A karácsonyi előkészületeket már ismeritek, úgyhogy most a 24-e délutánjával kezdem, amikor is megérkeztünk Sárospatakra. Összegyűlt a kis család, a többiek megitták welcomedrinket vázaként árult kémcsőből, kipakoltuk a rengeteg féle süteményt, és elkezdődött az ajándékbontás. Idén végre én maradtam utoljára, mert eddig mindig nekem kellett kibontani először az ajándékokat, és én szeretek várni. A legnagyobb örömöt az általunk készíttetett falinaptár okozta, de kaptunk megint társasjátékokat, mint ahogy adtam én is, meg könyveket, és mindenkinek jutott új törülköző is. Ezután jött a vacsora, és a sok-sok nevetés, mert ez egy csudajó hangulatú társaság, itt mindig mindenki nevet valamin. Estére már nem is maradt erőnk másra, csak az alvásra.
Másnap a reggeli után elmentünk kirándulni. Gyönyörű időnk volt, sütött a nap, kék volt az ég, a kutyák rohangáltak, és a tengerszem vize be volt fagyva, a környékén még némi hópacákat is találtunk. Jó három órás kirándulást tettünk. Közben olyat láttam, amilyet azelőtt még soha! Az ösvényen úgy jó 20 méterrel előttünk szarvasok vágtak át, sebesen ugrottak át az úton, alig lehetett őket megfigyelni. Legalább öt-hat szarvas láttam átugrani, talán többen is voltak, de az út túloldalán nyom nélkül eltűntek. Annyira örültem a látványnak, hogy hevesen ugráltam és mutogatva mondtam, hogy "ott, ott, nézd, még egy, meg még egy!", hogy ezzel aztán sikerült Szamos figyelmét felkelteni. Ő a kutya, aki elindul a szarvasok után lóhalálában vágtázva. Én meg is ijedtem, hogy most miattam fog elveszni az a gyönyörű barna mudi, de szerencsére visszajött, mert ő egy okos és jól nevelt kutya.
 |
| Ilyen szép időnk volt. |
A kiruccanásból visszaérve már mindenki farkaséhes volt, ebédeltünk is egy nagyot, és már nem is maradt időnk a társasokat kipróbálni, mert délután lett és indultunk vissza. Herceg aznap itt aludt nálunk, Anyától megkaptuk a gyönyörűséges ajándékokat, íme ni. Ugye milyen szépségesek? :)
Hercegtől egyébként "egyik" karácsonyi ajándéknak 9 db számítógépes játékot kaptam, ezeket az este fel is raktuk a gépre. Néhányat ki is próbáltunk, és ezt folytattuk délelőtt is. Aztán Herceg hazament, de este találkoztunk megint, mivel HMTM koncert volt.
Az előzenekar nekem nagyon tetszett, bár gyakran unatkoztam közben kicsit, de egyébként tényleg nagyon jóféle zenét játszanak. Kicsit olyan zeneiskolai csapat, hogy basszugitár helyett nagybőgő van, ami elsőre kicsit komolytalannak vagy pont hogy vad ötletnek tűnik, de nekem nagyon bejött. A gitárok meg elektroakusztikusak, szóval tényleg fura volt, még vártam is volna, a dobos kéri az üstobot meg a cintányért. Az énekes nekem arcra és hangra is nagyon szimpatikus, és azóta is azon gondolkozom, vajon hány éves lehet. Úgy 20 és 30 között bármit elhinnék róla.
Elkezdődött a HMTM koncert, tök jó volt, a lányok előrehívtak, előre is mentem, aztán egyszercsak éreztem hogy kezdenek kitúrni maguk közül, úgyhogy visszatolódtam Herceg mellé úgy a harmadik sor környékére. Jó is volt ott nekem, egészen addig, amíg hirtelen egy homlokot nem éreztem a vállamban. Ellökődtem Hercegtől úgy két méterre, oda akartam újni hozzá, de ez a csaj, mert hogy egy lány volt(!), csak ott áll, vigyorog ránk, közben a feje tetejére tűnőtt hosszú haját pörgeti. Hát mondom bazdmeg. Na úgyhogy ez volt az a pillanat, amikor ki kellett mennem a tömegből, mert elveszítettem a biztonságérzetemet, így aztán a koncert kétharmadát a beszélgetős helyiségben töltöttük. Jó kis társaság lett ott, de innen részleteket most nem mesélek. De azért az, amikor KD felelősségteljes emberként vigyáz Ági cuccaira: feláll az asztaltól, egyik kezében sör, másikban ajándék, és a vállán lóg a kistáska, G odajön és meglepett kérdésére D csak annyit felel: "Ez, kérlek, divat!", na ez a legjobb jelenet volt az egész este.
27-én reggel Hercegéktől tettünk egy kitérőt JM-hoz, hogy megtekintsük A Karácsonyfát, és a srácok menjenek LAN-ozni. Én hazajöttem, mert ebédre Anya barátai érkeztek. Beszélgettek arról, hogy az egyiküknek milyen hálátlan a családja, de hogy amúgy ideköltözne már Miskolcra, meg hogy nekik mind már milyen sok bajuk van, Anya meg egészséges, és milyen jó már neki.
Délután találkoztunk a kiscsapattal, elmentünk teázni. Jót beszélgettün,k, nagyon örülök, hogy végre láttuk egymást. És van, aki már az esküvőt tervezi (és nem mi vagyunk!), úgyhogy ez nagyon feldobta a beszélgetés hangulatát.
Innen aztán még Herceggel elmentünk megtakinteni a LAN-t, én is játszottam kicsit, pedig nem terveztem eznap menni. Innen mindenesetre jó későn hazamentem.
28-án meglepő modon negyed 11-kor keltem fel, nem is tudom, hogy mikor volt ilyen utoljára. Összeszedtem magam, és mentem a srácokhoz játszani. Délutánig játszottunk, onnan hazamentem, és az esti színháznál találkoztunk újra. Egy egyszemélyes darabot néztünk meg, Ibusár volt a címe. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, a színésznő nagyon ügyesen játszott.
Színház után elmentünk meghallgatni a (R)Evolutiont, akik jól játszottak, csak kár, hogy kevés volt a közönség. Innen aztán együtt jöttünk haza, és most itt írom ezt a posztot, Anya meg már harmadszorra fog szólni mindjárt, hogy menjek már ebédelni. Na, hát így zajlott ez a néhány nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése