Haladjunk időrendben, kezdjük a Bolyaival.
Oda posztert vittem, ami vasárnap volt megnézhető, de mindkét nap végighallgattam az összes előadást. Az egész konferencia remek volt. Elsőként egy plenáris előadás volt, amit a Graphisoft alapítója tartott. Arról mesélt nekünk, hogy hogyan kell elkezdeni egy vállalkozást, hogy lesz valakiből j vállalkozó és vezető, mi kell egy termék sikeréhez, és mindezt a saját tapasztalatai alapján. A vasárnapi záróesemény pedig Vámos Miklós előadása volt. Ő egy kötetlenebb, spontánnak tűnő mondókával szórakoztatott minket. Alapvetően arról kezdett el beszélni, hogy tőle mindig azt kérdezik, hogy "miért kell olvasni, vagy miért jó olvasni?". Ez volt a vezérfonal, de folyton el-elkalandozott, nagyon élvezetes volt hallgatni.
A konferencián előadók nagyon ügyesek voltak. Nyilván nem értettem minden témát, de ez sokkal inkább ismeretterjesztő konferencia, sem mint száraz tudományrizsa, ezért aztán érdekes volt mindegyiket meghallgatni. Az előadók nagyon felkészültek voltak, egyetlen valaki volt, aki papírból olvasott fel, de ő is csak azért, mert néhány száraz jogi szöveget mondott el, és azt nyilván nem lehet fejből. Ezen kívül volt még egy fiú, akinek konkrétan hallgathatatlan volt az előadása, ugyanis szinte minden szó után másodpercnyi szünetet tartott. Megszámoltam, a leghosszabb összefüggő beszéddarab 5 szóból állt. És ebben még névelő is volt. A legbosszantóbb az egészben pedig az, hogy iszonyatosan érdekes lett volna a témája. Tényleg nagyon kár érte.
A poszterszekció úgy zajlott, hogy lesben álltam a poszterem közelében, és amikor egy gyanútlan érdeklődő megállt a poszterem előtt, akkor odaléptem és megkérdeztem, hogy mesélhetek-e róla. Így a 40 perc alatt két alkalommal kellett végigmondanom, hogy mit csinálunk, mi van az ábrákon és mit gondolt a költő. Ők pedig néha kérdeztek, én pedig válaszoltam, mint a nagyok. Nagyon örültem annak, hogy a TDK előtt két héttel volt alkalmam beszélni a munkámról, és megtudtam, hogy mások, hozzá-nem-értők milyen kérdéseket tesznek fel. Nagyon jó élmény volt az egész.
A TDK előtti pénteken a Biofizikiai Intézetben tartottak egy ilyen kis elő-konferenciát, ahol az inzéetet képviselő hallgatók adták elő a TDK-n bemuatandó munkájukat. Így egyrészt én is előadhattam, másrészt meghallgathattam a többieket is. Velük nem igazán szoktam találkozni, nagyrotkán a folyosón összefutunk, de olyan is volt ott, akit még sose láttam. Meglepett, hogy mennyire változatos témákból adnak elő, nem is tudtam, hogy itt ennyi mindennel foglalkoznak. Ennek az elő-előadásnak az volt a lényege, hogy az intézet tanárai is jelen voltak, és ők "bíráltak". Figyelték az időt, észrevételeket, építő kritikákat és javaslatokat tettek, és persze kérdeztek is. Nagyon jó gyakorlási lehetőség volt. Aznap reggel egyébként Hercegnek is elmondtam ezt a 10 perces kis beszámolót, és nekem már az is nagy segtség volt, de azért az, hogy az igazi megmérettetés előtt még hazai környezetben, de már szakmai közönség hallgatja meg az előadásom, ez nagy megkönnyebbülést és megnyugvást adott nekem.
Ettől függetlenül a TDK előtt rettenetesen izgultam. Csütörtökön adtam elő. Kedden este még meglepetten kérdeztem meg magamtól, hogy én most tényleg nem izgulok? De nem, tényleg tök nyugodt voltam. Szerdán napközben aztán már többször eszembe jutott, hogy holnap lesz a nagy nap, és olyankor azon agyaltam, hogy mit kéne még átnéznem. Csütörtökön már reggeltől repkedtek a pillangók a gyomromban, délelőtt még bementem a SOTÉra, hogy az ott tárolt anyagaimat is még egyszer átnézhessem. Komolyan úgy készültem erre az előadásra, mintha vizsgáznom kellett volna. Aztán délben meghallgattam a labortársam előadását. Ő idegesítően nyugodt volt, a szogásos flegmaságáal kezelte a dolgokat. Én izgultam helyette is. Aztán találkoztam Anyával, elmentünk ebédelni, utána még sétáltunk egy picit a környéken. 3-kor kezdődött az én szekcióm. Felraktuk a gépre az előadásokat, aztán a zsűrielnök szólt pár szót, bemutatta a zsűritagokat, majd elkezdődtek az előadások. Én harmadikként kerültem sorra. Volt saját kis közönségem is, nektek nagyon köszönöm, hogy eljöttek meghallgatni, igazán megtisztelő ez tőletek. Az előadás után nagyon éreztem a közönségen és a zsűrin is, hogy nem ismerik a témát, nem ismerik a módszereket, nem nagyon tudnak mit kérdezni. Egy pár kérdést azért kaptam, szerencsére mindegyikre könnyedén tudtam válaszolni. Aggódtam is emiatt, hogy bár a szekció neve "Genetika és molekuláris biológia" volt, a rajtam kívüli 9 előadás mind sokkal genetikásabb volt, és a zsűri is ahhoz tűnt hozzáértőbbnek. Tényleg úgy éreztem, hogy nekem itt nem osztanak helyezést. Ráadásul az előadás után azt éreztem, hogy pénteken sokkal szebben, sokkal érthetőbben, következetesebben mondtam el.
Pénteken volt az eredményhirdetés, én azon nem vettem részt, mert már hazamentem Miskolcra Anyával. Hétfőn napközben tudtam meg, hogy 2. helyetett lettem, ma pedig elmentem átvenni az oklevelet, úgyhogy most már bizonyítékom is van rá.
Büszke vagyok arra, hogy végre részt tudtam venni egy TDK-n, erre már gyakorlatilag 5 éve várok, ugyanakkor több lehetőségem már nem lesz, és ezzel teljesen ki is vagyok békülve. Jó kaland volt. Legközelebb az Eötvös Konferencián fogok előadni, valószínűleg 27-én vasárnap, de pontosabbat még nem tudok. Oda is sok szeretettel várok minden érdeklődőt, és ott már biztosan sokkal szabadabban fogok előadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése