Nem-törekvés

Nevetünk azon, hogy cigányasszony a hentespultnál megkérdezi, mennyibe kerül a karaj, az eladó azt feleli, "oda van írva", és a válasz erre az, hogy "mit gondol maga, tudok én olvasni?"...

És most egy pillanatra feledkezzünk meg a bunkó hentesről és az asszonyságról, csak vegyük a tényt, hogy itt ebban az országban, Európa közepén, ebben a magasra ívelő, dübörgő gazdaságban élnek emberek, élnek felnőtt emberek, akik nem tudnak olvasni. Írni. Számolni.

Elindult az aktuális közmunkaprogram, amiben elég sok embernek kínálnak képzést. Amikor először hallottam ezt a hírt, azt hittem, hogy ez egy komoly, és nagyon is figyelemre méltó dolog. Hogy valódi továbbképzést, sőt inkább új képzést kínálnak nekik. Nem tudom megfogalmazni, mire is gondoltam, mert szerencsére semmilyen vonatkozásban nem vagyok érintett ebben a dologban. Mindenesetre most kiderült, hogy itt nem felnőtt embereket képeznek értelmes munkavégzésre, hanem felnőtt embereket képeznek általános iskola második osztályába. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy akik kitalálták ezt a programot, azoknak csak sürgősen el kellett tapsolniuk párszáz millió forintot, vagy azt jelenti, hogy tényleg vannak olyanok, akik ezt a szintet nem haladják meg. Ez utóbbi pedig végtelenül kiábrándító, szánalmas, rettenetes, és el sem tudom képzleni, hogy ilyen hogy fordulhat elő ebben az anyagias, tárgyiasult világban.

Ennyi rossz hír után pedig még attól tartok, hogy ezeknek az embereknek, akiknek az olvasás, az írás és a számolás készsége nem érték (s így nyilván a tanulásnak sincs értéke), azok nem is értik, hogy a gyerekeiknek ezeket miért kellene elsajátítaniuk, akik pedig majd az ő gyerekeiknek sem fogják tudni átadni, és így tovább, szépen, amíg ennek az országnak a fele funkcionális analfabéta lesz.

Én általában toleráns vagyok az emberek különböző értékítéleteivel. Úgy értem, annak ellenére, hogy valamivel nem értek egyet, még különösebben nem érdekel, ha valaki mondjuk buzgó keresztény, vagy ruhamániás, esetleg hatalmas, fölösleges luxusban él, vagy heti öt doboz cigarettát szív el... De számomra az emberekben a legnagyobb értéket a tudás és tapasztalat képviseli, és ennek a hiánya, ill. a hiány megszüntetésére való nem-törekvés az egyetlen dolog, ami teljesen kiábrándít, elszomorít, és tehetetlenné tesz.