Az a helyzet, hogy túlestem életem első lánybúcsúján, persze csak résztvevőként, nem ünnepeltként. Egyelőre. Szuper jól sikerült az este, mindent ügyesen megszerveztünk, minden kelléket ideőben megvettek az éppen Miskolcon tartózkodók és minden a terv szerint haladt.
Gyanítom, a legtöbb embernek a lánybúcsúról egy vad ivászat, vetkőzős fiúk, és egy még vadabb felelsz vagy mersz játék jut eszébe. Ezen a lánybúcsún bizony egyik sem volt, de egy pillanatra sem unatkoztunk, délután 5-kor kezdtünk és hajnali 5-kor fújtunk takarodót. Tücsire, a menyasszonyra igazán büszkék lehetünk, mert hősiesen teljesítette az összes feladatot, némelyikben pedig olyan ügyes volt, hogy el se hittük. Gondoltátok volna, hogy több, mint 10 lábnyom közül azonnal felismeri élete párjáét? Pedig.
Tényleg remekül éreztük magunkat, és nagyon remélem, hogy a következő ilyen alkalommal - ami minden bizonnyal az én búcsúztatóm lesz - ugyanilyen jól fogunk szórakozni. Már alig várom.
Addig is, még előttünk áll az első, 5. éves osztálytalálkozónk, aminek a szervezése úgy tűnik, ma elindult, és ezúttal igyekszem én is aktívnak mutatkozni benne.
Most, hogy belegondolok, rengeteg dolgom lesz most a közeljövőben, mert
- szombaton nyelvvizsga (wáááhááááááá)
- Tücsi esküvőjére kéne nekem valami öltözet
- augusztus legvégén véglegesen eldöntjük a lagzi helyszínét
- augusztus folyamán el kell kezdeni felvenni a kapcsolatot és mindenfélét egyeztetni a zenekarral, a fotóssal és a vőféllyel/ceremóniamerterrel (már ha ilyenünk lesz)
- szervezni kell az osztálytalálkozót, ami egyelőre úgy néz ki, szeptemberben lesz
- szeptemberre teveztem elkezdeni a menyasszonyi ruhák nézegetését
- szeptemberben egyszerre kezdődik el a suli és folytatódnak a laboros mérések
- meg kell írnom egy szakdogát és államvizsgára kell készülnöm
- óte jóságos szent atya úristen, nem sok ez egy kicsit?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése