Van itt egy ember. Ő a mi önkormányzai képviselőnk. Elképesztő nagy arc.
Kezdjük azzal, hogy már külsőre sem lehet összetéveszteni senkivel. Nem tudom, honnan vette a szakáll-dizájnját, de ilyet ritkán lát az ember.
60 éves a pali, alig szexmániás, végül is csak minden második mondatában utal a szexre.
Mindenkit kommentál, mindenkiről megvan a véleménye, de azért tényleg elég reális szemmel látja a világot. Ő az az ember, aki még a saját pártjában lévő embereket is leszólja.
Ma találkoztam vele személyesen is. Anya ismeri őt már régebbről, néha beszédbe is elegyednek (ez a fickó annyit tud dumálni, nem is lehet nem szóba elegyedni vele). Rögtön kérdezi Anyát, a húga vagyok-e. Anya nagy lendülettel ismerteti a szituációt, miszerint a lánya vagyok, na rögtön kaptam is bókot dögivel. Én nem tudom, ezeknek a 60-as pasiknak én valamiért mindig nagyon tetszem...
A szomszéd kis parkocskában találkoztunk vele, meg vagy 3 közmunkás sráccal, épp fákat ültettek. Igen, a helyzet az, hogy ez a mi képviselő urunk azon ritka képviselők közé tartozik, aki tényleg szó szerint képviselő és nagyon is törődik a környékkel. Anya épp dícsérte neki, hogy sose szokott ilyen szépen lenyírva a fű itt a szomszéd dombocskán, és elmondta nekünk, hogy hát igen, mert most a városvezetésnek fontosak az önkormányzati választások ezért rengeteg közmunkást felvesznek, öntik a pénzt, úgyhogy most van, most lehet költeni és fejleszteni. Aztán ősszel sírni fognak a közmunkások megint, hogy nem lesz pénz. Hát, tartok tőle, hogy igaza lesz. De örüljünk annak, ami most van, épül-szépül a környékünk.
Visszatérve a fákra. Fiatal fácskákat ültetnek, mostanában volt amelyik kiszáradt, másokat a viharok csavartak ki, ezeket most pótolták.
Csávó 1. néz.
Csávó 2. lapátolja a fácskára a földet.
Csávó 3. szintén lapátol.
Egyszer csak a képvidelő úr hátra néz, és így szól:
" Fogjad már fiam azt a fát, hát nem egyenes!"
"Fogom" - hangzik a válasz, dehogy fogja, most nyúl érte.
"De ne ott fogjad, hanem lent, na nézzed csak"- és a képvieslőúr odamegy és megmutatja a gyereknek hogy a fát alul kell megfogni hogy ne dőljön el, miközben eltemetik. Itt Anyával jót nevettünk, de mikor visszajött, tudjátok az az arc, hogy "ééééédesjóistenem ennyi barmot"...
Eltelik két perc, a csávók lapátolnak, a másik fogja a fát, majd megint párbeszéd:
"Taposod te azt a földet, vagy csak hánnyátok rá?"
"Én, taposom..." - dehogy tapossa, eszébe se jut ilyesmi.
Na beszélgetünk tovább.
Hamarosan mögöttünk megjelenik egy 4. csávó, ő is közmunkás, biciklin érkezett.
"Meghoztad a szerszámot?"
Választ nem hallottam, de úgy tűnt, igen.
"Akkor kanyarodjál már ide föl, mer' elüt az autó!"
És itt az eseményeknek még nem volt vége. Nem csak faültetés van most, hanem ha már így dől a pénz, az úttesten lévő festéseket is újrafújják. Itt 2*2 sávos út van, középen egy kis füves elválasztóval. Az egyik oda-sávot még tegnap lefújták, ma az egyik vissza-sáv volt a soros. Lefújták és ki is rakták köré a bójákat. Egyszer csak látjuk, hogy egy néni, olyan anyakorabeli nő halad át a zebrán, egyre jobban közelíti a frissen fújt sávokat, amik mellett egyébként még ott állt az autó és két munkás.
Képviselő úr ezt nem hagyhatta annyiban: "Na mi van már, há' nézd meg bele fog menni! De nem szólnak nekik? Heló!"
Közben már a munkások is észrevették és szóltak neki, de még mutatták is a nőnek, hihetetlen, de tényleg nem tűntek fel neki a rikító fehér sávok és az a 10 narancssárga bója.... Majd ahelyett, hogy gyorsan elnézést kérve kikerülte volna az egészet, egy kötéltáncos koncentráló mozgásával, hogy jól lássa mindenki, ő menyire körültekintő, jó magasra emelte a lábát, és átlépte a fehér sávot. Igen, végigsétált a bóják között.
"Annyi esze van ennek is mint a frissen festett hintalónak"
Na itt már szakadtunk a röhögéstől, de később még mondott ennél cifrábbakat. Aztán megtudtuk azt is, hogy teljesen ki van akadva azon, hogy regisztrált a fészbukon, nem akart ő egyáltalán, de hát a párt mondta, hogy kell, erre most mindenki az ismerőse akar lenni. Erre Anya megszólalt, hogy "De az úgy van, ha nem vagy még járatos a fészbúkon..." na itt én kezdtem el magamban röhögni, persze, az Én Anyukám, és a Facebook.....
Úgyhogy ílyen jót beszélgettünk a képviselő úrral, aztán kisétáltunk Tapolcára, láttunk rengeteg mókust, hazajöttünk, ebédeltünk és most készen lett két tepsi pogácsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése