Tegnap vettem egy cipőt. Azért volt rá szükség, mert ha elkezd esni az eső, nincs olyan cipőm, ami egyrészt nem ázik be, másrészt két egymás utáni napot kibírok benne. Erről a cipőről azt kell tudni, hogy van neki sarka, olyan 4 cm magas, és telitalpú, és ezért a járás különösen kényelmes benne. Ja, és valódi bőr. Ez a különösen kényelmes cipő ma azalatt a 10 perc alatt, amíg otthonról a munkahelyemre elértem, mindkét lábam sarokközeli részének belső oldalát kidörzsölte. Annyira, hogy hiába volt több helyen is leragasztva (pont az ilyen eset elkerülése érdekében), mégis rettenetesen fájt minden lépés, ezért aztán Herceg hozott nekem váltócipőt.
Megígértem, hogy ma fél 9-re benn leszek a SOTÉ-n. Háromnegyedre sikerült odaérnem, a fent említett apró kellemetlenséggel együtt. Ezek után eljött a pillanat, amikor az aktuális feladat 3 órás várakozó stádiumba került. Én ma meg akartam csinálni egy feladatot, amit délutánra terveztem, mivel akkor lett volna 3 teljes órám végigcsinálni egy bő másfél órás protokollt. Ezt egyébként először csináltuk, ráadásul most már mutánsokkal, azért hogy én kipróbáljam, végigcsináljam és tanuljam meg. Mivel ez egy ennyire új feladat volt, hiába készítettük elő tegnap a szükséges anyagokat, biztos voltam benne, hogy lassúak leszünk, át kell gondolni a lépéseket, nem lehet elkapkodni. De mivel ott volt délelőtt fél 10-kor az a 3 órás szünet, E kitalálta, hogy akkor ezt most csináljuk meg. Én mondtam, hogy nekem 11-kor el kell indulnom, és nem fogom tudni befejezni. De ez másfél óra, ezt megcsináljuk, ha el kell mennem, nem baj. Hát neki nem, én szerettem volna tényleg elejétől végéig megcsinálni, de ha nem, hát nem, kezdjük csak el.
Tényleg lassúak voltunk, el kellett indulnom. Előtte persze rosszallóan lett rámnézve, amiért megdermedt a felforralt agar, mert nem vagyok ott mellette. Igen, nem voltam ott, mert nem ismerem annyira az agart, hogy tudjam, hogy a százakárhányfokos bugyborékolva forró folyadéknak elég 15-20 perc a teljes dermedésig, ezért én bátorkodtam átmenni a dolgozószobába, hogy leírjam az aktuális protokollt...
11-kor eljöttem. Felhívtam a nőgyógyászomat (az asszisztensét), hogy mint kiderült, a bogyókám kb. július óta nem kapható a gyógyszertárakban, de vannak helyettesítő termékek, ilyenkor mi az eljárás. Megnyugtatott, hogy nyugodtan el lehet fogadni, mert más gyártó, de ugyanaz a hatóanyag, ugyanaz a mennyiség, nem lesz baj. Bemetem egy gyógyszertárba, ahol odaadtam a receptet. Természetesen ott sem volt már készlet ebből. A gyógyszertáros nőre nem is tudok jó szót találni, mert nem volt se flegma, se lekezelő, csak olyan... Úgy mentem oda, hogy még soha nem fordult elő velem olyan, hogy az orvos által felírt gyógyszer helyett másikat kellett elfogadnom, és mivel nem vagyok gyógyszerész, és nincs előttem az összes lehetőség, nyilván nem tudom, hogy mi a különbség köztük. Aztán húzta a nő a száját, hogy a recepten be volt jelölve, hogy "nem helyettesíthető", de ennek valószínűleg semmi jelentősége nincs. Mindegy, végül adott egy olyat, aminek a hatóanyaga és a fő hordozóanyaga pontosan ugyanaz, ezért remélem, a szervezetem tényleg nem fogja észrevenni a változást. Amikor megkaptam a gyógyszert, feltűnt, hogy nincs rajta jó hangsúlyos helyen a gyártó neve - ezt egyébként sosem szoktam figyelni, vagy legalább is nem szoktam megjegyezni a gyártót, csak tudom, hogy azt mindig rá szokták írni. Meg is kérdeztem a nőtől, hogy ezt melyik cég gyártja, erre morrogott valamit, amiből csak annyit sikerült kihallanom, hogy mit érdekel az engem, nem is fontos. Erre azt mondtam, hogy nem számít semmit, persze, csak nem látom rajta, és ez meglepett. Aztán még le is fikázta az eddigi gyógyszeremet - amiben mint tudjuk pontosan ugyanaz találtható, mint ebben az újban, tehát elképzelni sem tudom, hogy mire gondolhatott, megvonta a vállát, és inkább nem mondott semmit. Megköszöntem, aviszontlátásra.
Ekkor már teljes letargiában voltam ettől a mai naptól, pedig még fél 12 sem volt. Bementem az egyetemre, arra az órámra, ahol mint kiderült, végül én leszek az egyetlen valódi hallgató. Ennek meg van az az előnye, hogy kb. én fogom megmondani, hogy mikor legyen a következő óra. Egy 20 perces megbeszélés után így végül ennyi volt, és a reggeli morcogást megtartva hazamentem ebédelni.
Délutánra visszamentem dolgozni, már nem volt sok feladat hátra, de végül úgy tűnik, mégis jól alakultak a dolgok. Az új protokoll első eredményét holnap meglátjuk. Én csak délután, mert addig egyetemen leszek. Innen egyébként megint visszamentem az ELTÉre, mivel van egy esti órám. Én ugyanis puszta szórakozásból, na jó, valójában tényleges érdeklődésből felvettem a fizika bsc első félévében kötelező Elemi statisztikai módszerek c. tárgyat, ami heti 1óra ea + 1 óra gyak, szóval lótúró. Az ea viszont 6-7-ig van. A fickó jófej, azzal kezdte, hogy a technikai személyzet 6 órakor már nem elérhető, ezért a diavetítés most nem jön össze. Elmondta röviden a tantárgy célját, a számonkérés módját, megköszönte a figyelmet, és elmehettünk. Hatalmas tapsot kapott.
Ebben az esti egyetemi dologban az volt a legjobb, hogy amíg én 6-ra mentem, addig rengeteg ismerősöm 6-kor végzett a mai nappal, így aztán jól szembetalálkoztam sokakkal. Nagyon örültem mindenkinek, végül ez nem lett olyan rossz nap, mint amilyennek indult. Még a nap is sütött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése