Uborkák az ég felé

Gyönyörű ma a naplemente! Úgy tűnik, az esküvőtémát felváltja a növénynevelés itt a blogon.

Szombaton azt írtam, hogy az uborkás ládában találtam két pár kicsi sziklevelet.
Vasránap reggel szerettem volna megírni, hogy valami nem stimmel ezzel a biológiával, mert az egyiken valüjában csak 1 levél van.
Vasárnap délután találtam egy uborka maghéjat, és hopp alatta ott bújt félig a földben egy, a másik két kis növénykénél nagyobb és világosabb hajtás. Így jöttem rá, hogy bizony ő lesz az uborka, így tehát valaki más is a földbe került.
Hétfőn, vagyis ma reggel már 4 világoszöld levélpár igyekezett a fény felé (a levélpárok egyébként egymásra voltak lapulva), és most, amikor hazajöttem, mit látok?! 8 pár levélke 1-1 centis magasságban, kinyílva, besötétedve, és még egy világos félig földbe bújva! Olyan kis ügyesek!

Kicsit aggódom egyébként értük, mert azt írták csomagon, hogy 15-20 centire kell a magokat ültetni egymástól. A 40 centis ládába kerültek, de arra számítottam, úgysem fog kikelni az összes, ezért 3 foltba 3-3 magot ültettem, és most nagyon úgy tűnik, mindenki kibújik. Remélem, nem fognak összeveszni, vagy végső soron majd átültetek néhányat egy másik cserépbe.