Pénteken munka után elmentünk az Alleeba, ahol sikerült találnom két tök jó felsőt és egy szoknyát. (A keresést tovább kell folytatni, ugyanis a köv. szombati esküvőre is kéne valami gönc.) Ezután megnéztük 3D-ben az Agymanókat, ami egy zseniális "mese", mindenkinek ajánlom. Ez a 6-os karikás, rettenetes című mese valójában nem gyerekeknek szól, legalább is nem tudom, hogy ebből egy gyerek mit lát és mit él át, de nekem, egy fiatal, a gyerekkorába kapaszkodni próbáló, de már gyerekvállalás előtt álló felnőttnek óriási élmény volt. És talán a gyerekükkel moziban ülő szülőknek még mélyebb jelentéssel bírt. Nagyon jó poénok vannak benne, néha teljesen magamra ismertem egy-egy karakterben, vagy jelenetben, máskor pedig a sírás kerülgetett, pedig olyan kis egyszerű és természetes dologról volt szó. Menjetek és nézzétek meg, megéri.
Szombat délelőtt lényegében nem történt semmi, délután viszont felmentünk a Normafához, Herceg munkatársaival bográcsozni. A hőség miatt tűzgyújtási tilalom is volt, ezért a pörköltöt valamelyiküknél otthon főzték meg és már készen hozták fel. Játszottunk is, vittünk dixitet és jungle speedet, előbbit meglepő módon nem Herceg nyerte meg, utóbbit pedig egyáltalán nem meglepő módon én. És egy francia srác; először én lettem az első és ő a második, utána fordítva.
A hegy után hazaszaladtunk, onnan pedig Lindsey Stirling koncertre mentünk. Lett póóólóóóóm, és úúú és annynira jó volt a koncert, hogy nagyon, ésés az volt a legeslegkirályabb, amikor a legvégén, visszataps után az Operaház fantomjának feldolgozását játszotta el. A múltkor a Depresszió koncerten is a ráadásban a két legrégibb-kedvenc számomat játszották el, és most is Linsey pont ezt, ami a legkedvencebb színdarabom és jaj annyira jó volt. Arról nem is beszélve, hogy nagyon nagyon jó helyünk volt, viszonylag hátul ültünk, emeleti részen, első sorban, ahol senki nem ült közvetlenül előttünk, és így mindent láttunk, a hatalmas színpadfestést is, egy igaz show volt, teljesen wow.
A másik kedvencem ez a dal volt a koncerten, ahol egyébként Lindsey-n kívül volt egy billentyűs, egy dobos, és négy táncoslány.
De a hétvége itt még nem ért véget, mert vasárnap Hobbit-maratont tartottunk. Én egyik részt sem láttam eddig, most pedig megnéztük mind a hármat. Teljesen meglepő módon egyetlen egyszer sem aludtam el közben, csak egyszer... de akkor szóltam időben, és utána onnan folytattuk, így nem maradt ki egy perc sem. Kellemes csalódás volt amúgy, mert tudtam követni a sztorit is, végig megvolt, hogy ki kicsoda, melyik esemény hol zajlik éppen. Mondjuk miután végeztünk, este fél 11 körül, és Herceg megkérdezte, hogy hogy hívták a törpöket a filmben, egyet sem tudtam felsorolni. Pontosabban egyet, Gimlit, aki ebben a filmben nem is szerepelt. Na ennyit az agyam filmmel kapcsolatos memóriájáról...*
Az volt még fura, hogy a film címe A hobbit, ennek ellenére nekem a film sokkal inkább a törpökről szólt. Hangsúlyozom, a könyvet sem olvastam, tehát nem tudom, hogy Tolkien kinek a szemszögéből írta le a sztorit, de a film alapján biztosan nem ezt a címet választottam volna.
* Erről pedig az jutott eszembe, hogy mikor az Agymanók előtt ültünk a moziban, akkor jöttem rá és meséltem el Hercegnek, hogy engem kicsiként Anya nagyon sokszor vitt moziba, mégis semmilyen mozis emlékem nincs, semmilyen filmemlékem, sem látványra, sem zenére, sem érzelemre. Tényleg, semmilyen. Azt is csak valamikor középiskolás koromban tudtam meg, hogy a filmeknek van zenéje. Sose vettem észre korábban. Vak, süket, emlék nélküli. Én és a filmek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése