1. A rendszerváltást történelmi távlatba helyezi. Orbán Viktor azt mondja, hogy ezt az eseményt (25 éve lesz ennek már) próbáljuk meg olyan messziről nézni, mint ahogyan az I. és II. világháború utáni változásokat. Én ezt teljesen el tudom fogadni. 1991-ben születtem, csak hírből ismerem a rendszerváltást, csak azt tudom, hogy ennek örülni kell, mint ahogy annak, hogy egy-egy háború véget ért. Ugyanakkor azt hiszem, hogy azok az emberek, akik már fiatal felnőttek és idősebbek voltak ekkor, vagyis 1990-ben, ezt nem értik. A legidősebb korosztály, aki pedig élt a II, sőt, talán az I. világháború idején is, pláne nem tud elrugaszkodni ettől. Ők, akik megélték a régebbi rendszereket, és mi, a fiatal felnőttek, akik hallottunk és tanultunk ezekről a korokról, talán ijesztőnek találjuk azt a szemléletváltást, amit Orbán Viktor hamarosan felvázol.
2. Orbán Viktor azt javasolja, hogy tekintsük új referenciapontnak a mindmáig érezhető gazdasági (és politikai?) világválság 2008-as kezdetét. Itt említi meg a liberalizmust, mint államszervezési alapelvet.
3. Az állam a közösség megszervezésének módja. Én ezzel a kijelentéssel nem teljesen értek értek egyet. Szerintem az állam maga a harátokkal körülvett egység, még akkor is, ha határainkon kívül is élnek magyar közösségek. A közösségszervezés módja az államforma. Bár nem hiszem, hogy ez a vita sokra vezet.
4. Most jön a beszéd egyik legfontosabb kijeletése: "...versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. [...] ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket."
Én úgy vélem, ez a két mondat Orbán Viktor irányjelzése, itt jelöli ki az utat, amit követni kíván.
5. Eztuán kitér arra, hogy mit ért liberális és illiberális alatt.
"A liberális társadalomszervezés kiindulópontja a két ember közötti viszony tekintetében [...] hogy mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti. [...] nem világos, hogy ki fogja megmondani, hogy mikortól sérti valami az én szabadságomat. És miután ez nem magától adódik, ezért ezt valakinek meg kell határoznia, el kell döntenie. És miután senkit nem jelöltünk ki arra, hogy ezt eldöntse, ezért folyamatosan, a mindennapi életben azt tapasztaltuk, hogy az erősebb döntötte el. [...] a magyar társadalom szervezőelve [...] legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal."
A videóben megszólaló Tamás Gáspár Miklós elég erélyesen fogalmazva azt állítja, ezzel a beszéddel egyidőben Magyarországon megszűnt a demokrácia. Én azonban azt gondolom, hogy egyelőre még demokráca van (már amennyire persze a 2/3-os többséget annak lehet tekinteni), és itt Orbán a liberális demokráciának (egyelőre) csak liberális részével szakít.
"Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz. "
6. Orbán megemlíti a "munkaalapú társadalmat". Bővebben nem beszél róla, folytatja az illiberalizmus kérdéskörét, amit már fent elolvashattatok. Nekem ez nem volt teljesen világos, de a videóból én azt vettem ki, hogy ez tulajdonképpen a szociális állam ellentéte. Számomra ez azt jelenti, én ezt úgy tudom értelmezni, hogy az állam nem gondoskodik mindenkiről, ld. a munkanélküliek, a betegek, a nyugdíjasok, stb. Dolgozz, és legyél felelős magadért. Ezt első pillanatra pozitív dolognak tartom abban az értelemben, hogy ha megnézzük Magyarország öregedő társadalmát, mire én nyugdíjas korú leszek, nem lesz annyi dolgozó adófizető ember hogy a korosztályomat szociális állami rendszerben fenn lehessen tartani. Szerintem egyébként már most sincs, a nyugdíjasok valójában élősködnek az államon. Csakhogy ők jelentik az egyik legnagyobb létszámú szavazóbázist, ezért ilyet mondani nem szabad. Ami viszont második pillantásra szörnyűséges képet fest a dologról, az a riportban szereplő Tamás Gáspár Miklós pillanatnyi emlékeztetője: "Arbeit macht frei", és ugye ezt a korszakot senki nem kívánja vissza.
Nos, hát ezeken lehet gondolkozni. Most itt egy egyértelmű, nyílt iránymutatást kaptunk, erre kell felkészülni. Én nem gondolom, hogy ez rossz. Sem azt, hogy ettől félni kellene. Én sokkal inkább magától a megvalósítás módjától félek. Már eddig is sokan kiabáltak a demokrácia végéről, meg "viccelődünk" itt az Orbán körüli "személyi kultuszról", meg hogy amint befagy a Duna, megkoronáztatja magát. Valójában semmi sem lehetetlen, és ezt Orbán Viktor is többször kijelenti a beszéde végén. Én nagyon nagyon remélem, hogy ha jön is a változás, az nem fog véres viszályokat szítani, mint ahogy kapunk ilyen víziókat a filozófustól. Mert ilyen környezetben bizony minden rosszabb lesz, amennyire csak nem lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése