Két hét stressz

Már régóta akarok ide írni, csak olyan sok feszültség volt bennem, kétségbeesést éreztem és meg akartam várni, amíg tudok valami pozitívat is írni.

Az történt, hogy az okt 23-i hosszú hétvége utáni hét a suliban őszi szünet volt, és azt terveztem, hogy azon a héten bizonyos dolgokat újra mérek, mert a korábbi méréseknek nem hiszek. A műszer már le volt foglalva szerdára és csütörtökre, én pedig gyorsan lecsaptam a maradék három napra. Aggódtam, hogy elég lesz-e 3 nap a méréseimre, csakhogy akkor még nem tudtam, hogy máson kell majd aggódnom.

27-én hétfőn reggel, amikor a műszerhez tartozó programot el akartam indítani, hibaüzenetet dobott a gép, "nincs elég erőforrás". Gőzöm sem volt, hogy ez mit jelent, hogy RAM, vagy áRAM [hehe], mentem is rögtön segítséget kérni. Már két srác kereste a hibát, aztán rájöttek a hibára: vírus volt a gépen. Remek. Leszedték, mehet a mérés. Yeah, már azt hittem nem tudok mérni. A méréssorozatom végén a küvettából kivettem a lötyit, és kiderült az, ami szemre már gyanús volt: 450+20 ul-nek kellett volna lennie, de egyikből sem szedtem ki 370-nél többet. Király! Hova lett? Már régebben is tapasztaltam ilyen térfogatvesztési problémát, akkor arra fogtuk, hogy nagyon sokszor kellett kivenni-visszatölteni a fehérjét, és ez nem volt optimális. Például ez is egy olyan dolog, ami miatt nem hiszek a régen mért eredményeknek. Most viszont végig egy küvettában volt a cucc. Rövidre zárom a dolgot, rájöttem a hibára: a küvettát egy dugóval zárjuk le, ez a dugó nem zár tökéletesen, és ami keversi és buborékeltávolítási céllal átforgattam, mellette szépen kicsordogál a folyadék, akármennyire is próbálom odaszorítani. Jó, nem?

Oké, lelkesek vagyunk, kedden minden jó lesz.
28-án kedden nem indult el a számítógép. Anyád. Megyek segítségért. Valamit addig piszkál D, amíg működésre nem bírja. Huhhh, már azt hittem ma nem tudok mérni. Csak 1 sorozatot tudtam megcsinálni. A vége nagyon gyanús volt, mert az elején és a legvégén abszorpciós spektrumot is fel akartam venni, és nem az lett, amire számítottam.
Tanulság: legközelebb minden mintához abszorpciót és emissziót is rögzíteni kell.

Elkeseredettség van, a témavezetőm csütörtökig külföldön van. Írtam neki e-mailt, hogy addig nem megyek tovább, amíg meg nem beszéltük a jelenségeket. A pénteket kihagyom, köv. szerdán mérek újra.

4-én kedden bementem a kísérleti tervemmel, a témavezetőm leszavazott. Másik tervet készítettünk, nem baj, csak végre mérjek már. Ja és amúgy képzeljem el micsoda tragédia történt, hétfőn volt egy több, mint 4 órás áramszünet. Nekem az első gondolatom az volt, hogy fúúúú annak a műszernek ez nagyon nem tett jót. A témavezetőm pedig azon aggódott, hogy a kb. 30 fokot melegedő és lassan visszahűlő -80-as hűtőszekrényben nem mentek-e tönkre a fehérjék. Majd meglátjuk.

5-én szerdán mindent előkészítettem, lehet mérni, a gépek bekapcsolnak, a műszerben a lámpa működik, iniciálás megvolt, szuper, gyorsan mérek egy puffert. Öööö... ez a jel meg miajóisten?! A világon semmire sem hasonlított, ja de, egy nagy zajra. Mindegy, biztos valami belekerült, mérem akkor a fehérjét. Oké, valami biztos nem jó. Alig látszik valami. Szóltam a témavezetőmnek, azt gondoltam, talán elállítottam valamit a prograban, de nem, minden rendben. Szólunk D-nek, ő mér egy tök másiik küvettában vizet, szerinte minden oké. Kipróbálok egy mérést a dializálatlan fehérjével, jel alig van. Hiába mondom, hogy a múlt héten még jó volt, és jóval kisebb résszélességeknél is sokkal nagyobb értékeket mértem, nem hisznek nekem. A mai mérésnek annyi.
Holnap próbáljuk meg újra, a témavezetőm szomorú, mert biztos benne, hogy tönkrement a fehérje, én viszont a műszer miatt aggódom. Már rögtön szólt is E-nek, hogy a jövő héten tisztítson fehérjét de máris, sőt, fogjon be engem is a munkába, mert kell azonnal máris. E néz, mint borjú az új kapura, hogy asszony, ez a folyamat 2 hét. Mikor ezt elmondta nekem, én is csak pislogtam, mert nekem a legrosszabb, 1 hónapon belül értelmes eredményeket kell produkálnom, nekem 2 hét rengeteg idő, de tudom, hogy nem lehet lerövidíteni, elfogadom a helyzetet.

6-án csütörtökön, azaz ma, újra próbálkozunk. Első dolgom, hogy lemérjem a puffert. 2-2 résszélességeknél egy teljesen irreleváns valamit mértem. 2-5-nél már valami látszott, de bőven nem az, aminek lennie kellett volna. Megkerestem a múlt hétfői mérést, ott is mértem egy puffert. Ezt a három jelet megmutattam D-nek, ekkor végre ő is elhitte, hogy valami nem klappol. Hozott egy rakat szerszámot, csavarokat és még egy régi hagyományos fogorvosi tükröt is. Aztán addig ügyködött, amíg úgy döntött, most próbáljuk újra. És MŰKÖDÖTT!! A megfelelő jelszintet mérte a masina. Tudtam folytatni a mérést. Az egy másik kérdés, hogy ebben a nagy kavarodásban persze megint nem úgy sikerült a mérés, ahogy kellett volna, de működik és ez a legfontosabb. Hétfőn szeretnék menni mérni, a műszer persze már le van foglalva, azért holnap még megpróbálok alkudozni egy kicsit. D-nek pedig beviszek holnap egy adag sütit, hálám jeléül.