legalább látásból. Ebbe beleértem azokat is, akiket én felismerek, de ők bizonyára nem tudnak rólam semmit. Voltak az ELTÉ-ről is ismerőseim, tanárok is, meg az intézetből, hú, szinte az egész Biofizikai Intézet kivonult a konferenciára! A társaság így aztán nagyon kellemes volt.

Veszprémben még sok-sok-sok évvel ezelőtt jártam, vagyis fogalmam sem volt, hogy hová megyek. Neten előtte megnéztem térképen, hogy kb. merre is lesz az arra, de amikor leszálltam a buszról az állomáson, körbe néztem, és feltettem a kérdést: Na, most hol vagyok? Egy buszmegálló segített nekem kideríteni, hogy melyik irányba kell először elindulnom. Ezután már csak úgy vaktában, megérzés alapján közlekedtem. Átmentem egy nagy téren (olyan, mintha a miskolci centrum környékét és a főutcát összevegyítenénk). Ott is épp nagy burkolatcserés felújítás zajlik, még a lerakott kő is hasonlít a miskolcira. Eljutottam egy kereszteződéshez, elmentem a Mackó cukrázda mellett, de kezdett gyanús lenni, hogy valami parkfélét látok magam előtt. Utcanevet nem láttam kiírva, a Megyeháza után észrevettem egy táblát, rajta egy térképet. Keresetem a pöttyöt, hogy hol vagyok épp, majd megtaláltam a térkép jobb szélén, lelógva a térképről. Azonnal visszafordultam, és eljutottam egy másik térre. Közben láttam egy táblát, hogy Tourinform arra, fantasztikus, ez kell nekem, el is indultam arra, de nem találtam, aztán egyszercsak beleütköztem egy újabb táblába: Tourinform vissza. Így bóklásztam, amikor megtaláltam. Ott könnyen gyorsan segítettek is, kaptam egy térképet, és kiderült, hogy teljesen jó irányba mentem először, csak a Megyeháza után nem egyenesen kellett volna mennem, hanem az úttal együtt jobbra kellett volna kanyarodnom. (Azóta sem értem, hogy tulajdonképpen mi volt az a pötty a térképen, ami úgy megzavart.) Aztán persze a homlokomra csaptam, mikor észrevettem, hogy úgy elmentem a megfelelő irányban álló buszmegálló mellett, mintha ott se lett volna. Mindenesetre innentől kezdve hamar megtaláltam a szálláshelyet, ami egy nagyon modernül felújított és berendezett koliépület volt.

Innen mentem a konferencia helyszínére. Először elsétátam az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszkék táblája alatt, közben az út másik oldalán a Műszaki Infordmatikai Kar épületét láttam. Tudtam, hogy innen még tovább kell mennem. A B épületet kerestem. Nagyon megörültem, amikor a Mérnöki Kar hátsó oldalán megpillantottam egy hatalmas C betűt, majd nagyon elszomorodtam, amikor a közvetlenül mellette álló épület pici tábláján a 10/A jelzést olvastam el. Bementem inkább, és a portásnéni megmutatta, hová is kell mennem. Onnan már egyenes volt az út.

Az első este egy középkorias hangulatra berendezett étteremben vacsoráztunk. A vacsora előtt meghallgathattunk egy számomra ismeretlen, de a bemutatása alapján nagyon neves és híres tangóharmóika-művész előadását. Kb. fél órát játszott, nagyom ügyes volt. Alapvetően nem vagyok oda ennek a hangszernek a hangjáért, de ez egészen megnyerő volt. Most először volt alkalmam kicsit jobban megnézni-meghallgatni ezt a hangszert, és azóta is nagyon érdekel, hogy hogy működik és milyen lehet belülről. A vacsora remek volt: szürkemarhából készült húsleves, hústál, és végül palacsinta, áfonyaöntettel beborítva, benne pedig egy gombóc vaníliafagyi volt elrejtve. Ah, de finom volt!

Kicsit sötét a kép, de azért a lényeg talán látható.

A konferencia konferencia-része, vagyis a tudományos tartalom nem mindenhol nyűgözött le, de a pénteki zárószekció nagyon tetszett. Ezen a napon az eredeti terv szerint nem vettem volna részt, mivel minket a csütörtök délutáni szekció érintett inkább, de amikor megnéztem a programot, úgy gondoltam, hogy az még érdekes lehet. És az egész konferenciából végül az tetszett a legjobban. Találtam egy témát köztük, ami eléggé elkondolkoztatott. Azóta sokszor eszembe jut, hogy igazából az lenne az a terület, amivel nekem tényleg foglalkoznom kéne. Igazán gyakorlati, igazán hasznos, igazán alkalmazott. Már eddig sem volt titok magam előtt, hogy a mostani témámat abba fogom hagyni, de most látok magam előtt egy utat, amin el szeretnék indulni. Már azt is tudom, kinél fogom megérdeklődni ezt a dolgot, de ezzel még szeretném megvárni az első szorgalmi időszaki hetet.

Most voltam először konferencián, és arra kellett rájönnöm, hogy ide azért is szívesen jönnek az emberek, mert az ország különböző részein dolgozó (esetleg külföldre kiekerült) kollégák végre láthatják egymást, új ismeretségek köttethetnek, és az előadások tét nélkül zajlanak, sőt, kiváló alkalom arra, hogy esetleg a témához valamennyire értő kollégák ötleteket adjanak a további kutatásokhoz. Remélem több ilyenen fogok még részt venni, és hogy legközelebb már poszterrel vagy előadással is szerepelhetek.