Most nem is tudom arról meséljek-e, hogy
- lefutottam az 5vös5km-t, életem első megállás nélküli 5 km-e volt, és a legnagyobb élményem (a célbaérést leszámítva) az volt, amikor leelőztünk egy idős kocogó bácsit, majd később még néhány sétáló embert. Ezt bizonyítani is tudom:
"Nem fogom tudni tartani a tempótokat..."
"Nem kell azt tartani, megáll az magától is!"
- mennyire zavar, hogy az atomkvantum ea-n a tanár rendszeresen hibákat vét a levezetésekben, de cserébe többnyire mégis értem, amiről szó van,
- milyen gyönyörűek azok a hosszúuszályos ruhák, amiket valószínűleg mégsem fogok az esküvőmön viselni, mert a felcsatolt uszály nagyon nehéz.
- vagy arról a dologról, ami tegnap még az eszemben volt, de ma már nem tudom leírni.
1 megjegyzés:
„célbe”, gyó:)
Megjegyzés küldése