Az előző posztomnak egyébként volt egy felettébb WTF folytatása. Most a hitelesség kedvéért megmutatom az e-mailek tartalmát. A történethez hozzá tartozik, amit a 3-as számmal jelzett üzenetben le is írtam, hogy megbeszéltük az aznapi tervet, és mikor mondtam, hogy még aznap visszajövök mérni, teljesen meg is volt lepődve, majd mondtam, hogy igen, direkt lefoglaltam a műszert, most el kell mennem órára, de jövök vissza, rögtön el is rakom a fehérjét. Együtt mentünk be a laborba, míg én elkezdtem az előkészítést, ő megkereste a DNS-t, meg is beszéltük, melyiket kell majd használnom.
1. Ma nem tudtam mérni, mert egyetlen küvettát sem találtam.
A műszer szerdára már foglalt, csütörtökön tudok menni legközelebb.
2. Tudod, hogy a küvetták nálam vannak. A szobámat ki lehet nyitni, ha megkérsz valakit, hogy segítsen kivenni a kulcsot a szekrényből, vagy szólsz nekem előre, hogy adjak neked küvettát. Nem örülök ennek, hogy hiába fogyasztod a fehérjét. Remélem, még DNS-t nem tettél hozzá. Ezek igen drága dolgok, nagyobb felelősséggel kell bánni a mintákkal és a kísérlet-tervezéssel. Jobban kellene igyekezned, hogy egyeztesd velem, amit csinálsz.
[Az utolsó mondatra külön felhívnám a figyelmet! - szerk.]
3. Amikor kedden délután fél 2-kor megbeszéltük a kísérleti tervet, és azt mondtam, hogy azonnal elteszem a fehérjét, és délután visszajövök mérni, azt komolyan gondoltam. Hétfőn még 2 küvetta volt a kémia laborban, nem számítottam rá, hogy kedden egyet sem találok ott. Természetesen első dolgom volt a Tanárnő szobájához menni, de láttam, hogy már nincs ott, és az ajtó be is van zárva. Még megnéztem a kulcsszekrényt, de nem volt ott a kulcs.
A fehérjét a 3 óra lejártával kivettem a dialízis zsákból és lefagyasztottam. Se ATP, se DNS nem került hozzá. Tudom, hogy ez pazarlás, nagyon is zavar a dolog, főleg, hogy a szakdolgozatom múlik rajta.
4. A lefagyasztott fehérjét már nem lehet használni, dobd ki, és csinálj újat.
A dologból végül az lett, hogy én csak azért is megmértem a lefagyasztott dializált fehérjét, és tényleg annyira elromlott, hogy reprodukáltam vele a hétfői mérést. Nekem volt igazam, semmi baja nincs a fehérjének, nyehehe.
Ennek örömére este elmentem megnézni egy kupac volt bioszos csoporttársamat, mert egyiküknek szülinapja volt, és az ő párja annyira kedves volt, hogy engem is meghívott az eseményre. Tényleg, olyan jól esik ez nekem, hogy így eszükbe jutok, és meghívnak, pedig, mint közösen kiszámoltuk, pont egy éve, ugyanezen alkalommal találkoztam velük utoljára. 1 éve egy szót sem váltottam egyikükkel sem, és még mindig gondolnak rám, és meghívnak, és én ennek annyira örülök, hogy élek a lehetőséggel, és mindenkit kifaggatok, hogy miújságvan. Ilyen kedves emberek voltak nekem csoporttársaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése