Dolgok

Olyan rég írtam ide, hogy Herceg blogjának jobboldali listájából már el is tűntem.
Történtek pedig dolgok, szépen haladunk mindennel. Lépésről lépésre zajlik az esküvőszervezés.

Szerintem amikor az ember futtában felsorolja magában, hogy mi kell egy esküvőre, kb. ennyi jut eszébe:
- szertartás
- helyszín
- időpont
- menyasszonyi ruha
- meghívók
- fotós
- vőfély/cm
- zenekar a lagziba.

Oszt cső. Ennyi. Aztán kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó, Majd, alig több, mint egy hónappal az esküvő előtt, mikor már 100 dolgot is elintéztünk, kiderül, hogy az utolsó másfél hónap az ember életének legsűrűbb 45 napja.

És ha ez még nem elég, épp ideje költözni is, nem?
Jap, aláírtuk a szerződést, kifizettük a rakat pénzt, megkaptuk a kulcsokat, úgyhogy most munka után takarítok, hogy vasárnap egy szuszra lezavarhassuk az egész átcuccolást. Ma mondjuk szabadnapot veszek ki a takarításból, mert most mással kell foglalkoznom. Például blogot kell írnom ugye...

Felírtam még pár dolgot, amiről írnék.
Az egyik, hogy valamelyik nap éppen áthaladóban voltam a déli épület 3. emeletén, ahol is egy magyar srác megpróbálta külföldi cimbijének elmondani, hogy mi is van kiírva a táblára. A "számelmélet" szóra a következő megoldással állt elő.
szám = number
elme = mind
Érzem én, hogy az elmének és az elméletnek a magyar etimológiában közük lehet egymáshoz, de most komolyan, szegény külföldi csávó azt hiszi, hogy nálunk ez a tanszék a "department of numbermind"? Már ha képes egyáltalán ezt értelmezni.

A másik sztori, hogy itt volt egy volt bioszos csoporttárs-barátnőm, akivel rengeteget beszéltünk az esküvőről, és talán a menyecskeruháat nézgettük, amikor elhangzott az a szó, hogy "konvencionális". - miozin! - mondtam én. Igyekszem majd megtanítani az agyam arra, hogy ez a két szó egymás nélkül is életképes.

Tegnap átvettem a diplomámat!

Aki még nem utazott Combinon, annak elmondom, hogy vannak rajta olyan részek, ahol a két oldalon lévő ülések között kicsit beszűkül a tér. Ott egy személy fér el kényelmesen, ezért ha valaki ott szeretne közlekedni, kicsit össze kell húzódni. Egy másik fontos tudnivaló, hogy az egyetemnél, vagyis a Petőfi híd budai hídfőnél a villamoson utazók kb. 70%-a leszáll. (Statisztikám nincsen rá, de a villamoson innentől mindenkinek marad ülőhely.)
Eleve utálom azokat az embereket, akik nem bírnak a seggüköm ülve maradni, vagy állva megvárni, amíg a villamos beér a megállóba, ahol le szeretnének szállni. Utálom, hogy hozzám érnek vagy hogy arrébb tolnak. Tegnap felszálltam a villamosra, és megálltam egy ilyen beszűkülő helyen, kb. 1 teljes méterre az ajtótól. Láttam, hogy tőlem jobba-balra is szabad az út. Közben csörgött a telefonom, azt felvettem. Még a megálló előtti kereszteződés környékén jártunk, amikor egyszercsak érzek valamit a jobb vállamnál. Odanézek, hát egy megtermett bácsi próbál engem arrébb tuszkolni, hogy ő majd mögöttem elmegy. Jó hangosan és felháborodottan közöltem vele, hogy én is leszállok.

Könnyen előfordulhat egyébként, hogy a budapesti emberek nem azért csinálják ezt a folytonos furakodást, mert parasztok, hanem mert azt hiszik, hogy a többi ember olyan paraszt, hogy leszarják, ha valaki mellettük le akar szállni. Én bezzeg minde megállónál azt nézem, hogy jó helyen vagyok-e, és nem akar-e épp mellettem leszállni valaki, mert azt mondjuk elengedném. De ilyen alig szokott előfordulni, mert mindenki már menet közben ELŐREFURAKODIK. Ehh.

A másik pedig, még mindig képtelen vagyok megérteni, hogy ezek az idióta budapestiek miért gondolják, hogy ha a megállóba beáll a jármű, amire éppen fel szeretnének szállni, akkor nekik pont a kinyíló ajtó közepére kell beállniuk, nehogy már véletlenül le lehessen szállni. Basszus nem a széles ajtóynílás egyik oldalán száll fel, hanem középen, csakazért is, lehetőleg még mielőtt bárkinek esélyt adnak a leszálláshoz.

Remélem a héten megkapom a fizetésem.