Két sztorim van mára, az egyikben a munkásokról, a másikban az én munkámról lesz szó.
Reggel munkába menet el kellett mennem 4 munkás mellett, más út ugyanis épp nem volt. Ők már messziről sejtették hogy én ott fogok elhaladni, én pedig messziről sejtettem, hogy ő ezt nem fogják szó nélkül hagyni.
Munkás1, épp mielőtt odaértem volna: "Most várj egy kicsit, mert diavetítés lesz!" (Tudtam ám, hogy ez rám vonatkozik...)
Munkás2, mikor elhaladtam előttük: "Mellesleg rendben van."
Munkás3, mikor már csak a hátamat látták: "Hát én szerelmes lettem!"
Én mondjuk mosolyogtam ezen. :)
Ami pedig a mai munkámat illeti, végre valahára egy rendes kísérlet, azt hiszem ebbe tényleg nem lehet belekötni. Most úgy tettünk-vettünk, hogy nem kellett ide-oda rakosgatni a fehérjét, nyugton maradhatott végig, a görbék pedig szépen a helyükön maradtak. Ez mondjuk jó hír, nagyon jó hír. 4 sorozatot csináltam, mind a négy jónak tűnik, érdemes összevetni őket, tanulságos lesz. Elfáradtam, nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése