Eötvös Konferencia

Megvolt a konferencia, jó volt, csak a biológia szekciót hallgattam meg, kettőt leszámítva nagyon érdekes, izgalmas és színvonalas előadások voltak. Teljesen nyugodt voltam, az egész konferenciára annyit készóltem, hogy átírtam a TDK-s prezentációmon az esemény címét, a dátumot, és csekkoltam, hogy bizonyos elemek a helyükön vannak-e. Nem gondoltam át, hogy mit fogok mondani, de meglepő módon egy cseppet sem izgatott. Épp az én előadásom előtt tartottunk a szekcióban 10 perc szünetet, akkor kezdtem el felismerni, hogy valamit így majd mondanom kéne, de közben elterelte a figyelmem, hogy másokkal beszélgettem. Aztán kimentem az előadó helyére, kicsit izgulva kezdtem el, nem nagyon voltam képben saját magammal, és kíváncsian vártam, hogy vajon a kötvetkező diámon mi van. Arról eszembe jutott valami, azt elmondtam, nézegettem még egy kicsit a diát, hogy van-e itt még valami, áh, ott van még egy kép, erről is mondok ezt-azt. Igazából azért tudtam ilyen lazára venni a dolgot, mert azért még a fejemben volt az egy hónappal ezelőtti TDK, másrészt pedig most nem 10, hanem 15 percem volt, ezért tudtam, hogy nem kell sietnem, van időm átgondolni, és tökéletesen bele is fértem az időbe. Két kérdést kaptam, egyik se volt különösebben releváns, a másodikat ráadásul nem is értettem, már a kérdésfeltevés közben is azon gondolkodtam, vajon mire akar kilyukadni a srác, és a végére sem jöttem rá. Valamit azért mondtam neki is. Jó volt.