Szombaton volt az 5 éves osztálytalálkozónk. A szervező szemével azt tudom mondani, hogy nagyon szomorú voltam, amikor még kétszeri kérésemre sem reagált senki, hogy hajlandó lenne segíteni nekem. Egyedül viszont nem ment, mert egy miskolci osztálytalálkozó személyesen intézendő dolgait nehéz Pestről megoldani, úgyhogy végül személyes kérésre kaptam segítséget az étteremfoglaláshoz és a meghívók kiosztásához, Utóbbival egyébként jól meggyűlt a bajom, mert nagyon nehezen találtam rá embert. Az viszont igazán pozitív csalódás volt számomra, hogy a kérésemnek megfelelően mindenki elutalta az összeget, senki nem kezdett el hőbörögni, ahogy vártam.
Vendégszemmel pedig nagyon sajnáltam, hogy csak 3 tanár jött el a 7 meghívottból, a vacsorára pedig csak 1 maradt, de ők láthatóan örültek nekünk. (Bár vannak kételyeim.,.) Voltunk a Hermanban, a saját termünkben (igaz, hogy már nem a miénk, de még mindig a sajátunk), ami most kicsit más színű, van benne egy tök jó kép, egy tök jó óra, új székek és a mi függönyeink. Amikor beléptema B épületbe, megcsapott egy illat, a Herman illata, jó mélyet szippantottam, elmosolyodtam, és úgy éreztem, de jó újra itt lenni. Utána szépen sorban érkeztek az emberek, az elején még mindenki végigpuszilt mindenkit, ami bizonyos esetekben elég meglepő volt, de én boldog lettem tőle. A végén érkezők meg már csak azoknak köszöntek, akiknek 5 évvel ezelőtt is. Mindenki mondott magáról egy pár szót, volt olyan, akiben nagyon pozitívan csalódtam, és megváltozott róla a véleményem, a többség ot tart, ahol várni lehetett, és volt olyan is, aki ugyanolyan tapló segg maradt, mint régen volt.
A vacsora a Calypsoban volt, a kaja elég jó volt, a kiszolgálás minőségén mondjuk lenne mit javítani (engem különösebben nem ért bántódás, de néhányan megjegyeztek ezt-azt). Azt nagyo sajnálom, hogy nem tudtam mindenkivel beszélni, akivel szerettem volna, de az osztály lányrészének zöme ott maradt egész sokáig (az osztály másik fele lelépett a cinefest koncertekre), és velük nagyon jót beszélgettünk, sokat nevettünk. Igazából ők azok, akikkel sokkal gyakrabban kéne találkoznunk.
A osztálytalálkozó napján már nagyon izgultam, hogy minden rendben lesz-e, és normálisabbak lesznek-e, mint régen voltak, és azt kell mondjam, kellemes meglepetés ért, és most már örömmel gondolok vissza erre a napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése